A magyar dráma napja - Pince-, szoba-, utcaszínház

Miskolc - „A digitális korban a kisszínháznak, a tényleges emberi jelenlétnek a gyógyító ereje értékelődik fel.” „A dráma úgy is felfogható, hogy válaszokhoz talál kérdéseket. A válasz az, hogy a társadalom problémákat termel ki” – fejti ki válaszként a kérdésre Borbély Szilárd drámaíró. „Az emberi együttélés maga a probléma. A probléma pedig válasz a rossz közérzetre, a feszültségekre, az elnyomott, mélyen eltemetett, kellemetlen, zavaró, elhallgatott feszültségekre. A problémáról tudunk, mint válaszról, de nem tudjuk feltenni a kérdést, amelyre a problémák vannak velünk itt feleletként. A dráma történeteket, érzéki, felzaklató, átélhető, szórakoztató kérdésekké formálja a problémát. Közben pedig kitisztulhat a kép, felszakadhatnak sebek, amelyek azért olyan fájók, mert nem akarjuk beengedni a tudatunkba, hogy ott vannak ezek a sebek. Egy társadalom egészségi fokáról az árulkodik leginkább, hogy mer-e a sebeiről beszélni. Amikor mély csend van, mint az akasztott ember házában, ahol köztudottan nem szabad kötelet emlegetni, akkor egyedül a gyógyító erejű nevetés marad. Ez is megkönnyebbülést hozhat, de ez csak felületi kezelés. Az okok keresése, a diagnózis felállítása ilyenkor későbbre van halasztva. A digitális korban pedig egyre inkább a kisszínháznak, a tényleges emberi jelenlétnek a gyógyító ereje értékelődik fel. Sok-sok kicsi társulat, műhely, amatőr és hobbi, profi és műkedvelő kellene. Sok pénz arra, hogy minél több ember lehessen színházcsináló. Így lehetne teljesíteni leginkább. Minden erre fordított forint sokszorosan megtérül. Pincéket, szobákat, utcát kellene belakni színházilag. De nagyon gyorsan.” – fogalmaz Borbély Szilárd.

ÉM