"Ez nem te vagy. Nem én? De hát ezek az én reakcióim"

Miskolc - Minden pillanat. Ösztönből megmutatkozó tehetség. Színészi pálya. Portré Somhegyi Györgyről.Keresi a helyes árnyalatokat: legyen őszinte, de ne tűnjön okoskodásnak. Gyakran olvas ciki mondatokat kortársaitól, közös szakmájukról. („Jaj, jaj!”. Leírhatatlan arcjáték.) Somhegyi György utolsó éves a színművészeti egyetemen, Bagossy László, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályában. A tudás mellett a kétségeiről is beszél. Van már, amiben biztos. Más bizonyosságokért még meg kell dolgoznia.

Imádja az egyetemet, de kínszenvedést is jelentett a számára.

– Gyakran éreztem eltévedtnek magam, nem értettem, mit kellene pontosan csinálnom. Megvan bennem a megfelelési kényszer, sokszor nem azzal foglalkoztam, nekem mi lenne a hasznos a jelenetben, hanem, hogy mit akar látni a tanárom. Ennek viszont nincs sok értelme a színpadon. Amit a sajátomként csinálhatok, arra olykor azt szokták mondani: „ez nem te vagy”. Nem én? De hát ezek az én reakcióim! Talán az a baj, hogy nagyon realistán próbálok játszani. Néha több kell ennél. A színpad: nem film, ahol kis közeliben nézik az arcom. Itt nem elég egy félmosoly, mert senki nem látja. Érdekes: a színházban, ugyanilyen helyzetekre jól reagálok.

Csúcsok csúcsa

Színésszé válni – az elhatározás természetesnek tűnt az első sikerek miatt. Virágot kereső kisfiú, egy általános iskolai darabban. Drámatagozat. Az Új Színház stúdiója, Mártha István idejében – ezek a stációk az egyetemig. „Addigra kialakult bennem a kép, hogy a színművészeti a csúcsok csúcsa. Akiket elsőre felvettek, ők csak csinálták, és sokkal jobban is csinálták. Jók voltak, rosszak voltak, próbáltak és újra próbáltak. Én meg agyaltam.”

Meggyőződése: aki tehetséges, muszáj, hogy ösztönből, életérzésből dolgozzon a színpadon. Szerepet elemezni persze nemcsak lehet, hanem kell is. De ha a színész az agyával akarja megoldani a feladatát, az nem vezet eredményre. „Akárhányszor agyas színészt láttam a színpadon, azt mindig borzalmas volt néznem”.

Szétnézett. A vizsga sikerült

Elmaradt vizsgája miatt került Miskolcra, egyetemi tanára, Kiss Csaba hívta: nézzen szét az európai színi akadémisták két évvel ezelőtti fesztiválján, válasszon ki egy előadást, és elemezze azt. Szétnézett. A vizsga sikerült. És a remény is befészkelte magát a tudatába, hogy nem csak ígéret marad az állás, mert tetszett neki itt. „Szimpatikus volt a társulat. Azt gondoltam, itt olyan próbák lehetnek, amik nagyon érdekesek a számomra, sokat tudok tanulni. Jók a beszélgetések az előadásokról. A színpadon pedig minden pillanatot eljátszanak, semmi sem kamu, semmit sem kerülnek ki.”

A tanulás fontos: a színészet szakmai része, a technika az egyetemen, aztán előadásról előadásra is tanulható. Vannak begyakorolható részek: „hol és hogyan jövök be a színpadra, hogyan ülök le. Az, ahogyan a másikra nézek, az nem begyakorolható, annak majd ott és akkor kell megszületnie. És, van az, hogy az ember elgondolja, ki vagyok én, mit mondanék a világnak. És ha van rá válasza, belerakja egy szerepbe, egy önálló estbe, elimprovizálja”.

- Bujdos Attila -

Miskolci előadások, amelyekben Somhegyi György fellép:

Előadások, amelyekben Somhegyi György látható: