2012.03.30. 09:54
Nézőpont: Köszönjük szépen, John Malkovich!
<em>Ötlettelen, önmaguk értékeivel és dolgával tisztában nem lévő emberek gyülekezetéből aligha épül kreatív, cselekvő és életképes társadalom</em> - <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Ötlettelen, önmaguk értékeivel és dolgával tisztában nem lévő emberek gyülekezetéből aligha épül kreatív, cselekvő és életképes társadalom - Bujdos Attila írása.Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi. Azt kívánom, hogy segítsen elgondolkodni azon, mit is jelent embernek lenni, és mindezt szívvel-lélekkel, őszintén, nyíltan és méltósággal tegyétek. Ezek John Malkovich szavai, alkotótársainak címezte, a színházi világnapon.
Jó kívánság. Bár nem rágja a szánkba, de arról a felelősségről is beszél, amely – ha átérezzük, ha munkánk és életünk vezérlő elveként fogadjuk el - hivatássá tehet bármilyen szakmát, értelemmel ruházhat fel bármilyen küszködést. Igaz, John Malkovich a színház ünnepe alkalmából szólalt meg, de nem nehéz úgy olvasni a szavait, mint általános érvényű üzenetet. Hiszen végül is: az önbecsülés mellett érvel. A belátás mellett, hogy dolgunk van az életben. Kitérhetünk előle, de akkor, végül is magunk elől térünk ki.
Szerintem helyes, és megkerülhetetlen az ilyen figyelmeztetés, hiszen a személyes jó nem választható el a közjótól: ötlettelen, önmaguk értékeivel és dolgával tisztában nem lévő emberek gyülekezetéből aligha épül kreatív, cselekvő és életképes társadalom.
John Malkovich ugyanakkor a gondolkodás szükségességét említi, és nem tesz úgy, mint aki tudná a választ a mit jelent embernek lenni kérdésére. Nyilván, nincs egyetlen igaz válasz, nyilván mindenkinek magának kell kérdeznie és felelnie is, ahogy kétségem sincs felőle, hogy Malkovich persze pontosan tudja, mit jelent Malkovich-nak lenni (nagyszerű és eredeti munkát végezni, például). Úgy gondolom, olyan társadalomban nőtt fel, amelyikben nagyjából természetes ez a reflex, és amelyik minden segítséget megad hozzá, hogy a polgárai érvényes kérdéseket tehessenek fel saját magukra és a világukra vonatkozóan is. Nem akarom kicsinyíteni az egyén felelősségét, de ha már mi magunk vagyunk a témánk, biztosan helyes azt is vizsgálni, mennyire magányos tett az önmeghatározás, az öntudatos élet választása a mi vidékünkön. Kapaszkodhatunk-e a színházainkba, iskoláinkba, közösségeinkbe, fontosok vagyunk-e annyira, hogy mi adjuk az értelmét mindannak, amit tesznek, vagy csak egyszál-magunk vagyunk, kérdésekkel, kérdések nélkül, hálatelt szívvel köszönve, amiért valahol ránk is gondolt John Malkovich.
