2012.09.07. 09:30
Nézőpont: Magasabb osztály
<em>A köpeny pedig alkalmas rá, hogy megteremtse az egyformaság látszatát, már ha a látszattal is beérjük</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
A köpeny pedig alkalmas rá, hogy megteremtse az egyformaság látszatát, már ha a látszattal is beérjük. Bujdos Attila írása.Sorsdöntő fontosságú vita lefolytatásához teremtette meg a lehetőséget a tanévkezdet – az átalakulóban lévő közoktatás még tisztázatlan kérdései közül valóban sürgető lenne mielőbb megismernünk a választ arra, hogy köpenyben lesz jobb a rendszer, vagy köpeny nélkül. Az iskolaköpeny viselésében gazdag tapasztalatokat szerzett nemzedékem is hallatja a hangját, az érvelésben a végtelen egyszerűséget választva: nekünk is hordanunk kellett, és akkor mi van. Na, persze. Mi. Ezen tényleg nehéz lenne fogást találnunk.
Ahogyan egyébként elnézem, itt és most igazából a megszólalás a fontos, hogy hangot kapjon a vélemény, bármi legyen is az, így aki az elhangzottakból akarja majd kiokoskodni a haladás irányát, hogy tudniillik előre, vagy hátrafelé tartunk, az alighanem csalódni kényszerül a végén.
Ahonnan amúgy a vita indul, létező jelenség, a hozott/szerzett előnyökből/hátrányokból eredő társadalmi különbözőségekkel az iskolának tényleg kezdenie illenék valamit. A köpeny pedig alkalmas rá, hogy megteremtse az egyformaság látszatát, már ha a látszattal is beérjük.
Némileg más dimenziókat nyit az oktatás jelentőségének megítéléséhez Joshua Angrist közgazdász (Index, 2012 augusztus 27., Szalai Bálint interjúja), amikor arról beszél, hogy a jó iskola élet-halál kérdése, megváltoztathatja a gyerek sorsát. Ha jól olvasom, olyan esélyt kaphat az oktatás révén, amit később már nem képes szavatolni a társadalom. Ez az első és az utolsó dobás, ha szeretne jobb életet, mint amibe beleszületett. Megnyugtató lenne tudni, hogy a magyar oktatás egésze – és itt az egésze a hangsúlyos – ügyesen kezeli ezt a helyzetet, átalakítás előtt, alatt vagy után. Szóval, hogy minden rendben, értelmes célt szolgál a rendszer, nemcsak annak jó, akinek már eleve is jó, de mások számára is nyílhatnak távlatok. És talán nem nehéz belátni: ez nemcsak annak használ, aki megkapja a lehetőséget, hogy magasabb osztályba lépjen. A rendszer ma nem ilyen – ezekben a hetekben szembesíti például drámapedagógusok fórumszínházi előadása vidéki elitgimnáziumok diákjait a ténnyel, hogy vannak iskolatípusok, amelyekbe halmozottan hátrányos helyzetből képtelenség bejutni. Lehet rajta gondolkodni, megváltoztatható-e ez, elegendő-e a puszta elszánás, ha valaki többet szeretne. Lehet róla beszélni, és szerintem az sem baj, ha közben olyan – kétség kívül – idealista szempontokat mérlegelünk, mint hogy igazságos-e esélytelennek lenni.
