Felső-Majláth, a szürreális kép

Miskolc - "Készül a második kötete a privát félmúlt sorozatunknak." - mondja Darázs Richárd, az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület elnöke, akivel "véletlenül" Felső-Majláthon találkozunk.Természetesen nem véletlenül, hiszen ő írja a második kötetet - részben a Felső-Majláthon eltöltött évekről. "8 évestől 22 éves koromig itt éltem, nőttem fel, és szocializálódtam." - feleli kérdésünkre a kutató, majd hozzáteszi: a koncepciója a sorozatnak leginkább az - így ennek a kötetnek is az - , hogy egy-egy miskolci család történetén keresztül bemutassa Miskolc egy-egy kerületét is.

Valamivel később egy hídon állunk: jobbra panelházak, balra a családi házas övezet. Hegyalja, nem sokkal odébb pedig már a Berekalja kezdődik.

"Elég különböző családok éltek itt." - tekint körbe. "A gyerekek persze keveredtek, de nagy gondok nem voltak. Azért érdekes ez a híd, mert napi szinten itt jártunk át iskolába. Akkoriban elég komoly volt az ipari szennyezése a Szinvának. Az egyik nap pirosak voltak a mohák, másnap zöld, kék, majd fehér. Attól függően, hogy milyen forintot, vagy éppen schillinget nyomtak a gyárban. A víz befestette a mohákat is, így csak az ebihalak éltek meg akkor benne. Elég szürreális volt a kép."

A zuhogónál

Már néhány száz méterrel feljebb, de jellegzetes helyszín. Bükk, szőlőhegy, papírgyár, temető, de még a Szinvánál.

"A Szinva patak volt talán a legizgalmasabb az itteni gyerekek életében." - folytatja Darázs Richárd. "Az volt a játék, hogy átugráltunk a zuhogónál. Ez amolyan bátorság próba volt, ami igazándiból akkor volt érdekes, amikor szélesebb volt a patak. Két gyerekre emlékszem, akik becsúsztak és megfürödtek... Mi egyébként úgynevezett újbérháziasak voltunk. Vagyis nem tanácsiban laktunk. A mieinkben akkoriban szintenként öt lakás volt, amazokban pedig emlékeim szerint hat. Itt megy el a kisvasút, azaz elég idilli volt minden. Szerettünk itt lakni. Kicsit ugyan messzebb van a várostól, de gyerekkorunkban nem zavart ez a tény senkit. Sokan elköltöztek, de vissza is jöttek néhányan. Az egykori osztálytársaim közül páran itt laknak a környéken."

A környezet? A magyar- és kulturális antropológus diplomával is rendelkező kutató úgy látja, hogy a nagy fák megritkultak, a háttérben viszont megnőttek a fenyők.

"A régi játszótérből alig maradt valami, de van helyette új. A kisvasút hídjánál lévő rész is tele volt fákkal, akkor a természetes medrében folyt a Szinva, de a kiskertek már meg voltak akkor is. A híd alatt történtek az első cigizések. Itt mentünk a Bükk felé, a Papírgyár irányába." - mutatja.

Közben elindulunk Papírgyár felé, ám valahol félúton megállunk. Nem ok nélkül.

A fehér mocsár

"Ezt a területet neveztük úgy, hogy fehér mocsár." - árulja el a titkot Darázs Richárd. "Nekünk, akkori gyerekeknek nagyon izgalmas terület volt ez. Mivel itt valami ülepítő-féle lehetett, ezért leginkább fehér volt, massza szerű anyaggal. 500-as, és 100-as papírpénz kis darabjaival volt gyakran tele. Az lehetett a selejt."

Most gazos, feltöltött a rét. És, hogy mikorra készül a második kötet (az elsőt Kapusi Krisztián és Tokár Zsolt írta és mutatta be szeptemberben "Muslicák a demizsonban" címmel)?

"Nem sürget semmi. Az év végére be tudom fejezni." - tudjuk meg. "Elég előrehaladott állapotban van a sorozat második része, amelyben ismét arra törekszünk, hogy rövidek legyenek a történetek, amolyan apró, úgynevezett mozaik darabokkal színesítve. Hasonló lesz az elsőhöz, körülbelül 20-25 oldalasra tervezzük archív képekkel, privát fotókkal."

ÉM-JLI