Cseh Dávid: "Az alkotásainkkal, az előadásainkkal üzenünk"

Miskolc - Fontos, hogy a jövő magyar színházát építők tudjanak egymással beszélni, ha mást gondolnak is a színházról. Interjú: Cseh Dávid dramaturggal, a miskolci SZEM fesztivál szervezőjével.Véget ért szombaton az európai színiakadémisták idei ötnapos miskolci fesztiválja, a SZEM. Jövőre is megrendezik ezt – tudtuk meg a program egyik szervezőjétől, Cseh Dávid dramaturgtól. Vele beszélgettünk.

- Milyennek ítéli az európai színiakadémisták idei miskolci találkozóját?

Cseh Dávid: Az idei fesztivál nagy előnye, hogy sokféle előadás érkezett, sokfelől. A közönség a színházi nyelvek minden típusából kaphatott ízelítőt. Volt megrázó szociografikus mű, esztétikai-formai játék, nagyon őszinte, sok műfajú előadás. Láthattunk az adott ország színművészeti képzéséről sokat eláruló, vizsgaelőadás-szerű produkciókat is. Ilyen szempontból komplex fesztiválon vagyunk túl. A cél – hogy mindezek a típusú előadások itt szerepelhessenek, ezekből a közönség és a diákok is tanulhassanak – teljesült.

- A közönségnek jó volt, hogy a tanulás különböző szakaszaiban járó, önálló alkotói életre készülő fiatal emberek munkáit láthattuk. Kiforrott előadásokat is. A résztvevők számára milyen előnyöket kínált a találkozás?

Cseh Dávid: Banálisnak tűnik, de amikor felkerekedik egy külföldi csapat, hogy elhozzák az előadásukat Miskolcra, ez is tapasztalat, amelyre szükségük lesz később. A fesztiváli jelenlét szintén fontos tapasztalat. Emellett kurzusokat is szerveztünk a résztvevők számára. A külföldiek a magyar alkotói módszerekkel ismerkedhettek, és új dolgokat tanulhattak a magyar hallgatók is.

- Nagyjából egy generációhoz tartozó alkotók műveit láthattuk. A korosztályi élményen túl kínált-e más is kapcsolódási pontot ezek között az előadások között?

Cseh Dávid: A kaposvári egyetemisták előadását követően izgalmas, már-már szenvedélyes szakmai beszélgetés kerekedett a színházi felfogások különbözőségéről. Úgy érzem, ez azért is fontos, mert a színházi világban az eltérő felfogások közötti kommunikáció nem működik megfelelően, pedig lényeges, hogy a különböző esztétikai minőségek találkozzanak egymással, hassanak egymásra. Akár egy ilyen fesztiválon is.

- Hol nem működik ez a színházi kommunikáció: nálunk, vagy a világban?

Cseh Dávid: Úgy érzem, Magyarországon vannak ezzel problémák. Ezért is örülök, hogy a magyar színházi képzésből, Kaposvárról és Budapestről négy, eléggé eltérő szemléletben készült előadást tudtunk bemutatni, és ezek között, és ezek kapcsán létrejött a párbeszéd alkotói közösségek és felfogások között. Van mit tanulnunk egymástól. De meg kell hallgatnunk egymás észrevételeit, kritikai megjegyzéseit, mert csak így tudunk fejlődni. Ha mindenki a maga útját járja, és a különféle színházi, alkotói gondolatok, metódusok elszigetelődnek egymástól, az nem biztos, hogy gyümölcsöző.

- Ha egy ilyen fesztiválon fiatal alkotói közösségek képesek szót érteni egymással a színház mibenlétéről, feladatáról, az tovább gyűrűzhet-e? Segíthet-e megváltozni a színházi világ egészének?

Cseh Dávid: A kérdés jogos. Sajnos, attól tartok, a mai magyar színházi szakma bizonyos körei között nincs nagy hajlandóság a párbeszédre. Mivel a fesztiválunkon fiatalok vannak jelen, akik a jövő magyar színházának az építői, az a fontos, hogy szembesüljenek ezekkel az eltérésekkel, és tudjanak erről egymással beszélni. Ha a következő években az új magyar színház létrejöttén munkálkodnak, legyenek ennek a tudatában. Hasznos már akkor szembesülniük a megoldásra váró helyzetekkel, amikor még életkoruk miatt – és, mert tanulóként fogékonyak – még nyitottak.

- Akárkivel beszélgettem ezen a fesztiválon, mindenki a fiataloktól várja a változást. Nem túl nagy teher ez az elvárás a pályája elején járó korosztályon?

Cseh Dávid: Nagy az elvárás. Ha a jövőbeli változást feladatként emeljük ki, a munka tényleg Herkulest kívánna. De ez nem így működik, ez nem elvont okoskodás tárgya. Amikor dolgozunk, előadást hozunk létre, az elsődleges szempont az, hogy az jó, a saját szakmai, művészi elvárásainknak megfelelő legyen. Produktivitás nélkül nincs színház. A produkciókkal nem kell, hogy a közös nevező keresése legyen a cél. Az alkotásainkkal, az előadásainkkal üzenünk. Ezekkel állunk ki valami mellett, ami a számunkra fontos. Arra kell ügyelnünk, hogy ezek az üzeneteink tiszták, érthetőek, szakmailag és művészi értelemben megfelelőek legyenek.

- Bujdos Attila -

Minőségi. Megrázó és felkavaró munka

Néhány fontos előadásról külön is megkérdeztük Cseh Dávid véleményét.