Nézőpont: Iskolapélda

Csak pont azt nem tudhattuk meg, hogy miért nem indokolja a döntését a miniszter, vagy az államtitkár. Bujdos Attila írása.

Minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy sikeres legyen a következő tanév, ezt hallhatták magától a minisztertől a szakmai tanévnyitó résztvevői a héten. Nyugalmat sugárzó a bejelentés, és az, hogy maga a tárcavezető állítja ezt. Továbbá nem ad okot a kétkedés számára a választott kifejezés sem: „minden”. Nyilván jó, ha az összes feltétel maradéktalanul adott. A feladat ugyanis nagy és valóban jelentőséggel teli, a hazai közoktatás megújítása rendszerszerű. Balog Zoltánt idézve: „a cél egy erős nemzeti középosztály kiépítése, amely képes magával húzni azokat, akik még nem tartoznak oda”.

A hazai oktatás helyzetét az unokáim miatt némiképp testközelből, de mindenképpen kívülről szemlélve a sikeres oktatás feltételei közé a magam részéről oda tartozónak érezném, hogy egy iskolának legyen igazgatója, bár lehet, hogy tévedek, és ez mégsem annyira lényeges.

A Mi Iskolánkban például van, ahogy látom, ez jó megoldás, a gyerekek is szeretik, mindenkire jótékony hatással van ez a helyzet, és ez így együtt megnyugtató.

Vannak viszont iskolák, ahol úgy kezdődik a tanév, hogy nincs igazgató. Talán nem túlzás azt mondani erre: bizonytalan helyzet.

Az egyik miskolci iskolában például az összes pedagógus aláírta a köznevelési államtitkárnak küldött levelet, amelyben tudatják: nem értik, miért lett eredménytelen az intézményt 13 év óta vezető igazgatójuk pályázata, és hogy miért nincs még csak megbízott igazgatójuk sem.

Amennyire tudom, a pedagógusok kérdésére eddig nem érkezett válasz, a mi újságunk is csak pont azt nem tudhatta meg a minisztériumból nekünk küldött sorokból, hogy miért nem indokolja a döntését a miniszter, vagy az államtitkár. Övék a döntés, persze, bármi legyen is az, de nem helyes, ha hallgatnak róla, hogy miért tesznek félre egy értékelhető vezetői múlttal rendelkező szakembert. Pláne, hogy még rá is kérdeztek.

A döntés jogával együtt jár a döntés felelőssége, a kérdező igényli a választ, hiszen ezért kérdez. Tudni akar. Ami körülötte történik, az ő sorsa is. Komolyan veszi, szeretné, ha őt is komolyan vennék. Nem tudom, milyen lesz a jövő középosztálya, de végtelenül elkeserítene, ha éppen a saját életükkel kapcsolatban nem lenne szükségük kérdésekre. Ha azt tanulnák, hogy amúgy sincsenek válaszok.

- Bujdos Attila -