2015.10.01. 12:31
A híres gönci kajszibarack gyors segítségért kiált
Boldogkőváralja - Szakmai konferenciát rendeztek a gyümölcs megmentésére.
Boldogkőváralja - Szakmai konferenciát rendeztek a gyümölcs megmentésére.„Mentsük meg a gönci kajszit!” címmel rendeztek szakmai konferenciát a boldogkőváraljai Boldogkő várában.
Történelem
Stílszerűen történelmi helyszínen rendezték a konferenciát, hiszen a gönci kajszibaracknak is komoly történelme van, még ha nem is akkora léptékű, mint a várnak.
Ahogy azt Kiss Gábor, a konferenciát szervező Gyümölcsért Kft. ügyvezetője elmondta, a kajszibarack első írásos említése 1667-re nyúlik vissza. Zemplén vármegye a 19. század végén a gönci kajszival a párizsi világkiállításról aranyéremmel térhetett haza. Igazi elterjedése a gyümölcsnek a 20. század 30-as éveire volt tehető a gönci vidéken. Jelenleg 4000 regisztrált hektáron termelik a nemzeti értéktár részét és az EU oltalmát is képező gyümölcsöt, de a háztájiban és kiskertekben termelt gyümölcsök összesen az 5000 hektárnyi területet is elérik. Jelenleg 20–30 ezer tonna kajszit szednek évente a vidéken, de korábban előfordult az 50–60 ezer tonna termésmennyiség is.
Pusztul a kajszi
A régióban egyre nagyobb gondot okoz az elsősorban fitoplazmás és baktériumos fertőzésnek „köszönhető” kajszipusztulás. Kiss Gábor elmondta, emiatt magas a termelői kockázat, a termés mennyisége kiszámíthatatlan, az éves pótlás költséges. Ebben az évben 20 ezer fa pusztult ki a kft. termőterületén, ez 50 hektárnyi területnek felel meg.
– Ahogy a mondás tartja, a pataki diák elébe megy a tavasznak – mondta felszólalásában dr. Hörcsik Richárd, a térség országgyűlési képviselője. – Nem akkor kell a megoldáson gondolkodni, amikor a baj már csőstül a nyakunkban van, hanem akkor, amikor még van mit megmentenünk. Fontos megmentenünk a számunkra rendkívül értékes gyümölcsöt, hiszen nem csupán a termelők, hanem a feldolgozóipar, a turizmus és a gasztronómiából élők megélhetése is függhet a kajszitól. Éppen ezért fontos az összefogás, hogy az érintettek közösen gondolkodjanak a megoldási lehetőségeken, és meg kell néznünk, miként tudunk ehhez forrásokat társítani.
