Az esszencia megragadása

Miskolc - "Felment a függöny és olyan díszlet tárult a szemem elé, amit még életemben nem láttam."Csehov Sirályát december 7-én mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. A Kiss Csaba rendezte darab díszlettervezője Cziegler Balázs, aki néhány nap híján éppen 30 esztendős lesz a premier idején. Balázst 2012-ben az Év díszlettervezőjének választották, de a Junior Art- és a Junior Príma díjat elnyerte a közelmúltban. Ezek fontos dolgok? - kérdezzük.

- Abból a szempontból mindenképpen fontosak, hogy visszajelzések - mondja. - Azért az jó érzés, amikor a szakma elismeri az ember munkáját.

De hogyan lesz valakiből díszlettervező? - vetem fel.

- Mohácson születtem, egy kis faluban nőttem fel, de aztán nagyon sok minden érdekelt gyermekkoromban: a sport, a kémia, és a rajz is - feleli. - Végül is győzött a művészet és felvettek Pécsre a "kisképzőbe", a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Az egy nagyon jó suli volt! Három tagozattal: zenével, tánccal és képzőművészettel. Ez a fajta összművészeti hangulat vitt el engem a színház irányába.

Volt-e olyan pont aztán, amikor úgy érezte, hogy díszlettervező lesz? Az akart-e lenne? Cziegler Balázs elárulja, hogy 15 évesen volt ilyen érzése. Akkor Pécsen látott egy színházi előadást.

- Felment a függöny és olyan díszlet tárult a szemem elé, amit még életemben nem láttam. Na, akkor azt éreztem, hogy ez az a szakma, amit én szeretnék csinálni - mondja.

Az első színházi munkája a Katona József Színházban érte. A Máté Gábor rendezte Pisztráng ötöst díszletervezte.

- Gábort az egyetemről ismertem, amikor volt egy Csehov félévünk és meghívták vendégrendezőnek - folytatja Balázs. - Akkor találkoztunk először rendezőkkel, s én hozzá lettem beosztva. Feltételezem, hogy megtetszett neki a stílusom, vagy az amit csináltam a Cseresznyéskerthez. Bizalmat adott.

Mosolyog, amikor azt kérdezem, hogy emlékszik-e még az elsőre. Az első színházi munkájára.

- Persze! Az egész nyaram teljes hasgörcsben telt - mereng el. - Később Keszég László meghívott Kaposvárra. Így indult. Azzal, hogy visszahívogattak.

Globális megfogalmazás

"Feldobom", hogy a díszlettervezőnek kell a legkreatívabbnak lennie a színházi csapatban. Egyetért vele. Sokrétűnek kell lennie a díszlettervezőnk, és sok mindenhez kell értenie is. A bútor stílusoktól kezdve a kellékeken át a filozófiáig, a művészettörténetig. Egyszóval majd mindent tudnia kell. Azonban a festékes ecsetet és a dekopírfűrészt is kézbe kell tudnia venni. Mindezek erősítésére az egyetemen is voltak festőórái.

- Amikor a színészeknek olvasópróba van, akkor már rég meg van a makett, az ötlet - vágja rá arra, hogy mikor kezdődik az ő munkája. - Két hónappal előtte biztosan. Egyébként többféle verzió van annak a függvényében, hogy milyen a rendező. Van, aki teljesen ráhagyja a díszlettervezőre, hogy mi legyen. Van olyan, aki konkrét elképzeléssel áll elő és már mutat egy nagyon erős irányt és van amelyik az előző kettőbe nem fér bele, vagyis nem igazán tudja, hogy mit is akar. Igazándiból a díszlettervezés egy esszenciának a megragadása. A darabnak egy globális megfogalmazása úgy, hogy végig jelen vagy a színpadon, csak nem úgy, mint a színész.

Balázs szerint a díszlet vagy nagyon jó felé tudja vinni az előadást, vagy nagyon el is tudja azt rontani. Felmerül, hogy mit is értsünk az alatt, hogy használható legyen a díszlet?

Olyan nincs, hogy...

- Ez egy tág fogalom - jelenti ki. - Ha egy Feydeau bohózatot nézzünk, ahol rengeteg ajtó van és erre megy ki a darab dramaturgiája, akkor nagyon fontos hogy mindenki lássa ezeket az ajtókat, mert ha nem, akkor elbukik a díszlet miatt a darab.

Elárulja: volt olyan díszlete, amely "őrület" volt, de sokkal azért, mert megrajzolni volt az, nem kivitelezni, bár maga a tér nagyon bonyolult volt. Ám emlékei szerint technikailag is dolgozott olyan munkán, amelyet sokak szerint lehetetlennek tűnt megcsinálni, azonban hívtak egy statikust és megoldották. Egyébként szerinte egy kőszínházban, vagy egy nagy, nyílt térben egyaránt kihívás dolgozni. Kedvence azért van Cziegler Balázsnak, nevesül a 2010-ben a Katona József Színházban Máté Gábor által színpadra álmodott Weöres Sándor kétfejű fenevada.

- Ott sok minden összejött! Nagyon nagyon jó volt! - felei. - Legutóbb pedig Kaposváron a Vidovszky György rendezte Hannibál tanár úr. Azt is nagyon szerettem.

Kérdezném még, de vissza kell mennie a kamarába a Sirály próbája miatt. Milyen lesz? - teszem fel az "utolsó utánit".

- Kiss Csaba rendezővel nagy harcaink voltak a nyáron. Vallom ugyanis, hogy a szó szoros értelmében olyan, amit az emberek gondolnak a díszletről, olyan nincs - mondja. - Ebben a miskolci Sirályban nem lesz. Egy nagyon lecsupaszított színpadi tér lesz, ami magának a kamarának a színpadtere. Egy tervezőnek úgymond ez egy olyan helyzet amiben a kreatívitást vissza kell húznia és fejet kell hajtania a rendezői koncepció előtt. Érdekes volt számomra, hogy amit Csaba kitalált egyértelműen megmutatja azt, hogy bármit belerakunk, akkor rögtön lehet érezni, hogy működik, vagy ledobja magáról ez a konstrukció.

A következő napokban is gőzerővel dolgozik a Sirály stábja. A fényekkel, a kellékekkel. Természetesen mind a rendezői, mind a színészek részéről rengeteg ötlet jön, amik vagy megmaradnak, vagy nem. A Sirály nyilvános főpróbájára december 6-án 19 órától kerül sor a Miskolci Nemzeti Színházban.