"50 ifjú tehetség" XLI. - Határtalan lelkesedéssel már túl van a százas határon

Miskolc - Hornyák Marcell, 18 éves labdarúgó, ontja a gólokat a zöld gyepen, az ifjú diósgyőri csatár majdan kórházat támogatna.

Hornyák Marcell jó úton halad afelé, hogy (el)ismert játékos legyen. Ami tény: tizennyolc évesen párhuzamosan a Diósgyőri VTK NB III-as együttesében, valamint az U 19-es csapatában igyekszik megfelelni. Általában hetente hét edzésen vesz részt, rendszerint két bajnokival zárja a hetet. A tehetséges támadó jeles jubileummal büszkélkedhet: közel két és fél esztendő után áprilisban lépte át a bűvös határt, századik gólját érte el a DVTK színeiben.

– Tizenhárom éve lakóhelyemen, Tokajban kezdtem el futballozni, ahol Csordás Sándor egyengette az utamat. Egy évet töltöttem el Rakamazon, majd visszaigazoltam, onnan kerültem 2009-ben Uray Attila jóvoltából Diósgyőrbe. Idén a téli felkészülési időszakban Benczés Miklóstól kaptam bizonyítási lehetőséget, és a Videoton ellen kezdőként léphettem pályára a Ligakupa negyeddöntőjében, ami élményt jelentett számomra – összegezte dióhéjban pályafutása eddigi szakaszát a miskolci Magiszter Gimnázium végzős diákja. Elmondása szerint mindkét lábával egyformán veszélyes az aktuális ellenfél kapujára. Jó értelemben véve agresszív, gólérzékeny csatárnak tartja magát, kinek erénye a gyorsasága, a helyzetfelismerése, a ziccerkihasználása és a terhelhetősége.

– Szeretek alapozni, úgy gondolom ugyanis, hogy elengedhetetlen a kiemelkedő teljesítményhez a megfelelő erőnlét – említette a társai által Horinak becézett ifjú titán, akinek Diósgyőrben Uray Attila mellett György Gábor, Kriston István, Bocsi Zoltán, Bém Gábor, Szentiványi József és Szentes Lázár is volt a trénere. Noha a pályán kifejezetten szívós, akaratos produkcióval rukkol elő Hornyák Marcell, azon kívül valójában egy csendes, szerény, tisztelettudó játékosnak számít, aki nemrég érettségizett.

– Bár még fiatal vagyok, az ütközéseket már gyermekként is felvállaltam. Ezekből adódtak fájdalmas baleseteim, melyekből mindig sikerült újult erővel talpra állnom. Emlékszem, hogy amikor nyolc évesen az edzőtáborban eltört a bokám, a műtétet végző nagyon kedves orvos azzal nyugtatgatott: ne keseredjek el, mert ettől lehetek még elismert focista. Mondta, hogy ha majd azzá válok, reméli, támogatni fogom a miskolci kórház gyermek osztályát. Nem hiszem, hogy ő ezt akkor komolyan gondolta, de bennem mély nyomot hagyott. Bízom benne, hogy be tudom tartani ígéretem!

50 arc 

 Sikeres fiatalokat mutatott be az Észak-Magyarország kiadványa, akik eddigi életükről és terveikről is meséltek a lap munkatársainak. Ez a portré ennek a sorozatnak a része.

„50 ifjú tehetség” – A holnap ötven arca, ifjú tehetségek az Északban