Dr. Liszkai Ferenc: "Éreztem, most tudok a legtöbbet tenni"

Tiszaladány - Nem tudta tétlenül nézni, Tiszaladány hogyan válik a Taktaköz sereghajtójává. Interjú: dr. Liszkai Ferenccel, Tiszaladány polgármesterévelDr. Liszkai Ferenc 1958-ban született Tiszaladányban. A Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetem elvégzése után a tiszaladányi Magyar Róna MgTsz üzemi állatorvosa lett. 1987-ben a Szikszói Állami Gazdaságba helyezték át, ahol öt évig látta el a gazdaság állatorvosi munkáját. 1992-től a Tokaji Állatorvosi Körzet magánállatorvosa. Jelenleg is az állatorvoslás a fő tevékenysége. 2010-ben a Fidesz jelöltjeként a falu polgármesterré választotta, amely feladatot társadalmi megbízatásban végzi. „Úgy éreztem, hogy most tudok a legtöbbet tenni a falumért” – vallja.

- 2010-ben választották először a település vezetőjévé.

dr. Liszkai Ferenc: Tiszaladányban az elmúlt négy évben sok minden épült. Megújult a református templomunk. Felújítottuk az öregek otthonát, új konyhát építettünk. A faluházunk a település egyik legszebb épülete lett. Fel tudtuk újítani az orvosi rendelőt és ki tudtuk egészíteni a védőnői szolgálat épületével. Hozzáfogtunk a polgármesteri hivatal felújításához. Az állagmegőrző munkálatok megtörténtek, stabilizáltuk az alapot és új héjazatot tettünk a tetőre. Miden középületünkben átalakítottuk a fűtést, ami sokkal jobban illeszkedik az anyagi lehetőségeinkhez. Megteremtettük a feltételét a falu határában lévő szemétdomb-rekultivációnak, ami azóta megtörtént. Elmondhatjuk, hogy a legsürgetőbb feladatokat elvégeztük, de a leglényegesebb feladat még hátravan: igazi megélhetést jelentő, új értéket előállító munkahelyeket kell teremteni ahhoz, hogy a település életben tudjon maradni. Az elmúlt két évtized nem kedvezett Tiszaladánynak. Lokálpatriótaként sokat foglalkozom a település életével, az ok-okozati összefüggésekkel. A falu történetében három olyan eseményt tudok megemlíteni, ami meghatározó fontossággal hatott Tiszaladány község társadalmi és gazdasági életére. Elsőként említeném a tiszalöki duzzasztó megépítését, aminek következtében a fentebb fekvő Tisza-parti falvak földjeinek, így Tiszaladánynak is jelentős része vált mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná. A víznyomásos területeken később kialakuló mocsárvilágban csodálatos madárpopuláció talál otthonra. A duzzasztó megépítése előtt Tiszaladányban virágzott a mezőgazdaság, főleg a kertészet. Talán sokan tudják, hogy Somogyi Imre a ladányi emberekkel kezdte el a Kertmagyarország építését. Itt alkalmazták először a melegágy letakarására a hasurát. Ez a fólia elődje, ami nem más, mint egy gyékényből font szőnyeg. Somogyi Imre Győri Elek naiv festőművész barátjaként érkezett a falunkba kerékpárral, majd követte őt a népi írók egész hada. 1940-től Tiszaladány lett Hegyi Imre vezetésével a népi írók kedvelt találkozóhelye. A későbbi Tokaji Írótábor szerveződésében is szerepet kapott Tiszaladány, ez a kapcsolat ma is él. Tiszaladányban 1940-ben a termőföldből 1200 ember tudott megélni, mivel más lehetőség nem volt. A ladányi gazdaságra a 6–7 holdas kisbirtok volt a jellemző. A növénytermesztés mellett az állattenyésztés és a Tisza-parton megtermett vesszőből való kosárfonás jelentette a falu megélhetését. Az ötvenes években egy egész falurész épült fel ebből a tevékenységből. A fő produktum a parasztgazdaságban használatos különböző méretű kosarakon kívül a kupulya, illetve a szekérkas volt. A kupulyát felváltották más csomagolóeszközök, a szekérkas újra divatba jött, sokan járnak a faluba ilyet fonatni. Jelen pillanatban már csak egy mester él a faluban, aki ezzel foglalkozik, őt Csikai Gusztávnak hívják. A másik esemény az 1960-as tsz-szervezés volt, ami az akkori kisgazdaságokat felváltotta, és a falu lakosságának jelentős részét arra késztette, hogy hagyja itt a családi gazdaságot, ami jelentős elvándorlást eredményezett. A termelőszövetkezet 1960 őszén jött létre és pont ötven évig élt, 2010 őszén adták el. Elgondolkodtató, hogy ez a közösség miért nem tudta megőrizni ezt a felmenőiktől kapott lehetőséget. A rendszerváltáskor két út állt a termelőszövetkezetek előtt. Vagy átalakul, és kihasználja az új lehetőségeket, igénybe veszi a támogatásokat és megteremti a gazdaságos termelés feltételeit, vagy megszűnik és szétosztják az üzletrészeket a tagok között. A környezetünkben mindkét változatra van példa. A tiszaladányi termelőszövetkezet sajnos nem tudott átalakulni, fejleszteni, de megszűnni sem volt hajlandó, kitartott, amíg lehetett. Így történhetett meg, hogy 2010 őszén eladták. A hosszú agonizálás késleltette a kisgazdaságok kialakulását és megerősödését. Belátható, hogy mindezek a település életére negatív hatással voltak. Én ebben látom a hanyatlás harmadik okát.

- Az idősek nem szoktak már más területekre elvándorolni. A kérdés inkább az, sikerül-e a fiatalokat megtartani.

dr. Liszkai Ferenc: Még mindig nincs minden elveszve. A faluban még több mint 1000 hektár föld van tagi tulajdonban, aminek a haszonbérlete idén, az év végén jár le. Ezek a tulajdonosok vagy már meghaltak vagy megöregedtek. Így a földjük eladóvá vagy tovább bérelhetővé válik majd. Annak a lehetőségét kell megteremteni, hogy ez a föld a jövőben is a faluban élő embereknek teremjen. Ezt csak egy állami földalap létrehozásával lehetne elérni, amihez Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter segítségét kértem. Nagy a tét. Ha ez megvalósulna, lehetőség nyílna arra, hogy 10–20 fiatal család kezdjen gazdálkodni a falunkban. Ha nem, akkor a falu szegényedése és sorvadása nem állítható meg. Meg kell említeni, hogy Tiszaladányból jelenleg öt fiatal tanul a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.

- Milyen lehetőségeket lát arra, hogy Tiszaladány ismét a fejlődés útjára lépjen?

dr. Liszkai Ferenc: A tokaji járás két részre osztható, hét hegyaljai és négy taktaközi településre. A két rész között nemcsak domborzati, hanem lehetőségbeli különbség is van. Amíg a Hegyalja kiemelt jelentőségű térségként kezelt, addig a Taktaköz a megye egyik legelmaradottabb térsége. A felismerés már régen megtörtént, de a különbség megmaradt. Várjuk a segítséget. Mégis milyen lehetőségünk van mint a járás szegényebb feléhez tartozó, a szántóföldi kultúrából megélő közösségeknek? Itt kaphatnának helyet a mezőgazdasági feldolgozóipari létesítmények, mint például az „agroenergia farm”. Igény lenne a tokaj-hegyaljai borosüvegek gyártására is, amit jelenleg külföldről importálnak. Miért nem lehet ezt itt legyártani? Van kiaknázatlan termálvízkészletünk. Ezekhez a fejlesztésekhez egyelőre hiányzik a kormányzati szándék. Mi azonban bizakodóak vagyunk. Ha a jövőről gondolkodunk, nem árt a múltat tanulmányozni. A szüleink, nagyszüleink korában Tiszaladány a Hegyalja éléskamrája volt. Lehet ez a jövőben is így. Amit mi tudunk termelni, az a Hegyalján ma is keresett termék. Ennek az együttműködésnek a lehetőségét ki kell még dolgozni. El kell azt érni, hogy a két térség egymást erősítse és gazdagítsa.

- Bánhegyi Gábor -