Ari-Nagy Barbara: "A regényben ott van a dráma, csak ki kellett bontanom belőle"

Miskolc - Zűrzavar, amit az ember érez, amikor elkezdi figyelni, mi történik körülötte a világban. 400 év, tanulás nélkül. Interjú: Ari-Nagy Barbara dramaturggal, aki színpadi művet írt a Miskolci Nemzeti Színház számára Móricz Zsigmond Erdély-kötetéből.Még nem tudom, szeressem-e. Ezt mondta a pénteki premier előtt adott interjúban az érzéseiről. Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját tette át színpadra: kivette a regényből a drámai értékeket. Ari-Nagy Barbara dramaturggal beszélgettünk.

- Az Erdély – Tündérkert című előadás szövegét a Miskolci Nemzeti Színház számára írta, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából. Hogyan gondol erre a munkájára: ez csak itt, az itteni előadás színészeivel mutatható be, vagy más színház színpadain is megélne?

Ari-Nagy Barbara: Azt hiszem, ez eddigi életem legnagyobb erőbefektetést igénylő munkája, akár a ráfordított időre, akár a feladat lehetetlenségére gondolok. Nagyon fontos a számomra. Bár kifejezetten erre a szereposztásra készült, ezekre a színészegyéniségekre, nem tartom kizártnak, hogy máshol is meg lehet csinálni. Ha pár hónappal a mostani premier után ismét elővenném a szöveget, biztosan tudnék javítani rajta. De ehhez az kell, hogy lássam, mi az, ami működik a színpadon. És mi az, ami döcög vagy színpadilag ügyetlen.

- Amikor azt mondja, fontos az ön számára, úgy érti, hogy szereti ezt a munkáját?

Ari-Nagy Barbara: Még nem tudom, szeressem-e. Egyelőre a munka utáni fáradtságot érzem magamban. Az érzéseimet a nézők reakciói is befolyásolják majd. Ha az derül ki az előadásokból, hogy komolyabb történelmi ismeretek nélkül felfogható a sztori, ha élnek a figurák, ha a mondatokat el lehet mondani a színpadon – ez nekem megnyugvás lesz.

- Egy létező irodalmi műből írt önálló érvényű, drámai erejű színpadi művet. Megkönnyítette, vagy megnehezítette az alkotást, hogy átdolgozást készített?

Ari-Nagy Barbara: A regényben ott van a dráma, csak ki kellett bontanom belőle. Nem úgy gondoltam erre, hogy színdarabot írok, hanem, hogy valamiféle közvetítői szerep az enyém. Nekem kell színpadra segítenem a regény értékeit.

- Mégsem hihetjük az előadás háttéremberének: Móricz Zsigmond történetét pont olyannak látjuk, amilyennek ön mutatja.

Ari-Nagy Barbara: Persze. Ez nagy szabadsággal járó feladat. Ami készült, az egy saját Móricz-olvasat, illetve a rendezővel való együttgondolkodás eredménye. Lehetett volna másként is válogatni a regényből. Nyilván, az én döntésem, hogy ilyen pörgős, filmszerű szerkezetű lett. Hogy kiemelten fontos Báthory Gábor, aztán Bethlen Gábor, s a többiek körülöttük, mint a kisbolygók adják a hátteret a történethez.

- Végül is: mi befolyásolta leginkább, hogy éppen ezt a korszakot, Báthory Gábor fejedelemségét, a Bethlen Gábor hatalomra jutását megelőző kort válassza ki a regény teljes idejéből?

Ari-Nagy Barbara: Egy éve kezdtünk bele. Keszég László rendező ötlete volt, hogy Móricz trilógiáját vigyük színre. Mindkettőnk számára világos volt, hogy nem új drámát írok, hanem regényadaptációt készítek. Nem voltam vele teljesen tisztában, mit vállalok. Láttam, óriási munka a Móricz Zsigmondé, és éreztem benne a kihívást. Drámai szempontból az első kötet, a Tündérkert tűnt megfelelően sűrűnek, ebben a legerősebbek a figurák, egyáltalán: ez a leginkább kompakt cselekményű a három kötetből. Itt a legtisztább az ív, hogy egy kiindulópontból hova jutunk a végére. Majdnem királydráma. De használunk motívumokat a második és a harmadik részből is. Fontos szempontunk volt, hogy ha írunk is bele mondatokat, vagy frissítjük is a szóhasználatot, a nyelv jellegét nem változtatjuk meg. Arra törekedtem, hogy minél jobb és pontosabb móriczi szöveg legyen az előadásban, mert szeretem, ahogy Móricz ír. Így a munkám körülbelül hatvan százaléka a szerkesztés lett. Annak a kiválogatása, hogy miből lehet jelenetet írni.

- Mi az oka, hogy éppen ebből az erdélyi történetből csinálnak színházat? Milyen többletet ad ez a saját világunk megértéséhez? Már ha ez a cél.

Ari-Nagy Barbara: Számomra nem is az a lényeges, hogy ez Erdélyben játszódik. Itt egy kis ország függetlenségének valós esélyeiről van szó, arról az érzékeny külső és belső viszonyhálóról, amiben egy kis ország uralkodójának mozognia kell. Igazából az a történelmi kép a lenyűgöző, amit Móricz Zsigmond ebből alkotott. Az a zűrzavar, amit az ember ma is érez, amikor elkezdi figyelni, mi történik körülötte a világban. Hogy mi miért van. Hogyan élünk egymás mellett, különböző népek és fajok a Kárpát-medencében. Hogy egyáltalán nem tanultunk semmit az elmúlt négyszáz évben. Ez máig érvényes. Engem ez fogott meg leginkább ebben a regényben.

- Két eltérő formátumú történelmi személyiségre irányítja a figyelmünket. Báthory Gábor nagy időre tervez előre, de a következő percet sem képes birtokba venni. Bethlen Gábor lépésről lépésre építkezik, viszont hiányzik belőle a látomásosság, a költőiség. Nem a szerethető ember áll itt szemben a szerethetővel. Ez szándékos jellemábrázolás?

Ari-Nagy Barbara: Arra törekedtünk, hogy ez a mű ne a jó uralkodó ellentételezése legyen a rossz uralkodóval. Nem akarunk semmilyen mondanivalót belerágni a nézők szájába, de ha az derülne ki a számukra, hogy egyikük sem annyira tiszta, az jó lenne. A kép, akár csak a valóságban: árnyaltabb.

- A sikertörténet mégis Bethlen Gáboré – ő épített maradandót. Nem sajnálja, hogy az ön története éppen ott ér véget, ahol Bethlené valójában elkezdődik?

Ari-Nagy Barbara: Ahogy vesszük. Valóban figyelhettünk volna erre, de a regényben innentől nagyon erős a magánéleti szál, Bethlen Gábor harca a feleségével és ambivalens viszonya a szeretőjével, Báthory Annával. Amit Móricz Zsigmond ebbe a képletbe belesűrít, azt már megmutattuk a Keszég Lászlóval közös korábbi munkánkban, az Úri muriban. Számomra ez már nem volt annyira érdekes. Igazából az volt a fontos, hogy a két férfiról, a harcukról szóljon az előadás. A hatalomváltásról. És hogy ott hagyjuk nyitva a kérdést, vajon milyen lesz az a hatalom, ami ezen a Báthory Gábor után maradt romhalmazon épül. Hogy pont itt legyen a vége.

- Milyen személyiségek harca ez?

Ari-Nagy Barbara: Báthoryban van valami a romantikus férfihősből. Önsorsrontó, mindent elpusztít maga körül. Készen kapta a királyfiságot. Mindent elszór. Bethlenben inkább az a bonyolult, hogy önmagával sem őszinte. Ami nem tiszta benne, azt mélyen elfojtja. Az ő döntéseit is befolyásolják hiúsági okok. Szempont, hogy lentről indul, nem készen kapja a hatalmat. Önmagát építi fel, benne is megvan, hogy megmutatja: kicsoda.

- Miért lép hátra, amikor Báthory Gábor előtt megkaphatná a lehetőséget a hatalomra?

Ari-Nagy Barbara: Móricz szerint nagyon fiatal volt még. De lehet, hogy csak nem volt elég bátor hozzá. Hiányzik belőle az a fajta merészség, ami Báthoryban kétségtelenül megvan: „kitalálom, megcsinálom”. Aztán persze nem csinálja meg, de belevág.

- Ezek politikai archetípusok?

Ari-Nagy Barbara: Talán igen. Nekem is eszembe jutott, hogy megfeleltethető-e valamelyik mai politikussal a személyiségük. De arra jutottam, hogy nem. És egyáltalán nem is kell direkt párhuzamot vonni. Ez a történet ennél sokkal bonyolultabban reflektál a mára.

- Bujdos Attila -