Messziről jött vendégek a vetélkedőn

Sátoraljaújhely-Széphalom - Játékos anyanyelv, anyanyelvi játékok a Magyar Nyelv Múzeumában.Az első alkalommal meghirdetett Játékos anyanyelv, anyanyelvi játékok vetélkedő megyei döntőjét rendezték meg pénteken a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában. Ezzel tulajdonképpen a verseny véget is ért, hiszen a Nemzeti Művelődési Intézet megyei intézete kimondottan a B.-A.-Z. megyei általános és középiskolások részére írta ki a versenyt kiegészítve a felvidéki iskolákkal.

Skype-on jutottak be

Az elő- és egyéb selejtezők után alakult ki az a kétszer négyes csoport, amely az általános- és középiskolások legjobbjait tömörítette. Mi az általános iskolások döntőjén jártunk, ahol rögtön egy „gyöngyszemre” bukkantunk a nagymegyeri Bartók Béla magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola csapatában. Nagymegyerről annyit kell tudni, hogy a megyénkkel még a határon sem kapcsolódik, lévén, hogy a kisváros a Csallóköz szívében, Komárom és Pozsony között található. De miután ők is jelentkeztek, ezért a tornaljai elődöntőben úgy vettek részt a nagymegyeriek, hogy beutaztak a Nemzeti Közművelődési Intézet győri irodájába, és onnan skype-on keresztül versenyeztek, olyannyira nagy intenzitással, hogy a legtöbb pontot szerezve jutottak a pénteki döntőbe, ahová már csütörtökön este megérkeztek.

– Korábban jártam már Sárospatakon, de Széphalomban most vagyok először, ami nekem és a gyerekeknek egyaránt nagy élmény – mondja dr. Kelemen Márta, a nagymegyeri diákok magyar tanára. – A gyerekektől egyáltalán nem áll távol ez a játékosság, hiszen az óráimon is igyekszem a játékon keresztül tanítani a nyelvtanra a diákokat, arra sokkal fogékonyabbak.

A csapat vezetője egyértelműen Sindler Martina.

– Minden pénteken délután nálam gyűltünk össze a többiekkel és gyakoroltuk azokat a feladatokat, amelyeket Márta néni megadott nekünk. Sokat készültünk erre a versenyre és nagyon örülünk, hogy idáig eljutottunk. Nálunk Nagymegyeren teljesen természetes a magyar nyelv használata, hiszen a város 85 százaléka magyarnak vallja magát, és ez az arány teljesen megfelel annak az aránynak, ami a Csallóközt jellemzi, hiszen valamennyi határon túli területet tekintve a Felvidéken nálunk a legnagyobb a magyarok aránya.

Martina még bevezet a szlovák iskolarendszer rejtelmeibe, azaz mindannyian kilencedikesek, ez az utolsó évük. Áprilisban lesz egy vizsgájuk, amelyen megmérettetnek arról, az ötödiktől kilencedikig tanultakat mennyire sikerült elsajátítaniuk, majd májusban lesznek a felvételik. Martinának már határozott elképzelései vannak a jövőről, a középiskola után vagy az ELTE, vagy a pozsonyi egyetem következik, mert középiskolai magyar tanár szeretne lenni.

A feladatok változatosak, egyvalami hiányzik belőlük, a száraz tananyag. Itt és most inkább a leleményesség, a kreativitás, a szókincs, a rokon értelmű szavak, a szinonimák ismerete kerül előtérbe, és egy-két kisebb megingástól eltekintve mind a tizenhat diák jól állta a sarat, azaz nincs még minden veszve, vannak olyanok, akik nem csupán birtokolják, de szeretik és használni is tudják anyanyelvüket.

ÉM-BG

A csapatok

Sindler Martina, Podráczky Gergely, Kosár Réka, Rostás Vanessa

Czili Orsolya, Matisz Blanka, Nagy Csenge, Szabó Ákos

Takács Noémi, Nagy Nelli, Szabó Lili, Sallér Eszter

Donát Brigitta, Molnár Boglárka, Kovács Kristóf, Sipos Mariann