Csabai Renátó: "Nem mondom, hogy nem tudok mást, de ez vagyok én"

Miskolc - Sötét tekintet. Romlottság. Jóság. Milyen az ember. A festő és a festészet kérdései és válaszai. Interjú: Csabai Renátó festőművésszel.Arcokat fest. Létező, vagy létezett személyek portréit, sötét, világtalan szemekkel ábrázolva. Organzára dolgozik, a légiesen könnyű anyagon ábrázolt képi világa súlyos, összetéveszthetetlenül egyedi. Az ember érdekli.

- Miért éppen ezeket a képeket festi?

Csabai Renátó: Ez magától jött. Nem konceptuális művészet az enyém. Már gyerekkoromban is szerettem arcokat rajzolni. Az egyetemen is portrékat festettem – a portré műfaja foglalkoztat.

- Soha nem is próbálta megfejteni, honnan a vonzódása a portrék iránt?

Csabai Renátó: Érdekelnek az emberek. Talán a pszichológia miatt is. Szeretem elemezni őket, ahogyan magamat is folyton elemzem. Megfigyelem a viselkedésüket, a reakciójukat. Hogyan élnek.

- Nem gondolja, hogy ez az elemző kíváncsiság és az ábrázolat között jelentős a távolság? Miközben az emberi viselkedésre figyel, a portréit eltávolítja a jelentől, saját múltjukba helyezi. Az a drámai mélység pedig, amire a festményeivel kapcsolatban mindig felhívják a figyelmet, viselkedésként megfoghatatlan.

Csabai Renátó: Nem is tudom… A portréval valahogy jól el lehet játszani. Képnek is jó. Amikor az egyetemen elkezdtem festeni, és úgy gondoltam, teljes mértékben a festészetnek szentelem az életem, akkor például csendéleteket festettem. Egyetlen tárgyat, egy fehér edényt világítottam meg sokféleképpen, azt szorítottam be a kép terébe. Lényegében azok a munkáim is portrék voltak… Nem mondom, hogy nem tudok mást, de ez vagyok én.

- A képei nézőjeként az én benyomásom, mintha a portréfestészete célja az lenne, hogy ne a létező világgal kelljen foglalkoznia.

Csabai Renátó: Igen, lehet, hogy ez is van benne. Mert bár nagyon érdekelnek az emberek, de mégis csak családtagokat festek, mást nem szívesen. Az elmúlt hónapokban például csak a barátnőmet és önarcképeket festettem.

- Az előbb a drámai mélység kifejezést idéztem, de lehet, helyénvaló lenne a portréival kapcsolatban az emberi lényeg sűrítményét emlegetni.

Csabai Renátó: Szeretném, ha az lenne. Volt egy kiállításom a Godot Galériában, azzal a címmel, hogy Mi az ember. A képeimmel akartam megválaszolni. Azok az emberek, akiket megfestek. Most ilyennek látom őket.

- Nyilván vitatható az összehasonlítás, de más festőknél portrét festeni: egy ciklus az életműben. Hogyan gondol a saját távlataira: ez a fajta világábrázolás kitölti-e majd az egész életművét?

Csabai Renátó: Sokat gondolkozom ezen. Amikor az egyetem majdnem három évig csak ugyanazt az egy edényt festettem különböző helyzetekben, a mesterem, Tölg-Molnár Zoltán azt mondta, hogy neki nagyon tetszik ez az egy helyben toporgás. Szikora Tamás jut az eszembe: szinte az egész életében kockát festett. Van ilyen. Nem tudom, én ilyen vagyok-e. Lehet, hogy anyagot és hordozót is változtatok majd. Lehet, hogy témát is. De most portrékat festek.

- A festészetét például az is összetéveszthetetlenné teszi, hogy elveszi az emberektől a szemük világát: hatalmas sötét szemekkel, benne villanásnyi csúcsfénnyel ábrázolja őket. Honnan jött a gondolat, hogy ennek így kell lennie?

Csabai Renátó: A mesterem azt mondta erre: a feketeség az univerzum, a csúcsfények a csillagok. A diplomamunkáimon szerepeltek először a fekete szemek a csúcsfényekkel. Akkor azt gondoltam, ez az emberi rosszasságának, a romlottságnak a jelképe. Most is így gondolom.

- Saját magát is ábrázolja így.

Csabai Renátó: Igen. Azt hiszem, bennem is van romlottság. Próbálok jobb és jobb lenni. De nehéz.

- Mit ért romlottságon? Ön például rendkívül csendes, kevésszavú emberként ismert.

Csabai Renátó: Az vagyok, de ki tudok jönni a sodromból. Visszahúzódó vagyok, de szeretek szerepelni is. Ez a kettősség bennem és a munkáimban is megvan.

- Kell egyébként tudnunk a művet figyelve, hogy kicsoda és micsoda a művész?

Csabai Renátó: Nekem fontos. Sokszor csalódtam már művészekben. Ismertem a munkáikat, és amikor találkoztam velük, valahogy nem illettek össze. Hamisnak találtam az egészet.

- A saját személyisége egyben van azzal, amit csinál?

Csabai Renátó: Teljesen. Nem is tudok hirtelen másik példát mondani művészre, akinél annyira egységben lenne ő maga azzal, amit csinál, mint nálam. Lehet, szerénytelenül hangzik, de így gondolom. Picasso állítólag ránézésre megállapította, hogy egy Cézanne-kép hamis-e, vagy sem. Azt mondta: Cézanne nem tudott mást festeni, mint Cézanne-t.

- Csabai Renátó sem tud mást festeni, mint Csabai Renátót?

Csabai Renátó: Így van.

- Honnan jönnek a képei: a kezéből, vagy a fejéből? Tudatos, vagy ösztönös a művészete?

Csabai Renátó: Isteni.

- Hisz ebben?

Csabai Renátó: Igen. Vallásos vagyok. Amikor festek, általában majdnem hogy transzban vagyok. Nem egyszer nem is tudom, mit csinálok. Nem gondolkozom olyankor.

- Mi határozza meg a művészet, különösen a kortárs művészet értékét ma, az ön tapasztalatai szerint?

Csabai Renátó: Az alkotók ma teljesen háttérbe szorulnak. A galériások és a manipulátorok határozzák meg, hogy mi az érték és mi nem az. Ez a gyakorlat nyugatról jött.

- Ez jó, vagy nem jó?

Csabai Renátó: A művészeknek nagyon nem jó. Azelőtt értékelték őket, elismert, megbecsült emberek voltak, tisztes megélhetéssel. Manapság annyi a művész, mint égen a csillag. Jó galériások a rossz művészeket is fel tudják futtatni. Ez történik ma.

- Megtehetnék, hogy kizárólag jó művészek jó műveivel kereskedjenek. Miért nem ezt teszik?

Csabai Renátó: Nem tudom. Vagy nem értenek hozzá, vagy nem is érdekli őket - az aktuális trendeket építik, vagy szolgálják.

- Min múlik például, hogy Csabai Renátó trend vagy nem trend?

Csabai Renátó: Én ebből szerencsére kiesem. Két galériával vagyok kapcsolatban, a Godot-tal és a Missionart-tal. Itt a legnagyobb nevek vannak, az itteni galériások az értéket keresik, és az értéket látják.

- Művészként mit érzékel abból, hogy piacképes-e a kortárs művészet, vagy sem?

Csabai Renátó: Én most éppen elég rosszul állok anyagilag. De olcsó anyagokkal, puritán eszközökkel dolgozom. Ez az igazi művészet, kacatokból létrehozni alkotásokat.

- Bujdos Attila -

Névjegy: Csabai Renátó