2013.01.20. 15:54
Megdobogtak a szívek
<span style="font-size: 13px;">Kassa, Miskolc - Mint testvérváros, Miskolc is bemutatkozott Európa Kulturális Fővárosában, Kassán.
Kassa, Miskolc - Mint testvérváros, Miskolc is bemutatkozott Európa Kulturális Fővárosában, Kassán.
A január 19-i megnyitóval hivatalosan is kezdetét vette a Kassa Európa Kulturális Fővárosa programsorozat. A testvérvárosnak kijáró gesztusként az első hétvégén Miskolcnak biztosítottak lehetőséget a bemutatkozásra, két helyszínen is. Az egyik az új bevásárlóközpont, a másik pedig egy régi vendéglátóegység, a Magyar Udvar, Pince és Hotel, mely ideiglenesen a Magyar Ház nevet kapta.
A vasúti pályaudvar felől közelítve nyugtázzuk: a megújuló liget sétányát az utolsó percre sikerült leburkolni – egészen a hídig, ott félbehagyták a munkát. Megállapítjuk: Kassán is vannak csúszások, nem csak Pécset voltak...
Megpezsdült a régi belváros
A régi belvárosban, ahol máskor hétvégén inkább komótosan sétálgatókkal találkozni, most fiatalos zsezsegés fogad kora délután. Magyar szót hallunk, hát megismerkedünk, s hozzácsapódunk Kupec Mihály négytagú családjához. Ők is a Magyar Házba tartanak.
Megtudjuk: nagyidaiak. A családfő az ottani művelődési ház vezetője, jól tájékozott a programok felől, s máris figyelmünkbe ajánl két nyári rendezvényt. Meggyőződése, hogy legalábbis a régiónak kamatozik majd a cím. Elmondja azt is: találkoztak a miskolci békával, ennek apropóján elhatározták: idén is jönnek a Kocsonyafesztiválra.
A mellékutcából, amelyikbe tartunk, ismerősök közelítenek felénk: az Esztenás együttes tagjai, első fellépő helyükre tartanak. A Magyar Házat nem lehet eltéveszteni: jókora transzparensek tessékelnek beljebb. A pincében a likőrgyár pálinkáiból, valamint a miskolci kolbászból és perecből kaphat a betérő ízelítőt. Nincs tömeg, de egymást váltják az érdeklődők. Jó ízű beszélgetéseknek lehetünk fültanúi.
Mis is megismerkedünk Simon Ernő (71) kassai nyugdíjas pedagógussal. Nem titkolja, nagyon lelkesíti, hogy egy évig dúskálhat a különböző kulturális programokban. Egyedül az fáj neki, hogy a helyi nemzetiségi (cseh, magyar, ruszin) együtteseknek (ő nem is egynek a tagja), nem engedtek lehetőséget, hogy megmutassák magukat, holott így tudott volna teljes keresztmetszetet adni magáról Kassa kulturális élete.
– De a miskolciaknak nagyon örülök, nem csak a pálinkájuk, de a műsoraik is megdobogtatják a szívet – mondja, és szlovák sörrel szeretné viszonozni a vendéglátást.
Fejtörő feladvány
Hidegh Róbert (74) szlovákul beszélget barátjával, de minket szép magyarsággal nyugtat meg: beszélgethetünk magyarul. Egy keveset a barátja is ért belőle. Ő viszont 3 évig Miskolcon élt, a DAM-ban dolgozott. – Amikor a személyzetis feltette a kérdést, hogy tartózkodtam-e 3 hónapnál hosszabb ideig Magyarországon, olyat válaszoltam, amivel nem nagyon tudtak mit kezdeni: Losoncon születtem, Magyarországon. Aztán is ott éltem, de Szlovákiában...
Szíves vendéglátás
A zene hangjai az udvarra csalnak. A szinvavölgyiseknek hangolnak. Egyikük elmeséli: a plázabeli fellépésük annyira tetszett egy idős úrnak, hogy adott nekik 50 eurót: ebédeljenek meg egy vendéglőben. A likőrgyári Bernáth István örömmel újságolja: úgy tűnik, hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok vannak születőben, nem hiába jöttek el. Elbúcsúzunk, s elvegyülünk az utca egyre sűrűsödő, vidám tömegében.
Szalóczi Katalin