Szőke nagymellűek és csúnya szemüvegesek

Miskolc - "A politikusoknál sincs meg az a csodagyógyszer, ami Miskolcnak utat tudna mutatni." Interjú Lovasi Andrással. A Kossuth-díjas zenész, és énekes, Lovasi András a Kiscsillag zenekarral járt szerdán az EFOTT-on. Az 1987-ben alakult legendás Kispál és a Borz együttes énekesét, basszusgitárosát és dalszerzőjét 2010. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki. Többek között erről, a fesztiválokról, és a Kiscsillag új lemezéről beszélgettünk a koncert előtt.

- Volt 1989-ben a Debrecen melletti Vekeri tónál egy EFOTT. Jól emlékszem, hogy a Kispál és a Borz is fellépett?

Lovasi András: ha vannak, akkor jók a halvány emlékeid, azonban nekem sincsen sokkal több róla. Egy kicsit vesszőfutás ízű volt a dolog, mert akkor még viszonylag gyakoriak voltak a szervezésbéli anomáliák, meg a szokásos kavarások. Arra emlékszem, hogy megérkeztünk - 25 éve ugye nagyjából 8 órás volt a Pécs - Debrecen út - egy Barkas-szal, felhajtottak minket a színpadra, hogy most jövünk, aztán lejöttünk, és indultunk is haza. Nem az volt életünk nagy koncertje.

- Sokat változott azóta az EFOTT közönsége? Például vevők a fiatalok a Kiscsillagra?

Lovasi András: Majd a koncert után megmondom! Az gondolom erről, hogy a zenének van egy olyan rétege, amelyik most kifejezetten újra aktuálisnak tűnik. Volt 2-3 év, hogy nem, most pedig megint. Mi alapvetően a 60-as, 70-es években gyökerező rythm&blues rock kliséket használunk - főleg a korábbi lemezeken - és ezek most ismét divatba jöttek úgy, hogy nagyon nem változtatnak rajta. Ilyen értelemben a Kiscsillagnak van egyfajta divatosnak mondható zenéje, ám negyven valahány évesen nem kell már arra törekednünk, hogy divatosak legyünk. Játszanunk kell azt amit szeretünk és akinek kell, kell, akinek nem, nem. Régen sem nagyon figyeltünk erre, csak amikor az ember huszonegy néhány éves, akkor óhatatlanul azok figyelnek rá, akik a kortársai. Amikor negyvenes, akkor elkezd nagybácsisodni és nagypapásodni. Most már a fiatalok úgy nőnek fel, hogy meghallgatják a nagypapa korúakat is. Nem lesz egyébként az, ami 10 éve volt. Az, hogy végigjátsszuk a teljes fesztiválidényt. Jövőre valószínűleg megfogjuk válogatni, hogy milyen fesztiválokra megyünk el. Úgy tűnik, hogy több olyan koncertünk lesz a jövőben, ahol csak mi játszunk. Ez egyrészt a közönség egy részének elvárása is. Nagyon sokan azért, mert játszunk mondjuk egy órát, nem jönnek ki egy fesztiválra. Viszont ha egy nyáreste rólunk szól, akkor könnyebben megmozdul a közönségünk. Ez azért nem azt jelenti, hogy ne akarnánk játszani a nagy fesztiválokon, hiszen van hagyománya a dolognak, azonban lesznek feltételeink.

- Feszengsz, nem jól érzed magad egy-egy fesztiválon?

Lovasi András: Ahogy öregszem zavar, hogy ha megállunk egy fesztiválon, akkor négy helyről szól a zene, ahol én vagyok az egyik. Ez nem tesz jót túlságosan az embernek...

- Fontos egyébként a közönség összetétele, vagy az a lényeg, hogy miattatok mennek el és váltanak jegyet egy koncertre?

Lovasi András: Lehet válogatni úgy, hogy írsz bizonyos típusú dalokat, amely bizonyos típusú embereket fog meg. Úgy nem lehet, hogy megállok a bejáratnál és azt mondom, hogy te szép szőke vagy és nagy mellű, te bejöhetsz, te pedig azért, mert szemüveges vagy és csúnya, és úgy nézel ki, mint az énekes, na te nem jöhetsz be.

- Hogyan fogadták a szőke nagymellűek és a csúnya szemüvegesek a Kiscsillag tavasszal megjelent új anyagát?

Lovasi András: A lemezbemutatók nagyon jól sikerültek és érdekes módon ez lesz az a fesztivál, ahol már rákészültünk arra, hogy tudatosabban fesztiválműsort játszunk. Ugyanis ez a lemez bizonyos értelemben más, mint a Kiscsillag eddigi lemezei, a kritika nemhiába írta, hogy Kispálos lett. Az önálló koncerteken nagyon jól működnek a dalok, de mi még nem tudtuk összerakni sem a Fishingre, sem a Voltra magunkban.

- Mennyire valóságtükre az anyag a mai Magyarországnak?

Lovasi András: Szerintem egy elég jó lemez, de nem feltétlenül tükör. Én ilyenek látom nem csak a mai Magyarországot, hanem a 10, vagy 15 évvel ezelőttit is. Ez egy elég erős, egységes lemez.

- Szó volt szólólemez készítésről is. Az a munka most pihen?

Lovasi András: Dolgozunk rajta ímmel-ámmal, de nyáron pihen a dolog.

- Mennyire felelősség, vagy éppen nyűg számodra a Kossuth-díj?

Lovasi András: Néhány esetben óhatatlanul bevillan, hogy nem kellett volna elfogadni, és néha magyarázkodni kell. Másrészt felelősség, mert az embereknek van egy képe, hogy milyen egy Kossuth-díjas és ha belel illik az ember abba a képbe, akkor az jó. Én valószínűleg nem illek bele ebbe a képbe, ezért lehetett megosztó négy éve ez a dolog. Ez ilyen...

- Egy régi miskolci kép?

Lovasi András: Arra emlékszem, hogy szerveztek egy fesztivált a vasgyárba és előtte ott harmadáron, 13 forintért lehetett borzalmas minőségű, de sok rövidet inni. Miskolcon voltam ugyanakkor életemben először lakáskocsmában és sok éjszakai kiránduláson.

- Egyébként milyen visszatérni Miskolcra, milyen gondolatok jutottak eszedbe a város felé autózva?

Lovasi András: Miskolcon még élesebben látszik az ami Pécsen. Az, hogy egy indusztriális városból, posztindusztriális lett. Keresi a helyét, nagyon lecsökkent a lakosságszám, és nyilván az a munkás öntudat és az a fajta nyakas miskolciság, ami a 90-es években is még bőven tetten érhető volt mára már csak nyomokban van meg. Mostanában azzal van a város a hírekben, hogy rendpártinak kell lenni, vagy sem, és hogy van-e cigánybűnözés, vagy nincs... Valószínűleg a politikusoknál sincs meg az a csodagyógyszer, vagy az a fajta receptúra ami Miskolcot, vagy Pécset, és válságövezeteket kitudnák húzni a gondokból és utat tudnának mutatni. Az, hogy hosszútávon ez a város merre fog elindulni az sincs igazán kitalálva.

- Juhász-Léhi István -