2013.10.25. 13:47
Jegyzet: A zene az kell
<em>Kisiskolás koromban jártam először a fővárosi zeneakadémián. Az anyukám javasolta egy pesti kirándulás alkalmával, hogy nézzünk be oda is. Szerintem titkon azt remélte, hogy a patinás épület láttán és a termekből kiszűrődő lélekemelő harmóniák hatására talán én is szorgalmasabban készülök majd a zongoraórákra. Egy ideig valóban hatással volt rám az akadémiai látogatás, de aztán az emlék elhalványult, és az igyekezetem is alábbhagyott</em>. <strong>Hegyi Erika jegyzete</strong>.
Kisiskolás koromban jártam először a fővárosi zeneakadémián. Az anyukám javasolta egy pesti kirándulás alkalmával, hogy nézzünk be oda is. Szerintem titkon azt remélte, hogy a patinás épület láttán és a termekből kiszűrődő lélekemelő harmóniák hatására talán én is szorgalmasabban készülök majd a zongoraórákra. Egy ideig valóban hatással volt rám az akadémiai látogatás, de aztán az emlék elhalványult, és az igyekezetem is alábbhagyott. Hegyi Erika jegyzete.A gyerekkori emlékek kedd este tértek vissza, amikor Liszt Ferenc születésnapján átadták a tíz éve újuló és mostanra majdnem teljesen kész zeneakadémiát. A beszédek a művészet fontosságáról szóltak, az ünnepi hangversenyt pedig korunk kiváló zenészei szolgáltatták.
A művészet fontosságáról azért eszembe jutott egy s más. Például az, hogyan csökkentették évről évre az iskolai énekórák számát. Hogyan tették fizetőssé a zenetanulást, hogyan fogytak el a gyerekek az iskolai kórusokból, és hogy mennyire keveset keresnek zenekari muzsikusaink. (Legalábbis itt vidéken.) És hogy milyen jó, hogy mindezek ellenére az igazi tehetségek mégis megtalálják az utat maguknak a zeneakadémiára.
