2012.01.12. 16:31
Jegyzet: Kiálló szög
<em>Önfejű gyerek voltam, még akkor is a saját fejem után mentem, amikor bajom származott belőle, még akkor is ellenszegültem szinte mindennek, szülői, tanár tekintélynek, divatnak, társadalmi konvencióknak, amikor kortársaim már kinőttek ebből</em>. <strong>Szendrei Péter jegyzete.</strong>
Önfejű gyerek voltam, még akkor is a saját fejem után mentem, amikor bajom származott belőle, még akkor is ellenszegültem szinte mindennek, szülői, tanár tekintélynek, divatnak, társadalmi konvencióknak, amikor kortársaim már kinőttek ebből. Szendrei Péter jegyzete.
Akkor azt hittem, lázadó vagyok, ma már tudom, hogy igen gyakran csak önpusztítóan ostoba voltam. A hadseregben volt is ebből bajom, mert a kiálló szöget ott kíméletlenül beverték.
Az állandó, mindennel szembenállásommal azóta hagytam fel nyíltan, amióta családom van, akikért felelősséggel tartozom. A lelkem mélyén ugyan még mindig lázadó vagyok, leginkább a nyilvánvaló erőszakos ostobaság váltja ki belőlem a zúgolódást, az értelmetlen szabályokat még mindig nem bírom, mint ahogy azt sem, ha minden lépésemet mások akarják meghatározni, ha folyamatosan ellenőriznek, irányítanak, de megtanultam befogni a számat. Az én fejem ugyan még mindig elbírná a kalapácsot, ám nem kockáztathatom, hogy azok igyák meg a dacom levét, akik tőlem függenek. Úgy fest, idővel mégis felnőttem. Ideje lenne, és mindanynyiunk javát szolgálná, ha a politikusaink is belátnák, a kompromisszumkészség nem a gyengeség, hanem a bölcsesség jele.
