2013.03.25. 15:02
Nézőpont: Álomvilág
<em>„Nem fogok egy lyukban ülni egész nap, inkább megyek külföldre egy szállodába dolgozni” – mondja egy lány az anyjának, van időm hallgatni őket a pénztárra várva. A mama próbál érvelni, hogy sikerül-e meggyőznie a lányát, nem tudom, mert sorra kerülök. A beszélgetés szinte rímel arra, amit előtte olvastam: úgy tűnik, egyes szakmák, mesterségek néhány év múlva teljesen kihalhatnak, nincs aki jelentkezzen rájuk.</em> <strong>Hajdu Mariann jegyzete</strong>
„Nem fogok egy lyukban ülni egész nap, inkább megyek külföldre egy szállodába dolgozni” – mondja egy lány az anyjának, van időm hallgatni őket a pénztárra várva. A mama próbál érvelni, hogy sikerül-e meggyőznie a lányát, nem tudom, mert sorra kerülök. A beszélgetés szinte rímel arra, amit előtte olvastam: úgy tűnik, egyes szakmák, mesterségek néhány év múlva teljesen kihalhatnak, nincs aki jelentkezzen rájuk. Hajdu Mariann jegyzeteKi akar ma kárpitos lenni? Esetleg gépi forgácsoló? Esztergályos vagy szerszámkészítő? Mennyivel jobban hangzik, ha például valaki modellként keresi kenyerét, vagy esetleg kertészként, de egy londoni parkban tölti le a napi penzumot. És az sem mindegy, hogy mennyi pénzért. Mert az is tény, hogy egy szakma népszerűségét az is csökkenti, ha tudja a fiatal, azzal bizony, sosem fog meggazdagodni.
Márpedig a tévé, a filmek azt mutatják, hogy csak a gazdagoknak jó. Meg azoknak, akik divatszakmákat űznek, s persze, az nem látszik a filmeken, hogy sokszor kemény munka eljutni addig, míg valakinek megtelik a pénztárcája. (Vagy nálunk gazdagabb országban kell születnie, élnie.)
Az álmodozások korát éljük, álomvilágban telnek napjaink, s ezt a fiatalok sínylik meg leginkább. Kérdés, benőhet-e a fejük lágya. Vagy bízzunk benne, hogy ez életkori sajátosság is? Hogy a korábbi generációk is átélték ugyanezt, vagy valami hasonlót?
