Nagyrozvágy nem hagyja magát, a bodrogközi falu nagyon élni akar

Nagyrozvágy - A szociális szövetkezet az érdeklődés középpontjába állította a települést.Ha valaki Pácin felől érkezik Nagyrozvágyra, az úton a temető előtt egy nagy jobbkanyar után rövid egyenesen találja magát, majd száz méter után jön egy visszafordító kanyar, ami után ismét egy éles jobb­kanyar következik. A kívülálló szemével egy kicsit indokolat­lannak tetszik ennyi kanyargás, hiszen az utolsó jobbkanyar után tulajdonképpen ott vagyunk, mintha a faluba érkezve a temető mellett mennénk tovább egyenesen. Ott azonban még nincs út.

Mintaszövetkezet

Nagyrozvágy mostanában azonban nem emiatt érdekes, hanem a szociális szövetkezet miatt, ami meghozta az elismertséget a bodrogközi településnek, és polgármesterének, Hogya Orsolyának.

– Nemrég rendeztünk egy kétnapos konferenciát a szociális szövetkezetekről – mondja Hogya Orsolya. – Hatalmas siker volt, 35 településről közel 80 résztvevő jelent meg Nagyrozvágyon. Jöttek hozzánk még Putnok térségéből is.

A nagyrozvágyi polgármester rögtönzött előadást tart a szociális szövetkezetek szerepéről. Hogya Orsolyának nagy rutinja van ebben, nem csupán a konferencián ismertette a tapasztalatait, egyre több helyre hívják bemutató előadásokra.

– Azt látom, a kormány szándéka az, hogy a közfoglalkoztatást egyre több helyen terelje a szociális szövetkezetek felé – mondja a nagyrozvágyi polgármester. – A szövetkezetek azonban nem alkalmazhatnak közfoglalkoztatottakat. A nálunk működő szociális szövetkezetben az önkormányzat is tagként szerepel, így megoldhattuk azt, hogy a korábban a közfoglalkoztatás keretein belül vásárolt eszközök egy részét ingyen, haszonkölcsön keretében át lehetett adni a szövetkezetnek. Ez azonban nem bemondásra történik, rendszeresen ellenőrzik, megvannak-e ezek az eszközök. Nekünk szerencsénk volt, 10 embert tudtunk 10 hónapon át foglalkoztatni, ehhez nyertünk 33 millió forint támogatást. Jelenleg a tagok továbbfoglalkoztatása folyik Nagyrozvágyon és Sátoral­jaújhelyen, ami október végén lejár.

Piac vagy nem piac?

A folytatás nem egyszerű.

– Azt halljuk, a szociális szövetkezet éljen meg vállalkozásként, ez azonban nem annyira egyszerű – mondja Hogya Orsolya. – Ha vállalkozó vagyok, akkor nekem a profit a fontos, akkor viszont hogy értelmezzem a szociális jelzőt? Ha szociális alapon közelítem meg a kérdést, akkor az a cél, hogy minél több rászoruló embert tudjak foglalkoz­tatni, akik máshol nem találnak munkát. Ha önfenntartónak kell lennie a vállalkozásnak, akkor jelenleg 1–2 embernél többet nem tudunk foglalkoztatni.

Pedig az üzlet pörög, még ha nem is viharsebesen. Nagyrozvágyon adja magát a vállalkozás, a varrodai szálat kell továbbvinni, ami korábban is jellemezte a helyi kézműves ipart. A polgár­mesteri hivatal épületének egyik helyiségében folyamatosan dolgozik a hímzőgép. Most éppen nem zászlókat, hanem pólókat hímeznek, de egyre több lakodalomba is itt készül­nek a vendégeknek szánt ajándékok.

– Munkánk van folyamatosan, de ezek nem jelentenek olyan bevételt, ami tíz embert is el tudna tartani – mondja Hogya Orsolya. – Ez az egy év kevés volt ahhoz, hogy olyan piaci kapcsolatrendszert építsünk ki, hogy önfenntartó legyen a szövetkezet, de törekszünk rá.

A többi láb

Nagyrozvágy jelenleg nem ezen az egy lábon áll, hiszen a közfoglalkoztatást igyekeznek arra használni, hogy az a kecske és a káposzta tanmeséjének megfeleljen. A hivatal háta mögött rózsaszínű malacot formázó „szélkakas” jelzi, éppen merről fúj, de most éppen sehonnan, nagy a hőség. A stilizált malac mögött helyezkedik el a rozvágyi farm. A valódi malacok a rózsák és a levendulák szomszédságában hevernek, tömény virágillatban várják ki azt az időt, amikor a közétkeztetésben lakatják jól a rozvágyiakat. A levendula nem csupán a malacok közérzetét szolgálják, a varrodában készülő illatpárnácskákba adják az alapanyagot.

Hogya Orsolya bevisz a nagy kanyarba, ahol a visszafordító csúcspontjával szemben egy hatalmas tó várja a helyieket. A tóban egy pici vízimalom és rengeteg aranyhal, akik az emberi jelenlétre azonnal a part közelébe sereglenek. Az önkormányzat nem eteti őket, hiszen a köveken növő algák elég táplálékot szolgáltatnak a halaknak, de a polgármester elárulta, a közelben lakik egy kislány, ő rendszeresen hord tápot.

A tóval szemben a főút ölelésében hatalmas porta, egyik felén murvával felhordott parkoló, mellette hatalmas faszerkezet épül. Nemsokára abbahagyják a munkások, ilyen hőségben késő délelőtt már nem érdemes dolgozni, inkább reggel és este. 157 négyzetméteres filagória épül, a tervek szerint legalább száz embert lehet itt majd vendégül látni. A házban ott van a lassan a település jelképévé váló pici, de működő malom, a kedvünkért néhány szem búza átalakul először teljes kiőrlésű lisztté, majd a szitarendszerben elkülönül egymástól a dara, a korpa és a liszt, az utóbbiból szokták süt­ni a helyiek a kenyérlángost.

– Talán egyszer a forgalmat eltereljük erről a környékről és egy faluközpontot tudnánk itt kialakítani – mondja Hogya Orsolya. – Így ide a központba csak az jönne, akinek tényleg itt van dolga.

- Bánhegyi Gábor -