Hétköznapi romantika

Szeretem a romantikus történeteket, írja egyik olvasónk, miután megpróbált segíteni a japán Shiegónak, hogy megtalálja hajdani miskolci levelezőtársát.Ki tudja, hogyan jutott nyomára a lány közel 50 éves érettségi tablójának. És nem ő volt az egyetlen, aki segíteni akart.

Miután a Borsod Online-on megjelent a cikk – egy japán férfi szerkesztőségünk segítségét kéri, hogy nyomára bukkanjon 50 éve nyoma veszett levelezőtársának– percek alatt rengetegen osztották meg a Facebookon a történetet. Dicsérték a lány szépségét, slatolgatták, hogyan lehetne megtalálni.

Vajon miért imádjuk ezeket a történeteket? Alapjában véve jólelkűek vagyunk? Örülünk mások örömének? Szeretünk másoknak segíteni? Vagy csak jobb életmesékről olvasni, mint arról, hogy mennyivel kell többet költenünk az idén, s hogy mennyire nincs lehetőségünk kiszakadni nyomasztó hétköznapjainkból?

Szerencsére ez alkalommal az élet is valami szépet produkált. Előfordulhatott volna, hogy a keresett lány ma nehéz körülmények között élő kisnyugdíjas. Franciska még aznap jelentkezett. Kiderült, boldog, derűs életet él, igaz, régen nem Miskolcon, hanem Európa egy szerencsésebb szegletében, Dániában. De a történet nem csak emiatt izgalmas. Rámutat arra, milyen kicsi a világ: a mai technikai tudásunk azt is lehetővé teszi, hogy egyetlen délután alatt eljuthassanak az információk – mint ez esetben is – több ezer kilométerre.

ÉM - HM

Fél évszázados levelek Japánból

Dániában él Franciska