Hejőcsabán múlhat a cementkartell sorsa

Miskolc - Tizenhárommilliárd forint szükséges a cementgyár újraindításához. Interjú Kálmán Jánossal, a HCM 1890 Kft. ügyvezetőjével.

Az elmúlt hetekben tisztázódtak Hejőcsabán az újraindítás feltételei: a termeléshez szükséges engedélyek, műszaki (beruházási) és személyi feltételek, valamint mindezek idő igénye. Súlyos összegekről és komoly feltételekről van szó. Többek között erről beszélgettünk Kálmán Jánossal, a HCM 1890 Kft. ügyvezetőjével.

Kálmán János: A gyár több mint húsz éves termelési és műszaki vezetői gyakorlattal rendelkező igazgatója által vezetett felmérés szerint az első cement gyártósor beindítása körülbelül 5 milliárd forintba kerül, megvalósításához 3-4 hónapra van szükség. A második gyártósor beruházási költsége mintegy 4 milliárd forint és megvalósításához további 3 hónap szükséges. Emellett 4 milliárd forint forgótőke-ráfordítással számolunk, ami abból adódik, hogy 3-4 hónap kell ahhoz, hogy a termelés megindítása után a termékből árbevételt érjünk el, ami fedezi a költségeket. Így az újraindítás költsége körülbelül 13 milliárd forint. Az újraindítás műszaki- és pénzügyi feltételei mellett legalább ennyire fontos a személyi feltételek biztosítása. Egy gyártósor működtetéséhez 308 emberre van szükség, a második gyártósor párhuzamos beindítása további 36 ember felvételét igényli. Közvetetten pedig közel 600 ember számára biztosítunk majd munkát (fuvarozók, alapanyag-beszállítók, szerelő cégek, szolgáltatók stb.). Eddig mintegy 30 embert vettünk fel az előkészítési munkákhoz, de már 292-en jelentkeztek, akik közül 108 egykori cementgyári dolgozó. A következő nagyon fontos dolog a működéshez szükséges engedélyek megszerzése. A Holcim az összes engedélyt magával vitte, így nekünk újra be kell szerezni ezeket. Normál ügymenet szerint ez éveket venne igénybe, vagyis gyakorlatilag ellehetetlenítené a termelés beindítását. Gondoljunk csak a környezetvédelmi vagy a bányászati engedélyezési eljárások bonyolultságára még azzal a feltétellel is, hogy mi a korábban kiadott engedélyek változatlan tartalommal történő kiadását kérjük a gyár részére. Az engedélyek rövid idő alatti beszerzése csak a kormány támogatásával lehetséges. A kiemelt beruházások gyors megvalósulását segítő úgynevezett egyedi kormánydöntés felgyorsíthatná ezt a folyamatot. A döntéshez szükséges kérelmünket és dokumentumokat benyújtottuk a Nemzetgazdasági Minisztériumba. A döntés a további utunkat meghatározó kulcskérdés.

- Kulcskérdés? Mihez?

Kálmán János: Útelágazáshoz érkeztünk. Az egyik út, amin az elmúlt húsz évben mentünk, hogy az ország által ránk bízott nemzeti vagyont, a gyárat megőrizzük, az elérhető legmagasabb műszaki színvonalon társaságunk hasznára és az ország javára üzemeltetjük, a külföldiek cementmonopóliumát felszámoljuk. Kiderülhet azonban az is, hogy rosszul ítéljük meg, mi az ország érdeke. Túl sokan javasolták már, a mindenkori bürokraták közül is jó néhányan, fogadjuk el a csábító csillagászati összegű ajánlatokat, mondjunk le a gyárról. Mi ezt másképp gondoljuk, de ha tévedésben vagyunk, rosszul ítéljük meg az ország érdekét, akkor tudomásul kell venni azt. De csak az arra illetékestől, az ország első emberétől.

- Kitől érkezett ajánlat?

Kálmán János: A Holcimtól. A magyar és a svájci központ is tett ajánlatot, de mindegyikre nemet mondtunk.

- Miből lesz meg az induláshoz szükséges 12 milliárd forint?

Kálmán János: A 9 milliárdnyi beruházáshoz elvben a kormány hozzájárulhat, mint ahogy minden munkahelyteremtő beruházás esetében megteszi ezt. A munkahely-teremtési támogatás 344 fő esetében nem jelentéktelen összeg. Ebben a régióban volt már arra példa, hogy a vissza nem térítendő támogatás összege elérte a beruházás értékének 70-75 százalékát. A hiányzó összeget önerőből, hitelből kell biztosítani.

- Négy-ötmilliárd hitelből?

Kálmán János: Azt gondolom, hogy ez a gyár, amelynek értéke minimum 100 milliárd forint, elegendő fedezetet nyújt. Másik lehetőség a Holcimmal szemben fennálló követeléseink bevonása az önerő biztosításába. Jogerős bírósági ítéletek mondják ki, hogy a részvényeink eltulajdonítása miatt a Holcim konszernnek meg kell fizetnie az okozott kárt és azt is, hogy a kizárólagos tulajdonunkat képező és birtokunkban levő cementgyár 20 éves ellenszolgáltatás nélküli, rosszhiszemű jogcím nélküli használata után használati díjat kell fizetniük. Ez a két tétel külön-külön is tízmilliárd forintos nagyságrendű, amelyeket ezek többszörösét kitevő kamat terhel. Előbb vagy utóbb ebből pénz lesz. Hogy mennyi, arról még lehet beszélgetni, de hogy a szükséges néhány milliárd forint hitelnél jóval több, az egészen biztos. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a kártérítési összegből, hanem hitelből gondolom az önerőt biztosítani. A bankokkal folytatott tárgyalások is azt igazolják, hogy ez nem irreális, kellő fedezettel rendelkezünk. A Holcim persze igyekszik elbizonytalanítani a döntéshozókat. Erre szolgál a legutóbbi sajtóközleményük is: miszerint az ő engedélyük nélkül a gyárat nem használhatjuk. Válasz közleményünkben a bírósági ítéletekből idézetekkel adtuk meg a választ. A Holcim konszern még mindig úgy gondolja, hogy a törvények felett áll. Ezzel meg kell küzdenünk, de én 20 éve ezt teszem.

- Miből fizetik a jelenlegi dolgozók bérét?

Kálmán János: 1986 óta vállalkozóként keresem a kenyerem. Több mint 25 éve működnek főként Magyarországon és Romániában a vállalkozásaink, amelyek mindeddig biztosították a hátországot, a gazdasági fedezetet nemcsak a mostani működéshez, hanem az elmúlt 20 év háborújához. Több száz milliós költségekről van szó.

- Milyen vállalkozásai vannak?

Kálmán János: Nem szeretnék erről beszélni, mert a Holcim az utóbbi négy évben ismét ezek tönkretételén fáradozik, és elkerülhetetlennek látszik, lesznek is sikerei. Húsz éve minden vállalkozásunkat sikerült tönkretennie, a nulláról kellett újrakezdenünk. Most sem lesz könnyű. Bármi is történik azonban a cégeinkkel, a hejőcsabai cementgyárat ez közvetlenül nem érintheti. Ez le van választva az egyéb érdekeltségekről. Számítottam rá, hogy ha jogi úton nem sikerül legyőzni bennünket, akkor megint megpróbálnak tönkretenni. Ez történik most, elsősorban Romániában, mert a magyarországi háttér annyira stabil, hogy azt – bár prominens bürokraták közreműködésével megpróbálták – közvetlenül nem tudják megingatni.

- Hányszor mondták önre az elmúlt 20 évben, hogy őrült?

Kálmán János: Ó... hát ez elszigetelt véleménynek nem nevezhető, a családom tagjai közül sem mindenki bírta ezt elviselni. Nem hibáztatom őket.

- Honnan az erő 20 évnyi háborúskodáshoz?

Kálmán János: Családi örökség, biológiai értelemben. Ha visszanézek már a nagyapám is jó gazdaember volt, és kisgazda parlamenti képviselő, aztán a háború után kőműves segéd lett. Élete vége felé ács szakmunkásig vitte. A falujába nem mehetett vissza. Apám – az igazi példakép – katonai bíró volt, ellenállókat mentett, a háború után marasztalták, de nem lépett be a pártba, ezért kazánfűtő lett. Kazánfűtő volt 5 évig Márianosztrán is, a forradalom után és megőrizte ezt a „hivatást” nyugdíjasként is, amikor a pécsi tiszti kaszinóban dolgozott. Számomra is erőt ad, hogy megélte, hogy a rehabilitálása után tábornoki ruhában léphetett be a munkahelyére. Tőle tanultam, hogy az életben vannak nagy pillanatok, amiket nem adnak ingyen és amikért érdemes élni. Az én nagy pillanatom az lesz, amikor az első zsák cement kimegy a gyárból.

- Cementkartellt emlegetett többször is...

Kálmán János: Meg kell nézni, hogy kiknek a tulajdonában vannak a cementgyárak a hejőcsabai gyár 500-600 kilométeres körzetében! Ha egy laikus ránéz az ezt ábrázoló térképre, kitűnik, hogy a külföldi multik, élükön a Holcim-Lafarge(-Strabag) konszernnel, felosztották maguk között a piacot. Nemcsak Magyarországon, de a régióban sincs verseny. Most azt találta ki a Holcim-Lafarge(-Strabag) trió, hogy ha a versenyhivatal nem fogja hagyni, hogy az egyesülésük után ennyi cementgyáruk legyen, és néhányat el kell adni, akkor nem akárki veheti meg, hanem a CEMEX, a harmadik nagy játékos, és így a monopolhelyzetük még az eddiginél is erősebb lesz. Ez a regionális kartell furcsamód nem zavarja a brüsszeli bürokratákat. De legyünk önkritikusak, van magyarországi monopolhelyzet is! Az öt cementgyár közül mindegyiket megszerezte a Holcim és a Heidelberg. Miféle verseny ez?

- Mit jelent ez a magyar vásárlók szempontjából?

Kálmán János: Magasabb cementárat. Magasabb lakásárakat és magasabb építőipari beruházási költségeket.

- Mennyivel lehetne olcsóbb a cement?

Kálmán János: Erről majd akkor beszéljünk, amikor megjelenik a mi cementünk.

- Korábban ön nem utazott cementben...

Kálmán János: Nem, de kapcsolatban voltam a cementgyárakkal, veszélyes hulladékokkal foglalkoztunk. És mint ismert, a klinkerkemencék elégethetik ezek egy részét. 1992-ben megkeresett a Holcim európai alternatív tüzelőanyagokkal foglalkozó vezetője. A mi cégünk szakmailag felkészült volt. A Műegyetemen alapítottuk, az ottani oktatók és kutatók közül kerültek ki a vezető munkatársaink. A Holcim 25 százalékos tulajdonrészt vásárolt a cégünkben, kitűnő kapcsolatban voltunk.

- Min vesztek össze?

Kálmán János: Megtudtuk, hogy Svájcban ezzel a régióval csak addig akartak foglalkozni, amíg biztosítják a nyugati érdekeik védelmét. Akkor úgy voltak vele, hogy ebből a szempontból Európa határa a Dunánál húzódik. Ma már ez nevetségesen hangzik, de akkor úgy gondolkodtak erről, hogy ami a Dunán innen van, azzal nem kell foglalkozni, az a szállítási távolságok miatt rájuk nem veszélyes.

- Mi volt itt?

Kálmán János: Bélapátfalva és Hejőcsaba. Mi azt mondtuk, hogy akkor mi megvennénk a hejőcsabai cementgyárat, és legalább nem egy idegenhez kerül. Ehhez ők, mint 25 %-os tulajdonosok is hozzájárultak. A versengő ajánlatok benyújtása előtt nem sokkal új igazgatót hoztak a magyarországi gyárhoz, aki azt mondta, hogy amit ezek a Kálmánék csinálnak, azt ő is meg tudja csinálni. Összeszedte a cementgyári igazgatókat és rábírta őket, hogy csináljanak egy stróman szerződést a Holcimmal, megszerzik a két gyárat, és átadják azokat a Holcimnak. Ellenajánlatot tettek, ám alulmaradtak, mi magasabb ajánlatot adtunk. Aztán amikor aláírtuk az adásvételi szerződést a vagyonügynökséggel, rá néhány nappal megjelent az európai igazgatójuk, akivel én mindaddig nagyon jó viszonyban voltam, és azt mondta, azzal küldték ide, hogy aláírassa velem az általuk előre elkészített szerződéseket arról, hogy átadjuk nekik a gyár irányítását és a gyárat. Láttam, hogy a szerződések önmagukban érvénytelenek, a már aláírt szerződésekkel ütköznek, és csak úgy válhatnak hatályossá, ha azokat később a közös vállalatunk taggyűlése egyhangú határozattal, vagyis a mi szavazatunkkal is jóváhagyja. Nem is értettem, egy világcég, hogy csinálhat ilyen hülyeséget.

- Egy fontos ponthoz érkeztünk: a szerződés alapján kinek milyen része van a gyárban?

Kálmán János: Egyedül egy mészkemence, az úgynevezett Mertz-kemence az övék – ez jelenleg per alatt áll, addig mi úgy tekintünk rá, mint ami nem a miénk. Ez nem szükséges a cementgyártáshoz. Mint ismert, annak idején az ingatlan tulajdonjogát nem lehetett átruházni magánszemélyek részvételével alapított vállalkozásra, így azokat a gyárat üzemeltető részvénytársaság alapítása óta bérelte az államtól. Mindaddig, amíg a privatizáció során minden ingatlant megvettünk. Amiről ők azt állítják, hogy apportként megszereztek, azok nagy része alkotórésze a földnek, egy része önmagában is ingatlannak minősül, egy másik része tartozéka a gyárnak, vagyis anélkül nem működik. A törvény erejénél fogva pedig egy ingatlannal alkotórészi kapcsolatban lévő eszközök önmagukban nem forgalomképesek, nem apportálhatók, tehát nem lehet az övék – ezt mondta ki a bíróság. A tartozékokra is ugyanez vonatkozik. A két klinkerkemencét megvásárolták 1993-ban – mondják ők –, ám mivel az ingatlannak minősül és alkotórésze is az alatta levő földnek, nem forgalomképes az építmény. Így érvénytelen az a szerződés is. Jogerős ítélet mondja ki, hogy a cementgyárat mint dologösszességet adták el nekünk annak idején. A bánya nem is vitatottan szintén a mi tulajdonunk.

- Hol lesz piaca HCM-nek?

Kálmán János: Jelenleg évente 900 ezer tonna import cement érkezik hazánkba. Amikor a gyárkapuban megjelenik a cement, akkor a leglogikusabb, ami történik, hogy a Holcim és a kartell kivonja a cementet ebből a térségből, nehogy távolabb menjünk és letörjük az áraikat.

- Mi van, ha mégsem ez történik?

Kálmán János: Annyi cementet termelünk, amennyit bírunk. Ez 2 millió tonna, és eladjuk olcsón. Visszük mindenhová. Mit gondol? Ki fog többet veszíteni? Az, aki 2 millió tonnát termel, vagy az, aki 30 milliót?

- Kérdés, hogy Önök bírják-e majd az árharcot?

Kálmán János: Mi egy vasat nem akarunk ebből a gyárból kivinni. Ha már működik a gyár, nem olyan könnyű minket csődbe vinni.

Uri Mariann