Tabutéma az intim színpadon

Miskolc - A nőiség minél tudatosabb megélése, ezt segíti a Vagina monológok. Mind nézőnek, mind az előadónak.

Tabutéma a szexualitás. Főként a nemi szervek, legfőképpen a női nemi szerv elnevezése, alig van rá szalonképes szavunk, alig beszélünk róluk. Ezt a legfőbb tabutémát, és ezzel a nőiség, a szexualitás témáját feszegeti az amerikai írónő, Eve Ensler színpadi műve, a Vagina Monológok, amely – talán épp ezért – rendkívüli népszerűségnek örvend világszerte. Ezt a darabot adták elő a napokban Miskolcon a Holdam Egyesület kezdeményezésére a Születés Hete programjainak részeként. Az ötlet Kolozsi-Koss Judité, az egyesület tagjáé, aki három színésznő mellett szintén részt vett az előadásban.

Azonnal igen

– Már régóta gondolkodtam a bemutatásán. Aztán nemrégiben az Európai Parlamentben is előadták, de hiába kértek fel a szerepekre magyar képviselőnőket, egyikük sem vállalta el – mesél az előadás létrejöttének körülményeiről Judit. – Ekkor gondoltam, hogy a Születés Hetén felvállalhatnánk mi. Hiszen ez a programsorozat a nőiségről is szól, márpedig ennek a darabnak épp ez a lényege: a nőiség minél teljesebb megélése.

Judit elsőként Barta Mária Violának árulta el a terveit, a miskolci színház színésznőjének, aki kismamaként szintén Holdam-tag. Amikor kiderült, tetszik neki az ötlet, keresték meg a másik két színésznőt, Papp Líviát és Szirbik Bernadettet is. Judit elárulja, mindhárman azonnal igent mondtak.

– Kérték, legyek benne én is. Mindenki maga választott monológot, úgy, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat az előadás alatt – mondja Judit. A többiek később hozzáfűzik, először ki-kihúztak részleteket a próbák során, de nagy részük „visszaszivárgott” az előadásba. És voltak szavak, amelyeket úgy érezték az elején, hogy sosem mernének kimondani, majd később oldódtak a gátlások, és már nem jelentett problémát.

Az előadás nyiltan beszél a nőiségről, a női problémákról, amelyekről a többség nagyon ritkán, ha beszél. Ha igen, akkor sem megfelelő módon.

Ne szégyeljük!

– Minden nő talál benne olyat, amiben a saját sorsára érez, talán ezért hat. Mert rájön, nincs a problémáival egyedül, és hogy nincs ezekben semmi takargatnivaló. A darab abban segíthet, hogy a nők megszeressék, tiszteljék és ne szégyelljék, amilyük van: a nemi szervüket – fogalmaz Judit. És hozzáfűzi, ha az önértékelésünk rendben, akkor már tettünk valamit, hogy boldogabb társadalomban éljünk.

Mivel beszélgetésünk idején már túl volt a csapat egy előadáson, kérdeztük, hogyan fogadta a közönség. Judit mondja, huszan voltak, utána ketten maradtak ott beszélgetni.

– Ez egy hosszabb folyamat, meg kell rá érni, sokszor arra is, hogy meghallgassunk másokat, és oldódjanak a gátlásaink. Nagyon intim a téma. Nincs senki felé elvárásom, annak viszont örültem, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltak.

ÉM-HM

A három színésznő

– Egy kicsit kakukktojás vagyok a lányok közt, hisz egyedül nekem nincs gyerekem – mondja Szirbik Bernadett. – Vágyom az anyaságra, ezért mondtam igent elsőre erre az előadásra. Barta Mária Viola hozzáfűzi, ő Judit miatt, amikor annak idején kiderült, gyereket vár, már tudta, fel fogja keresni, kíváncsi a véleményére. A színházban – Judit ott dolgozott zenészként, míg el nem ment szülni – mindenki tudta, hogy mennyire érdekli az anyaság, a szülés misztériuma. Nem véletlen, hogy dúlának – olyan személynek, aki a vajúdó asszonyt segíti – is tanult. 

– Először úgy válogattam a szöveget, hogy mi az, amit ki merek mondani. Aztán egyre érdesebbek lettünk – fogalmaz Viola.

– Olyanok lettünk a próbák során, mint egy terápiás csoport – jegyzi meg Pap Lívia. – Rengeteget beszélgettünk, megnyíltunk, elkezdtünk a problémáinkra megoldásokat találni. Már ezért megérte, hogy mi dolgoztunk saját magunkon.

Abban is egyetértenek mindhárman, hogy nem is előadás, ami született, hanem egy szeánsz. Amely intim, de nem trágár és nem provokál.

Viola szerint előítéletek nélküli, szókimondó. Lívia szerint elfogadásra és befogadásra késztet.