Császta neve már fogalommá vált

Edelény - Az Edelényi Hegyek Közösségének elnöke Virág Tamás. A császtai birodalom megálmodójával beszélgettünk.- Hogyan kezdődött? – kérdeztük elsőként.

Virág Tamás: Úgy, hogy az apósomék javaslatára megvettem Nagy-Császtán a Venczel Ernő-bácsi féle szőlőt. A szüleimnek nem volt szőlője, így ennek művelése és az ezzel járó feladatok, élmények kimaradtak az életemből. Kicsit féltem is a tulajdonlástól, a munkától, a visszatérő gondoktól, a művelésről. A szőlőterület, rajta egy kis pincével, présházzal már a megvétel előtti bejáráson nagy hatással volt rám és a feleségemre. Szinte éreztem azt az erőt, amely kisugárzott a helyből és a környezetéből. A mai napig érzem őseink ezer éves jelenlétét, látom szorgalmas, kitartó munkájukat, szeretetüket a szőlő iránt. Városunk legrégebbi írásos emléke is a szőlőhöz kötődik, amely napjainkig mutatja az állandóságot, a folyamatosságot. Megfogott a környezet, s szinte kötelezettségemnek éreztem, hogy tegyek valamit a szőlőhegyért. Láttam a sok elhagyott szőlőt, a nehezen járható utakat, az elhanyagolt, feltöltődött vízelvezető árkokat. Megrázott a szőlőhegy legszebb, központi részének gazverte állapota, a hajdan szebb napokat látott Lónyay-féle, a gazdák áltam csak kastélynak nevezett épület életveszélyes, romos, nyomasztó állapota. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a XX. század végén az infrastruktúrának még nyoma sincs, de az ezen történő változtatás szándékát sem láttam...

- Azt is látta, hogy a szőlősgazdák körében nincs kohéziós erő?

Virág Tamás: Igen. Valahogyan nem tudtak összefogni érdekeik érvényesítésére. Sokat beszélgettem Parádi Károllyal, aki elmondta nekem, hogy megpróbálkoztak az összefogással, de átütő eredményt nem tudtak elérni. Az emberek pedig belefásultak, elhagyták a szőlőket és nem láttát a jövőt. Már akkor azon gondolkoztam, hogy miképpen lehetne ezt a csodálatos helyet fejlődési pályára állítani.

- Többször hallottuk öntől, hogy az úgynevezett induló lökést 1999 tavaszán a felesége nagybátyjánál, a Somló szőlőhegyen tett látogatása adta meg.

Virág Tamás: Ottlétünk során a kezembe akadt a Somló szőlőhegy rendtartása, amelyet elolvasva döntöttem el, hogy Császta szőlőhegyen megszervezem a hegyközséget. Hazatérve beszámoltam Parádi Károlynak a tapasztalataimról. Aztán hozzáláttam a hegyközség megszervezéséhez: 1999 augusztus 9-én 132 szőlősgazdával megalakítottuk a Császta Hegyközséget. Örömteli volt az egység, az összefogás, a kiállás a szőlőhegyek ügyeiért. 2000 decemberében viszont új helyzet állt elő. Az edelényi szőlőhegyek bekerültek a jó bortermelő hely berosolásba, s ezáltal Edelény valamennyi szőlőhegyére meg kellett alakítani a hegyközséget. Az idő bizonyította, hogy minden szőlőhegy profitált a létrejött közösség munkájából, jó összhang alakult ki és barátságok szövődtek. Az idő múlásával felvettük az Edelényi Hegyek Közössége nevet.

- Egy civil szervezetet létrehozni könnyű, viszont eredményesen működtetni már nehéz.

Virág Tamás: Valóban így van. A részvevőket folyamatosan motíválni, a szervezetnek tekintélyt szerezni, súlyt adni, szervezni, pénzügyi hátteret biztosítani nem egyszerű feladat. Főleg úgy, hogy tevékenységünket hobbiból, ellenszolgáltatás nélkül, emberségből tesszük.

Aztán 2009-ben a törvényi szabályozás miatt hegyközségüknek be kellett olvadnia a Miskolc és

- Környéke hegyközségbe, hét másik hegyközséggel együtt.

Virág Tamás: Közösségünk ezért a beolvadással egy időben létre hozta az Edelényi Hegyek Közössége civil szervezetet, amely tovább viszi az 1999-ben felvállalt és elhatározott célokat, feladatokat. Létrehozója és az elmúlt tizenhat évben elnöke voltam és vagyok közösségünknek.

- Hamar meggyőződött arról, hogy jó ügyet szolgál?

Virág Tamás: Ennek felismeréséhez néhány pillanat is elegendő volt. Hamar rájöttem, hogy közösségünkre szükség van, mert jó célokat szolgál, a szőlősgazdákért van, pozitív élményeket nyúkt, barátságot ad nem csupán a szervezetben munkálkodóknak, hanem az egész város lakosságának. Megalakulásunkat követően nagy erővel láttunk munkánkhoz, közben felvettük a kapcsolatot az önkormányzattal, továbbá több tucatnyi jogi- és magánszeméllyel.

- Ön sokszor elmondta, hogy ápolják a keresztény hagyományokat és felvállalják ennek értékeit.

Virág Tamás: Már a harangtorony megépítésétől elindítottunk egy folyamatot a keresztény egyházakkal a keresztény értékek mentén, amely nem csak számomra, de a közösség számára is fontos volt és fontos napjainkban is. Hiszen alapvetően mindannyian a keresztény kultúrkörből jöttünk, számunkra fontosak a múlt értékei, fontos a jelen és az is lényeges, hogy legyen jövőképünk.

- Hogyan tovább?

Virág Tamás: Abban hiszek, hogy maradandód hoztunk létre az elmúlt több, mint másfél évtized során. Megteremtettük a fejlődés lehetőségét úgy pénzügyileg, mint tudatilag. Létrehoztuk azt a személetet, amely a további fejlődés alapfeltétele. Ráirányítottuk a figyelmet a fejlesztési lehetőségekre, a város lehetséges kitörési pontjára. Az elmúlt tizenhat év csak a kezdet, az alapozás volt. Szó és érzelmek nélkül már nem lehet elmenni közösségünk mellett. Jövőnk letéteményese a fiatalság lehet: a feltörekvő generáció tagjai később zászlóvivői lehetnek ügyünknek, a szőlőhegyek további felemelkedésének.

A helyükről

„Helyünk a bükki borvidéken? Büszke vagyok arra, hogy Edelény szőlőhegyei a bükki borvidék részét képezik. Az elmúlt tizenhat évben kivívtuk a szőlősgazdák elismerését, barátságát és köszönöm azt, hogy befogadtak a táborukba. Ezért köszönetet mondok Szente Imrének, a bükki borvidék hegyközségi elnökének.” (Virág Tamás)

A gazdatársakról és a segítőkről

„Az alapító tagok közül ki kell emelnem: Bartha István, Vaszily Gyula, Barna Miklós, Hajdú Dezső, Vozár Lajos, Kiss János, Kiss Pál nevét, de még nagyon sok gazdatársamról beszélhetnék. Kiemelem Menyhárt Balázs tevékenységét is, aki szürke eminenciásként, önzetlen segítőként olyan fiatalember, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hegyközség működése olyan legyen, mint amilyennek elképzeltük. Aztán Lehoczki Lászlóné Marika az, aki a kezdetektől velünk van, akinek ugyan nincs tulajdona, nincs szőlője, de a legjobban hisz az alapító gondolatokban, és segíti a mindennapok munkájával a hegyek közösségének folyamatos, szervezett életét. Róla is csak elismeréssel beszélhetek.” (Virág Tamás).

Dr. Farkas Attiláról

„Kertészmérnök-borász-borlovagrend az az ember, akinek az edelényi szőlőhegyek nagyon sokat köszönhetnek. Támogatott bennünket abban, hogy Edelény vissznyanyerje rangját és jó bortelmelő hely legyen. Hozzájárult ahhoz, hogy borainkkal nevet szereztünk magunknak és kivívták helyünket a bükki borvidéken. Nagy mentoromnak tekintem és köszönöm a folyamatos szakmai segítségét, amelyet kapok és kapunk tőle.” (Virág Tamás)

Marikáról és Béla bácsiról

„A feleségem Virág Tamásné Marikáról és Kovács Béla, Béla bátyámról külön is szólnom kell. A hagyományos szőlőművelés és borkészítés alapjait apósomtól, Kovács Bélától tanultam. 80 éves létére ma is nagy segítség számomra. Mindig bíztatott és segített a művelésben, formálta ízlésemet és átvette tőlem azokat a kisebb és nagyobb munkákat, amelyek nagy dolgok a művelés területén. Hozzájárult ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok. Béla bátyámtól mondta: egy évben egyszer szüretelünk, egyszer készítünk bort és fontos az a tudás, amely az ősöktől ránk ragadt. Társ nélkül pedig semmire nem megy az ember. Hála istennek, nekem megadatott, hogy a feleségem minden törekvésemet érzékenyen, gondolkodva, szeretettel, okos tanácsokkal támogatja. Ez a mai napig így van, köszönöm neki! Az erőt a család adja.” (Virág Tamás)

Támogatóikról

„Bogácsi Szent Márton és a lillafüredi István Nádor Borlovagrendek mindig támogattak bennünket, részesei voltak rendezvényeinknek, korrekt barátságuk elősegítette, hogy a kicsi edelényi szőlőhegyek részesei legyenek a nagy egésznek.” (Virág Tamás)