„Kiszámítható a miskolci színház”

Miskolc - A 7óra7.hu színházi portál kritikusa szerint a miskolci teátrum a biztonságra játszik, és hozza közönségét.

Nincs nagy amplitúdója. Kiszámítható, sem nagyon jó, sem nagyon rossz előadásai nincsenek, jellemezte a Miskolci Nemzeti Színházat Zsedényi Balázs, a 7óra7.hu színházi portál kritikusa. Mint mondja, évek óta igyekeznek kollégáival minden előadást megnézni Miskolcon, és úgy érzik, a mostani évadra is ugyanaz volt jellemző, mint az előzőekre. Régóta úgy működik a színház, hogy biztosan hozza a közönségét – és hozza is –, ennek fejében csak ritkán vállal téteket, kivételesen ígér különleges színházi élményt.

Az ügynök halála

A legizgalmasabb számára az idei évadban Arthur Miller darabja, Az ügynök halála volt.

– Nagyszerű, hogy gondolt a színház arra, hogy Haumann Péterrel eljátszatja ezt a szerepet – mondta. – Méltó partnere volt benne Máhr Ági, aki csodálatos mindenben, bármit is csinál.

A darabban Harsányi Attila nevét említi még Biff szerepében, akit máskor is jónak látott. Ám hozzáfűzi, az előadásban ők hozták a maximumot, a rendezés nem tudott mit kezdeni a kvalitásukkal.

– Erős a díszlet, de semmire nincs használva. Úgy tűnik, mintha a rendező, Balikó Tamás nem akart volna a darabhoz hozzátenni semmit, ehhez képest a rendezői jelenlét hangsúlyos. Hagyni kellett volna a színészeket menni a maguk útján...

Látta az idén a Pletykákat is (Neil Simon darabja, rendezte Korcsmáros György), mint mondta, a színház minden évben színre visz egy ilyen darabot Vida Péter főszereplésével, mert ő „egy nagyon tehetséges bohóc, bejön a színpadra és felzabálja”. De ugyanakkor semmi tétje ezeknek a komédiáknak, jegyzi meg: szórakoztató előadások hozadék nélkül.

Miénk, mi társulatunk

– Amerikában játszódik, amerikai szereplőkkel, távol tőlünk. A rendezői szándék magyarítani akart: egy matyó mintás kosztümöt Budapestről kapott a darabban az egyik szereplő. Miért nem Miskolcról küldték? Ilyen típusú gesztusokra szükség lenne egy színházban, hogy a néző érezze, a miénk, a mi társulatunk.

Zsedényi Balázs szerint ez jó példa arra, hogy a színház – és nem csak a miskolci, hanem sok magyar színházra jellemző – szociálisan nem érzékeny, nem reagál a környezetünkben történtekre.

Kérdezzük az Elsötétítésről (rendezte és a főszerepet játssza Korognai Károly), de szerinte maga az előadás tévedés. Egy ilyenfajta kamaradarabot nehéz mindenféle sallangtól mentesen úgy színpadra vinni, hogy működjön. Olyanról pedig nem is tud, ami sikeres lenne, amikor maga a főszereplő rendezi. Ez sem működött.

Szigetszerűen működnek

A Csarnokbeli táncszínházi előadások kapcsán (Ludas eM, Mesterkurzus) sem érezte, hogy mi a tétjük.

– Nem jó, ha az egyes tagozatok szigetszerűen működnek, kell, hogy művészileg hassanak egymásra. Ez kevés helyen van így az országban, Egerben az előző vezetés idején a tánc- és a prózai tagozat integrálódott, és különleges előadásokat hoztak létre.

Kérdeztük még, mit vár attól, hogy az új évad már Kiss Csaba irányítása alatt kezdődik el.

Művészi szempontból bizonyosan megbolydul majd az intézmény, mondja. Úgy érzi ugyanis, jelenleg a miskolci színészek a biztonságra törekednek: ebből a szempontból is kiszámítható a színház. Mindenki teljesíti a feladatát, nem látja, hogy a társulat tagjai húznák egymást. Sok függ a rendezőktől is, most jön egy teljesen új gárda.

– Új korszaka kezdődik a Miskolci Nemzeti Színháznak, ez biztos – jegyezte még meg.

ÉM-HM