T. Asztalos Ildikó: A kisgyerekesek szemével

Miskolc - T. Asztalos Ildikónak a színház a kedvence. Jövőjéért felelősséget érez.

Napjai mostanában a családról, főleg a 20 hónapos Vilmosról szólnak, hamarosan születik második unokája is.

– Amióta nem dolgozom, a barátaim szerint még nehezebb elérni, mint korábban, olyan kevés lett a szabadidőm – jegyzi meg. – Sosem gondol- tam volna, hogy nagymamá- nak lenni ilyen jó.

T. Asztalos Ildikó 1993-ban, a korábbi polgármester, Csoba Tamás halála után ült a városvezetői székbe az 1994-es választásokig. Tavaly ment nyugdíjba – a család beszélte rá, mondván, most nagy szükség van a segítségére – és boldogan vállalta. A várost így most sokszor „kutyafuttában”, vagy a kisgyerekesek szemével nézi.

Katartikus élmény

Nem kellett sokat gondolkodnia, mit válasszon Miskolcon kedvenc helyéül. Egyértelmű volt: a színházat.

– Fantasztikus, hogy ebben a városban épült meg az ország első kőszínháza. Ha értelmezzük az akkori világot, a társadalmi viszonyokat, tudnunk kell, hogy Miskolc nem volt a kultúra fellegvára, sosem volt gazdag, mégis volt rá akkora igény, még ha luxusszámba is ment, hogy megépítsék.

Meséli sok-sok élmény köti az épülethez. Polgármestersége második hetén, 1993. október 21-én készült el a színház rekonstrukciója, neki kellett felavatnia. Katartikus élmény volt a színpadra lépnie, emlékszik. Később többször hallgathatta zongoraművész lánya, Tóth Marianna játékát is a nézőtérről. És amióta csak tehetik, minden évben váltanak színházbérletet.

– Nagyon jó adottságai vannak Miskolcnak. A múltból merítve kellene tovább folytatni, de fejlesztve, mert fejlődés nélkül nincs jövő.

- ÉM-HM -