Nézőpont: Hangulat

Akinek nem lehet belenézni az arcába, azzal beszélgetni, vitatkozni sem könnyű, ha lehet egyáltalán. Bujdos Attila jegyzete.Átírja valaki a plakátokat, amelyeken a mai miskolci városvezetés a megyeszékhely adósságállományának csökkenését saját érdemeként jelenti be. „Lenyomtuk a lakosságot – 25 ezerrel kevesebb” – most ez olvasható néhány poszteren.

Szóval, lenne még téma, túl azon, amiről a városháza amúgy éppen szólni szeretne: számos tényező befolyásolja a bennünket a Mi Városunkhoz fűző érzéseinket, saját lehetőségeinkről, távlatainkról érlelődő gondolatainkat. Ilyesmi az is, hogy lehet-e őszintén, önáltatás nélkül beszélni arról, ami velünk történik: jóról, rosszról, van-e miért maradnunk mondjuk – van-e szavunk erről, van-e, aki meghallja, akar és tud válaszolni a kérdéseinkre. Azt mondanám, nem túl jó jel, ha az élhető városról vallott nézeteinket árnyaló tényeket gerillaakcióban leragasztott plakátokon, névtelenek tudatják. Akinek nem lehet belenézni az arcába, azzal beszélgetni, vitatkozni sem könnyű, ha lehet egyáltalán. Miközben igény, mint látjuk, volna az információkra, és az érvekre. Az emberi szóra.

Azért mondom ezt, mert láttam a lapunkban a beszámolót: egy Fidesz-KDNP-s képviselő hangulatkeltőnek találta egy bizonyos témában született írásainkat. Szeretnénk megérteni, olvasónk miért érzi hangulatkeltőnek ezt: belvárosi kereskedők panaszáról írtunk, gondjuk van a főutca rekonstrukciójával, az erre vonatkozó korábbi ígéretek és a gyakorlat között nem találják a köszönő viszonyt, a felfordulás miatt csökken a forgalmuk és így tovább. A városháza cikkünk nyomdába adásáig nem fejtette ki az álláspontját, pedig kértük. Szerintem ez egyébként sajnálatos, az ilyesmi mellett nem lenne szabad szó nélkül elmenni, ez olyan közös, mindenkire tartozó ügynek látszik, amelyben nehezen értelmezhető az „ők” és a „mi”: „nézzük meg együtt, mi a baj, emberek, igazuk van, vagy nincs igazuk, hibáztunk-e, tudunk-e javítani” – a tévedés lehetőségét sem kizárva, így képzelném helyesnek. Egy eset, amikor arról is beszélnünk kell ugye, ami magától nem a mi témánk. Ilyenkor mutatkozna meg igazán az érvek ereje, ilyenkor kerülne mérlegre a tények súlya. A helyi hatalom képviselője a lehetséges érvek sokaságából azt emelte ki, hogy az egyik boltos csak MSZP-s pártszimpátiája miatt kritizált. Engem, mondjuk, érdekelne, honnan vette, van-e ilyen pártszimpátia-nyilvántartás, ki vezeti, kinek a tudtával (a panaszos nem közszereplő). És ha úgy lenne, az felülírja-e a valóságot.

- Bujdos Attila -