„Bátor húzás a koreográfusverseny”

Miskolc - Négynegyed: négy koreográfus négy tánca négy előadáson a miskolci színházban.Különleges élmény, egyedi kezdeményezés: ez jellemzi a miskolci színház legújabb „projektjét”. Címe Négynegyed, a bemutató április 9-én lesz. Négy táncprodukcióról van szó, ezek színpadra állításához négy fiatal koreográfus érkezett a napokban Miskolcra. Az egyiküket, Újvári Milánt kérdeztük a részletekről.

 - Úgy tudjuk, meghívásos pályázatról volt szó, 8-10 fiatal koreográfust keresett meg a miskolci színház. Hogyan zajlott ez?

Újvári Milán: Kozma Attila hívott fel, hogy a színház nyitna különböző művészeti ágak felé, ennek részeként gondoltak arra, hogy fiatal táncosok is bemutatkozhassanak. Mondta, 15 alkotót keresnek fel, ebből négy kapna most lehetőséget. Kérdezte, nem volna-e kedvem pályázni. Egy szinopszist kellene küldeni, mondta, 20-25 perces előadásban gondolkodjam. Két téma közül lehetett választani, egy közéleti témára reflektáló, és egy abszurd, groteszk között. Engem az utóbbi érdekelt jobban, így hamar döntöttem. Maga az ötlet már egy szlovéniai workshopon megszületett, most úgy gondoltam – praktikus okokból – hogy az akkori vázlatot írom át, s ha kiválasztanak, fejlesztem majd tovább a miskolci táncosokra.

 - Miért látott fantáziát a lehetőségben?

Újvári Milán: Bátor húzás a koreográfusverseny a miskolci színház részéről. S nagyon fontos misszió, hogy ne csak Budapesten működjön a kortárs táncélet, le tudjon szivárogni a vidéki városokba. A tánc is Budapest-központú, fontos lenne a kulturális decentralizáció. Jelenleg vannak a referencia központok, Szeged, Győr, Pécs, Budapest, jó lenne, ha más városok is feljönnének erre a szintre. A magam szempontjából pedig vágytam kipróbálni magam. Ehhez ott van 12 táncos, próbaterem, hangosítás, színészlakás, ez nagyon jó.

 - Beszélgetésünkkor már elkezdődött a próbafolyamat. Hogy érzi: sikerült megvalósítani az elképzeléseit?

Újvári Milán: A szlovéniai alapszerkezet megvolt, tudtam hány szóló, hány duett lesz benne, milyen zenék. Mindezt az itteni táncosok képességeivel, karakterévek egészítettem ki.

Egyfajta aktualitása van annak, ami kikerekedett, de nem a napi hírek, politika szintjén. A táncos, koreográfus helyzete érdekel benne, státuszokra reflektálok. Munkacíme is van: a szkeccs. Érdekes helyzetek elé állítja majd a nézőt. Elbizonytalanítja a pusztán szemlélődő szerepben, de aztán ott a feloldás, amelyben kicsit ki tud teljesedni, el tud lazulni. Nincs sztorija, de érdekes jelenetszerűségek vannak benne, s különleges zenei váltások: Billy Holliday után rock következik, közben szöveg. Kicsit Monthy Pythonos, elképesztő asszociációkkal. Izgat, hogy hogyan tudok 25 percet úgy színpadra helyezni, hogy ne legyen érdektelen, unalmas.

 - Milyen a miskolci tánckar?

Újvári Milán: Nagyon jó volt a csapat, lelkesek. Sikerült áthelyezni az alapötletet, megtaláltam azokat a pontokat, ahol bele tudnak kerülni, sikerült személyekhez kötni már meglévő dolgokat. A táncosokon látszik, hogy elképesztő nyitottak új emberek stílusára, energiájára.

 - Az egész projekt alapgondolata, hogy megismertessék a miskolciakat: milyen a táncvilág Budapesten. Ennyire elmaradott Miskolc? A vidék?

Újvári Milán: Nem a táncosok, hiszen a tánckar motiváltabb, látott egy-két dolgot. A közönség azonban nem. Nem csoda, a múlt rendszerben nem gyűrűzött be hozzánk a kortárs táncművészet. A közönséggel kell megismertetni más formanyelveket, a klasszikusabb táncformákat.

Kellő kommunikációval és az ilyen projektekkel érhető el áttörés. Itt, most, Miskolcon négy teljesen eltérő stílust ismerhetnek meg.

 - És ön mit tanult itt, a közel egy hét alatt?

Újvári Milán: Elsősorban tapasztalatot, hogy hogyan dolgozzak praktikusan az idő rövidsége miatt, hogy mindez ne menjen a munka, a hangulat rovására. Hogy milyen ötleteket, technikákat, élményeket tudok a táncosoknak átadni.

 - Miért lehetett a tizenöt alkotó között, akiket Kozma Attiláék megkerestek?

Újvári Milán: Nem tudom, hol láttak. Az interneten fenn vannak a díjnyertes szólómunkáim videói, vagy hallhattak a munkáimról bizonyos helyeken. Nem vagyok a „mainstreamben”, nem vagyok még központi karakter, de ez változóban van. Dunaújvárosban születtem, majd táncművészeti középiskola után balettművészként végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán 2005-ben. Millió helyen táncoltam: a Frenák Pál Társulatban, majd másfél évig Kanadába, Voltam a Krértakör Színház tagja s egy portugál kitérő után újra itthon vagyok.

Tánctagozatból balettegyüttes

Kozma Attila, a miskolci tánctagozat vezetője a projektről elmondta, négy fiatal kapott meghívást, szakmai kuratórium választotta ki őket.  

– Vissza kell kanyarodni a klasszikus tánc felé, hogy markánsabbá váljanak a neoklasszikus és a kortárs elemek – mondja lapunknak. Ezért gondolták, hogy olyan fiatal koreográfusokat hívnak Miskolcra, akiktől megtanulhatják, hogy hol tart ma a fővárosban a tánc. Négy különböző stílusú, fiatal, de nem pályakezdő koreográfust választottak. Másfél hónapon át próbálnak Miskolcon. A négy művet négy előadáson mutatják majd be, a legelső április 8-án lesz, a negyedik pedig április 29-én, a tánc világnapján.

– Azon a napon tánctagozatból balettegyüttessé alakulunk – mondta Kozma Attila.

A négy koreográfus

Kulcsár Noémi, Kerényi Miklós Dávid, Góbi Rita, Újvári Milán