Nézőpont: Megfelelő szavak

A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását. Bujdos Attila írása.

Magyarországtól Egyiptomig szabályozások végtelen sorával és nyílt megfélemlítéssel zaklatják a civil társadalmat. Ezt az amerikai elnök mondta, a civil társadalommal való bánásmód szempontjából Magyarországot olyan államok között említve rossz példaként, mint Oroszország, Kína vagy Ve­nezuela. (Jelzem, az amerikai elnök nem az első azok sorában, akiknek hozzáfűzni valójuk volt a magyar kormányzat és az itteni civil társadalom viszonyához.) A magyar külügyi tárca úgy reagált erre, hogy Barack Obama megjegyzéseinek „nincsen ténybeli alapja. A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását”.

A válasz jelentőségét növeli, hogy sajátjaként megismételte a frissen kinevezett magyar külügyminiszter, így ez egyben az ő belépője is. Bár az első lépések az élet minden szakaszában fontosak, de nem vonnék le belőle messzemenő következtetést sem a leendő pályaívére, sem a magyar-amerikai kapcsolatok jövőjére vonatkozóan. Olyan országban, ahol a politikai környezetben annyira természetes a szavak és a tettek közötti különbözőség, mint nálunk, ez egyébként nem is értelmes.

Ha az idézett szöveg alapján szeretnénk megérteni, mi a diplomácia feladata, hogy sikerült-e megtalálni a megfelelő szavakat, nem lennénk könnyű helyzetben. Az amerikai elnök állított valamit: így tudja, így mondja. Ha téved, kevésnek tűnik a hivatalos Magyarország üzenete, hogy belássa tévedését. Abból pedig, hogy szabadságszerető nép vagyunk (amivel a magam részéről nagyon tudok azonosulni), nem következik, hogy nem zaklatják szabályozások végtelen sorával és nyílt megfélemlítéssel a helyi civil társadalmat. A magyar külügy reakciója után érdekes feladatnak tűnik a diplomáciai színtéren értelmes párbeszédet folytatni a témáról, mert mit is mondhatnának egymásnak a felek. Ha akarnának.

Láthatja-e egyébként az amerikai elnök a magyar helyzetet olyannak, mint amilyennek mondja? A Norvég Alappal kapcsolatos, kormányzati szintről indult vitákat, a nagy rendőri erőkkel megtartott házkutatást a civil pályázatok kezelőinél, az adószámaik felfüggesztését. Láthatja-e mindezek hátterében megbúvó politikai érdekként, hogy bár csökkenő népszerűsége ellenére a kormányoldalnak a politikai porondon nincs érdemi kihívója, de az önmagát megszervezni kész és képes civil társadalom, ha elég erős, még mindig kontrollja lehet a kormányzatnak, a politikának? Tényleg elrugaszkodik a valóságtól, ha arra gondol, amiről beszél? Érdeke Magyarországnak nem venni tudomást arról, amit mond?

- Bujdos Attila -