"Annyit kívánjon az ember, amitől boldog"

Miskolc - Bárhol dolgozhatna a világon, Miskolcot választotta... Interjú Dr. Babcsán Norberttel, az Aluinvent Zrt. Jedlik Ányos-díjjal kitüntetett technológiai igazgatójával.Ötödikes korában hentesnek vagy asztalosnak készült. Aztán egy csillagász előadása után gyökeres fordulatot vett az élete, felfedezte a fizika és a kémia szépségeit, ezt követően pedig egyenes út vezetett a kutatásokhoz. Dolgozott többek között a NASA-nak, szabadalmai és publikációi révén pedig tudományos körökben világszerte ismerik a nevét. Dr. Babcsán Norbert számos elismeréssel büszkélkedhet, a napokban például Jedlik Ányos-díjjal ismerték el a munkásságát, ő mégis „emberi" maradt. Azt tartja a legfontosabbnak, hogy hasznos legyen a társadalom számára...

- Hogyan lesz valakiből kutató?

Dr. Babcsán Norbert: Falun születtem, életem első évei-ben kisvárosban nevelkedtem, majd nagyvárosi lakos lettem, főleg, amikor Berlinben éltem. Falun a környezeti lehetőségek orientálják az embert. Ötödikes koromban asztalos vagy hentes akartam lenni. Aztán beköltöztünk egy kisvárosba, ahol új impulzusok értek. Falusi családból értelmiségivé váltunk, ugyanis édesapám ekkor kezdte meg főiskolai tanulmányait. Ez a közeg új gondolatokat adott. Hetedikes lehettem, amikor egy csillagász jött az iskolába. Az előadás után adott egy lencsét, amiből otthon készítettem egy távcsövet. Az osztályfőnököm földrajztanár volt, irányítgatott, ennek hatására már csillagász akartam lenni. Gimnáziumba mentem, ahol egy kémiatanár nemzetközi olimpiára készített fel diákokat, belőlem is sikerült országos versenyzőt faragni. Miért? A tanárok feladata a kíváncsiság felkeltése és fenntartása, hiszen a gyerek kíváncsi. A tudomány pedig ugyanez: az ismeretlen megismerése és megértése. Megérteni a világot, erről szól a gyermekkor. Ha kellően inspiratívak a tanárok és a családi környezet is hasonlóan nyitott, ha vannak dicsérő szavak a szülőktől, rokonoktól, ha én vagyok a nagyinak az aranygyerek, akkor nagyobb az esélyem, hogy aranyember legyek. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a tudomány felé forduljak.

- Egy, a kémiát érdekesen tanító tanár hatása?

Dr. Babcsán Norbert: Plusz a kémia versenyek, a fizika fakultáció és egy angoltanárnő, aki nemcsak a nyelvtanra ügyelt, hanem a beszédre is. Szerepjátékokat játszatott velünk, hogy fejlesszük a kommunikációnkat. Ehhez jött a jó kommunikációs készség. Eredetileg matek-fizika vagy kémia-fizika szakos tanárnak jelentkeztem, de akkor vezették be a mérnök-fizika szakot, így ezt választottam. Váltott helyszínű képzés volt az ELTE-n és a Miskolci Egyetemen. Kiváló mentoraim voltak, például Roósz András akadémikus és Lakatosné Varsányi Magda, akik segítettek megtalálni a kutatómunkához az érdekes témákat. Rengeteg tudományos munkát végeztem, amit jól mutat, hogy a csoporttársaim TDK Norbinak hívtak. Az egyetem sok lehetőséget adott, másodévesen például egy 3 hónapos kutatómunkát folytathattam Brémában. Egy ötödéves helyett mehettem, aki nem merte elvállalni, így az egyik oktatóm, Bárczy Pál engem választott. Súlytalansági, kristályosodási kísérleteket végeztünk, és ami plusz volt, nagyon sokat fejlődött az angolom.

- Majd következett a NASA...

Dr. Babcsán Norbert: Űrkonferenciát szervezett az egyetem, amelyre a NASA-ban dolgozó kollégákat is meghívtak. Mivel az orosz projekt épp akkor fuccsolt be, új partnereket kerestek, és mi örömmel csatlakoztunk hozzájuk. Harmadéves diákként kérdezte meg Bárczy Pál, hogy volna-e kedvem kimenni a NASA-ba dolgozni. Igent mondtam, s mivel több jelölt közül mellettem döntöttek, így megszakítottam a tanulmányaimat, hogy felkészüljek a kinti munkára. Összesen egy évet töltöttem kint két részletben, és unikális kísérleteket végezhettem a magyar űrkemencével, ebből írtam a diplomamunkámat is.

- A világűr helyett a katedrát választotta...

Dr. Babcsán Norbert: Nem teljesen. Tanársegédként dolgoztam az egyetemen, így a mentoráltból mentor lettem. Ezzel párhuzamosan a kristályok világából átnyargaltam a fémhabok világába. A doktorit 1996-ban kezdtem el írni, de nem akart megszületni a disszertációm, hiányzott az inspiráció. Ezért kivettem egy év fizetés nélküli szabadságot, és saját magam mentorává váltam. Sikerült annyi osztrák befektetőt összegyűjtenem, akik támogatták a kutatásaimat és megvédtem a doktori disszertációmat. Innentől önjáró lettem. Leszerződtem Berlinbe, ahol négy év alatt hivatásos kutatóként sikerült kibontani a fémhabokat érintő munkámat. Majd a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal akkori igazgatója arra kért, pályázzak a Bay Zoltán nanotechnológiai intézet igazgatói posztjára. Berlinben már megtanultam mindent, ami érdekelt, valami újra vágytam, s ez tökéletes lett volna. Bár az én pályázatom csak a második legjobb volt, szerettek volna mindenképp itt tartani, így üzletfejlesztési igazgató lettem. Az almasav kísérleti üzemi gyártásától a nano ezüstön át a lézertechnológiáig sok mindennel foglalkoztunk. Sokat köszönhetek Tóth Lászlónak, a Bay Logi volt igazgatójának, aki folyamatosan inspirált, és arra ösztönzött, hogy csináljak egy külön osztályt. 2007-ben kezdtük a munkát, ám 2012-ben kiváltunk, és az Aluinventben folytattuk.

- Miért?

Dr. Babcsán Norbert: Nagyon sokat köszönhetek a Bay Zoltán intézeteknek és Hajtó János főigazgatónak. Az intézetek jó csíraképzői voltak az innovációknak, egy közösség volt, ahol ki lehetett bontakozni és fejlődni. Én, mint Babcsán Norbert kutató nem nyertem volna pénzt ahhoz, hogy a fémhabokkal kutatásokat végezzek, de a kutatóhálózat alkalmas volt erre. Ám a projekt túlhaladta azokat a kereteket, amelyek az intézetek tevékenységi körébe tartoztak. A Bay Zoltán alkalmazott kutatásokkal foglalkozik, ez a program azonban megérett arra, hogy egy kísérleti üzemben megkezdődjön a próbagyártás. Két lehetőség közül választhattam: vagy az osztályt viszem tovább és új projekteket dolgozunk ki, és így elaprózom magam, vagy az ötlettől a termékig végigviszem a dolgot. Ez utóbbit választottam. A kapcsolatom azonban ma is nagyon jó a Bay Zoltán intézettel és a Miskolci Egyetemmel, partnerként működünk együtt.

- Miskolcon két fémhabbal foglalkozó cég is van. Milyen kapcsolat van önök között?

Dr. Babcsán Norbert: Egy tőről fakadunk, a másik céget előbb és közösen alapítottuk Bárczy Pállal. Fiatal, zabolázatlan csikóként Bárczy Pál a mentorom volt, nagyon sokat köszönhetek neki. Egy ideig tűrtem a zablát, aztán ketté váltak az útjaink. Ő az űrtechnológiára koncentrált a továbbiakban és alábbhagyott a fémhabbal, én pedig épp ellenkezőleg tettem.

- A napokban kapta meg a Jedlik Ányos-díjat kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenységért. Mit jelent önnek ez az elismerés?

Dr. Babcsán Norbert: A díj az egyik legnagyobb elismerés, a társadalom megbecsülését testesíti meg. Van, aki pénzzel igyekszik megvásárolni a megbecsülést, nekem azonban a szeretteim, az ismerősök és a társadalom megbecsülése a legfontosabb.

- Mi a siker titka?

Dr. Babcsán Norbert: Az ember kiegyensúlyozott életre törekszik, hogy harmóniában legyen mind a szakmájában, mind a magánéletében. Ezt tudatos tervezéssel lehet elérni. Ahogy a projekteket tervezzük, úgy kell tervezni a saját dolgainkat is. Én ötéves ciklusokban gondolkodom. Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő párválasztás, a szerető feleség, gyerekek és szülők. És az egyik legfontosabb, a kritika: el kell mondani, ha valamit jól tesz az ember, de azt is, ha nem. Fontos, hogy őszinte szívvel szolgáljuk a munkát. Ez a siker alapja és titka.

- Dolgozott a NASA-nak, Németországban, Ausztriában. Számtalan lehetőség közül ön mégis Magyarországot választotta. Miért?

Dr. Babcsán Norbert: Itt születtem, itt töltöttem életem nagy részét, ezer szállal kötődtem ide, amit meg lehetett volna szakítani, de ez sebekkel járt volna. Magyarország inspiráló környezet, soha nem hagyja ellustulni az embert, ébren tart. Berlin ehhez képest szanatórium volt, az elmélyülésre tökéletes, de nem volt inspiráló. Magyarország megadja azokat a lehetőségeket, amelyek egy családos, gondolkodó, érzelmileg érzékeny embernek fontosak. Ha valaki akar, és a képessége is megvan hozzá, itt kiteljesedhet. De a nem akarásnak nyögés a vége. Nyomorultakat, szegényeket, munkanélkülieket mindenhol találunk.

- Sztereotípia, hogy külföldön könnyebb, mert jobbak a feltételek?

Dr. Babcsán Norbert: Én azt mondom, hogy aki teheti, menjen ki, tanuljon. Mindenkinek a hasznára válik, ha világot lát, de aztán jöjjön vissza, itt hasznosítsa a tudását, a tapasztalatait.

- Ezzel a tehetséggel és tudással sokkal több pénzt kereshetne kint...

Dr. Babcsán Norbert: De minek? Annyit kívánjon az ember, amitől boldog. A pénz csak eszköz ahhoz, hogy létrehozzunk valami hasznosat a társadalom számára. Minden más csak hedonizmus. Tévúton jár, aki a milliók birtoklásában keresi a célját, más értékeket kell keresni. Persze óriási probléma, hogy sokan nem jutnak hozzá az alapvető életfeltételekhez szükséges dolgokhoz. De azt is látom, hogy aki nem akar változtatni, azon nem lehet segíteni. Persze tanítani is kell az embereket. Tanítani arra, hogy tudjanak változni.

- Mindenkinek részt kell venni ebben?

Dr. Babcsán Norbert: Hogy Magyarország merre megy, az tőlünk függ. És a társadalom díjazza, ugyanakkor ki is löki, aki arra érdemes, vagy nem érdemes. Ha szűkebb hazánkat, Miskolcot nézzük, fantasztikus város, sok minden van, ami az életminőséget meghatározza. Itt csupán a termelési infrastruktúra kevés még. Úgy gondolom, a magyar multik vihetik előre az országot, és mi mérnökök sokat tehetünk az iparfejlesztés érdekében. De ez nem azt jelenti, hogy a külföldi multiknak nincs helye az országban, sőt! Németországgal ápolni kell a jó kapcsolatokat, hiszen továbbra is a legfontosabb gazdaság Európában.

- Mit tart a legnagyobb sikerének?

Dr. Babcsán Norbert: Hogy megszülettem. Már ahhoz meg kellett vívnom a magam harcát. De komolyra fordítva a szót, sok apró siker van az ember életében. A siker inspirál, de csak eszköz ahhoz, hogy hasznára tudjak lenni a társadalomnak, környezetünknek. Megköszönöm a sikert, hálás vagyok érte.

- Hasznosnak lenni? Mit jelent ez az ön olvasatában?

Dr. Babcsán Norbert: Most éppen termelési infrastruktúrát, mert minél nagyobbak vagyunk, annál jobbá tudjuk tenni a társadalmat. Boldoggá tenni másokat, ez a legfontosabb.

- Amiből nem maradhat ki a család sem...

Dr. Babcsán Norbert: Tündéri feleségem és két tündéri gyermekem jelenti a hátországot. Harmóniában, boldogságban élünk, klasszikusan megosztjuk a feladatokat és figyelünk egymásra. Fontos, hogy a gyerekeknek jó anya- és apaképük legyen.

- Akiket követhetnek a tudomány világába?

Dr. Babcsán Norbert: A nagyfiamtól, aki 8 éves, megkérdezték, mi szeretne lenni, és ő azt írta: fémhabgyártó. De ha nem kutató lesz, az sem tragédia. Ez mindenkinek a maga szabadsága, a maga választása kell legyen...

- Uri Mariann -