Mama és baba, apa és fia, együtt dolgoztak az iskola felújításán

Miskolc - Újranyit a Sas utcai iskola. A Hámori Waldorf Iskola gimnazistái járnak majd ide.

Még csak augusztus van, de a diósgyőri Sas utcai iskola máris benépesült. Nemrég jártunk ott, amikor ablaktisztító, korlátcsiszoló és sepregető anyukákkal, furikot toló, ablakjavító és festő apukákkal találkoztunk. Először azt hittük, egy takarítóbrigád szállta meg az iskolát, de hamar kiderült, nem erről van szó, hanem arról, hogy a szülők, pedagógusok, diákok, sőt önkéntesek is hosszú hetek óta dolgoznak már együtt az épület felújításán, szépítésén. A Hámori Waldorf Iskola gim­nazistái járnak majd ide szeptembertől, hiszen az egyre gyarapodó osztályok „kinőtték” a hámori épületet.

Dienes Csilla és Lajosházi Zsuzsanna szorgalmasan tisztogatják az udvarra vezető ajtó ablakait. A feladat nem könnyű, de állításuk szerint nem is túl nehéz. El kell távolítani a festés előtt leragasztott szalagokat, majd óvatosan lekaparni az üvegről a festéket, ezután jöhet az üveg és az egész ajtó lemosása. Ha elkészültek ezzel az ajtóval, kérnek új munkát.

– Szívesen jöttünk, bár mi most vagyunk itt először, mert kicsik a gyerekeink. Egyébként benne vagyunk a takarításban, mert otthon is festettünk, úgyhogy majd folytatjuk az otthoni ablakokkal – mesélik nevetve az édesanyák.

Üvegcsere

Az udvar egy árnyékos sarkában ablaküvegezés folyik. Még szerencse, hogy Koltai Péternek, akinek gyermeke szintén a Waldorf iskolába jár, ez a szakmája. Neki néhány percbe telik csak a törött üveg eltávolítása, az új méretre szabása, annak rögzítése, gittelése. Ámulva figyeljük a rutinos mozdulatokat, közben az édesapa elmeséli, a régi iskolának az ablakai is régiek. A meglehetősen törékeny 2 milliméteres üveg van bennük, most ezeket 3 milliméteresre cseréli. Nem mindet persze, csak amelyek az idő során, vagy most, a felújítás alatt eltörtek, elrepedtek. Péter már kicserélt vagy 70 ablak­üveget, de még nincs vége, az ablaktisztítás is eredményez egy-két selejtet.

Egy másik édesapa, Váradi Gábor segíteni jött. Neki a nagyobbik fia már gimnazista, úgyhogy épp ebben az épületben fog tanulni.

– Olyan ez az iskola, mint egy nagy család. A gyerekeink 12 éve együtt járnak, nagyon jó csapat jött itt össze. Ha szóltak, hogy kellene valamilyen segítség, azonnal jöttünk – sorolja a szülő, majd felszabadulnak a talicskák, úgyhogy kisebbik fiával, a 13 éves Balázzsal indulnak a föld- és gazkupac felé.

Szundikálva

Nem mindenki dolgozik, van, aki édesdeden szundikál. A hat hónapos Ajsa például, aki édesanyja hátán, a babahordozóban alussza délelőtti álmát.

Az édesanya, Kolozsi-Koss Judit pedig ugyanúgy takarítja az ablakokat, akár a többi szülő.

– Magammal hoztam a picit, hiszen még szopik, így szüksége van rám. Most békésen alszik, ha felébred, megetetem, aztán folytatom a munkát – magyarázza. – A két nagyobbik gyerekem a Waldorf iskolába jár, így szerettem volna én is kivenni a részem a munkákból – teszi még hozzá az anyuka.

ÉM-HE

Nem félnek a munkától

A Sas utcai iskola épületét 2009-ben kapta meg a Hámori Waldorf Iskola a miskolci önkormányzattól használatra, mondta el lapunknak Rőczei Zsanett, a szülői munkák főszervezője. Szerették volna már korábban felújítani az épületet, de soha nem volt rá elég pénzük. Most azonban muszáj volt hozzákezdeni, hiszen szeptemberben itt tanítás kezdődik. Rengeteg munka áll mögöttük, de az idősebb diákok és szülők is szívesen segítettek.

„Szeptemberben ide járni kell…”

Miskolc - A Budapest Bank miskolci munkatársai segítettek a Waldorfosoknak. tovább »