Öt tömör kölyök döcög rögök között

Bükk - Visszaköltöztek az erdei csúcsragadozók a Bükkbe.„Na, dugjuk ki az orrunkat!” Nincs szemernyi késlekedés sem, Gombkötő Péter balra, Bartha Attila jobbra hajol ki a terepjáróból, tekintetüket a talajra szegezik. Az utolsó meleg őszi napok egyike ez, simogató meleget ad a Nap, nem gyötör már, szél alig mozgatja a faleveleket, olyan igazi eső utáni illat terjeng, ahol összekeveredik a virágok illata a lassan korhadó fakéreggel, a talajból felszálló párával. Kicsit fanyar, szerethető illat ez, régi kirándulásokat idéz, meg a mostanit is, hiszen vendégek vagyunk valamennyien, kik a vendéglátók nyomait keresik. Farkaslesen járunk a Bükkben.

Bartha Attila (balra) és Gombkötő Péter ellenőrzi a kameracsapdákat

Tudnak egymásról

Kicsit olyan ez, mintha medvelesen lennénk az erdélyi havasokban, a különbség annyi, néhány- száz kilométerrel keletre nagyobb eséllyel találkoznánk a medvével, mint itt a farkassal.

A maci nem tart az embertől, olyannyira, hogy Farkaslakára és Gyergyócsomafalvára rendszeresen belátogat a portákra egy kis ennivalóért. Biztos máshová is, de erről bírok helyből szerzett információval.

Bükki farkast viszont most nem fogunk látni, ordas komáék sokkal óvatosabb duhajok annál. Ha csak lehet, messziről kerülik az embereket, nem szívesen keverednek velük egy társaságba. Másrészt nappal annyira nem is aktívak, egyébként meg annyira idegen szagot árasztunk és hangosak is vagyunk, hogy ha figyelnek is, nagyon messziről teszik. Nyomokat azért találunk, a pocsolyákban gyönyörűen rajzolódik ki a farkasmancs lenyomata a szarvas patája mellett.

– Egymás csapáját használják – mondja Bartha Attila természetvédelmi őr –, ez is bizonyítja, nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, a farkasok megjelenése elriasztja a többi vadat. Tudnak egymásról.

– Tudjuk, hol lehet a falka mostani kotoréka – mondja Gombkötő Péter, aki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetmegőrzési Osztályán dolgozik mint gerinces zoológiai szakreferens, amit úgy lehet a leginkább lefordítani magyarra, hogy nagyon sokat tud a farkasokról. – Természetesen nem fogjuk őket ott zavarni, eszünk ágában sincs odamenni, zavarásukat pedig a törvény egyébként is tiltja.

Játszanak a bükki farkaskölykök

Nagyon helyesen. Jó törvény ez, most annak kell örülni, hogy ismét megjelentek a farkasok a Bükkben. A legalább öttagú felnőtt egyedből falka jól érzi magát a hegyek között, hiszen szaporulat is van már. Az öt kölyökfarkas már megmutatta magát a kameracsapdáknak, bár vélhetően nem mindegyikük éli meg majd az ivarérett kort.

– A tapasztalatok szerint a szaporulat fele éli túl az első két évét – mondja Gombkötő Péter –, a többiek elsősorban a különböző betegségek, tapasztalatlanságuk miatt szerzett sérülések miatt pusztulnak el. Sajnos, ahogy az elmúlt évek tapasztalata is mutatja, az illegális elejtés sem kíméli a helyi állományt. Pedig a vadászható vadfajok mellett a farkas is jelentős természeti értéknek tekintendő. Sőt, egymás értékét növelő tényezők!

Nagy taktikusok

Ahogy a farkasok is jó érzékkel választják ki a lehetséges prédát, úgy a zsákmányállat is elkövet mindent az életben maradásért. A vadászat legősibb fajtája a farkasé, izom feszül izomnak, gyorsaság, kitartás, erőnlét, taktika, villámgyors helyzetfelismerés jelenti a sikeres zsákmányolást vagy a menekülést. Az erős életben marad, a gyenge elhullik és beteljesíti a szerepét, ami a táplálékláncban neki szabatott. Szabályozó szerep jut a farkasoknak, a vadászattokkal nemesítik a vadállományt, a sikeresen menekülők szívósabb, erősebb, jobb érzékszervekkel rendelkező utódokat nemzenek majd.

– Tíz zsákmányolási kísérletből általában egy sikeres – mondja, aki a hátrahagyott nyomokból úgy olvas, mint más a könyvekből. – Rengeteg múlik a falka összeszokottságán, a szerepek betartásán. Ha lehet, akkor a farkasok vizek, patakok felé terelik a zsákmányállatot, vagy egy. A vízen átkelve és a töbrök emelkedőin a zsákmány lelassul, lendületet veszt, ilyenkor jön szemből a tartalék csapat, és ekkor már könnyebben le tudják teríteni a vadat.

Felnőtt farkas nyoma

Mondják, hetente általában egy vadászat hoz sikert, de annyi elég is a falkának.

– Egyszer találtam egy olyan szálláshelyet, ahol csak befelé tartó nyomok voltak, és utána négy napig egy kifelé vezető sem – mondja Attila. – Igen sikeres vadászat lehetett, ha ennyi ideig pihentek utána.

Mesélik, a farkas gyomra raktároz, képes visszaöklendezi a hatalmas darabokban lenyelt húst és újból megeszi, csak utána emészt. A kisebb kölyköknek is így “hordják” a táplálékot.

– Több olyan prédát találtam, ahol gondosan kihagyták azokat a részeket, amelyeket nem akartak megenni – mondja Attila. Külön a gyomrot, a beleket, külön a fejet. Bizonyos könyvek azt írják, a farkas a belsőséget eszi meg először.

– Talán nem a szakkönyvből tanultak farkasnak lenni – jegyzem meg, csendes mosoly a válasz.

Névtelen vadászok

Nevük nincs a falka tagjainak, a kölyköknek sem.

– Gondoltunk már rá, de túl sok értelme nem lenne – mondja Péter –, bár most már adhatnánk nekik nevet, hiszen egyre jobban meg lehet őket különböztetni egymástól a bundájuk színe, a fejük formája, a szemük ívelése, de még személyiségük alapján is. Egyelőre annyit figyelünk meg a farkasokból, amennyit ők szeretnének, a kapcsolatfelvétel csak akkor lenne lehetséges, ha azt ők is akarnák. A kétezres évek elején Aggtelek környékén volt kísérlet arra, hogy az ottani farkasok valamelyikét ellássák nyomkövetővel. Biztos nagyon izgalmas lenne megfigyelni egy egyed mozgását, útvonalát, de ez egyrészt nagyon drága mulatság, másrészt szinte lehetetlen, hiszen az aggteleki kísérlet öt évig sikertelen maradt. Egyelőre megelégszünk azzal a tudattal, hogy ez a falka itt van, él, vadászik, szaporodik.

– Kaptunk fényképeket egy kiránduló hölgytől. Egy nyári túra közben találkozott néhány játszadozó kölyökkel, lefényképezte őket, majd hazament. Azt hitte, rókákat fényképezett, majd amikor felszállt a vonatra és visszanézte a felvételeket, akkor jött rá, a kölyökfarkasokat kapta lencsevégre. Aztán a képeket és a megfigyelés részleteit elküldte nekünk. Évek óta járom ezt a terepet, szinte minden nap kijárok, de csak nyomokat láttam, ő meg egyszer erre téved és belebotlik a farkaskölykökbe – nevet Attila.

Ha valódi farkast akarunk látni, állatkertbe kell mennünk - illusztráció

Nem tartja magát így sem szerencsétlennek Attila, lábon élő emberként eleget találkozik vadakkal. Szembement a minap egy menyéttel, az apró ragadozó csak a lába előtt tért ki, majd visszavágott ugyanabba az ösvénybe és baktatott.

Egyszer egy rókakölykökből álló csapatot fényképezett messziről, majd egyre közelebb ment hozzájuk, végül már a bakancsa előtt játszottak a kölykök és bámultak fel rá kíváncsian, csak akkor riadtak el, amikor már nem bírta tovább és felnevetett. Farkasnyomokkal szinte minden nap találkozik.

– Néha érzem, ott vannak a közelemben, ők is figyelnek engem. Nagyon bizsergető érzés, bár tudom, félni nincs okom. Néha majdnem megmutatják magukat, megszokták a szagunkat, tudják, tőlünk nem kell tartaniuk, de nem tartunk még a bizalomnak azon a nagyon magas, valós kapcsolatteremtő fokán. Talán nem is fogunk.

A felnőtt farkasok is játékosak.

– Egyszer egy domboldalon láttam a nyomokból, hogy szánkóztak, az egyik hanyatt feküdt, a másik társát a farkánál fogva lehúzta a lejtőn. Meggyőződésem, hogy a bükki farkasok boldog állatok – mondja Attila.

- Bánhegyi Gábor -

A közönséges farkas

A közönséges farkas vagy európai szürkefarkas (Canis lupus lupus), a szürke farkas (Canis lupus) eurázsiai alfaja.A nagy termetű, sötét szőrű alfaj egykor Európa-szerte közönséges volt, ma már csak szigetszerű populációi találhatók meg. Magyarországon is ez az alfaj települ vissza.

Az állat testhossza 105–160 centiméter, farokhossza 29–50 centiméter, magassága 80–85 centiméter és testtömege (elterjedési területtől függően) átlagosan 32–50 kilogramm, de a 69–80 kilogrammot is elérheti; Európa és a Föld területén a legnagyobb, rekordméretű példányt a második világháború után lőtték ki a mai Ukrajna területén, a tömege 86 kilogramm volt. A hím (kan) nagyobb a nősténynél (szuka).

Jóval termetesebb az aranysakálnál (Canis aureus), az egyetlen európai kutyafélénél, amellyel a farkast össze lehetne téveszteni. Hatalmas szemfogai és éles, ollószerű tépőfogai vannak. Az öreg kanok nyakát vaskos, erős, sörényszerű szőrzet borítja. A közönséges farkas bundája túlnyomórészt sötétszürke, télen lényegesen tömöttebb, mint nyáron. Farka bozontos. Testalkata egy nagy, erőteljes német juhászkutyáéhoz hasonló. Sokféle hangon vonyít és üvölt, különösen falkában. Kutyaszerű ugatást ellenben csak ritkán hallat.

A farkasok életmódja

Az európai farkas az egyik leginkább alkalmazkodóképes ragadozó. Életmódját nagymértékben a mindenkori környezeti adottságokhoz igazítja. A párosodási időn kívül rendszerint falkákban él. Szociális magatartása az állatvilágban a legfejlettebbek közé tartozik. A falkában az egyes farkasok szoros egységet alkotnak, anélkül hogy elveszítenék egyéniségüket.Azzal, hogy alárendelik magukat a falka érdekének, zsákmányszerzésük hatékonysága lényegesen megnövekszik. Falkában olyan állatokat is el tudnak ejteni – például kifejlett jávorszarvast -, amelyeket egy magányos farkas soha nem tudna leteríteni. Nagyvadakra tehát csak falkában tudnak vadászni, melynek alapja az egymás kölcsönös felismerése. Így képesek a pontos rangsorrend kialakítására és a szerepek egyértelmű felosztására.

A legerősebb példány lesz a vezérfarkas (alfa-hím), ő irányítja a falkát, bár bizonyos feladatokat átháríthat egyes magasabb rangú szukákra. A zsákmányból mindegyikük rangja szerint részesül. Komoly harcok a falkán belül viszonylag ritkán fordulnak elő, ami nem utolsósorban azzal függ össze, hogy a tagok többsége szoros rokoni kapcsolatban áll egymással. A heves küzdelemnek az alulmaradó egyed meghunyászkodó, illetve alárendeltséget kifejező testtartása vet véget. A védtelen torok felkínálása a fajtársban harapási gátlást vált ki. A falkán belüli szigorú hierarchikus rend másik következménye, hogy – kiváltképp szűkös időkben – csak a rangsor élén álló kanok és szukák párosodnak és nevelnek utódokat.

A 63 napos vemhesség leteltével a nőstény március-áprilisban többnyire 4-6 kölyköt hoz a világra. Sok gondoskodást és védelmet igényelnek, amíg 6 hónaposan önállóvá nem válnak. A hím és nemegyszer más falkatársak is hordanak eleséget a kicsinyeknek, amelyek később a közösség tagjai lesznek.

Videó: Akik már találkoztak az aggteleki farkasokkal

Miskolc - Temesvári-Tóth Adrien "Magyar farkas" című filmje elérhető lett az interneten, bárki megnézheti. A filmben azok szólaltak meg, akik találkoztak a farkasokkal. tovább »

Videó: Öt farkaskölyök nevelkedik a Bükkben

Miskolc, Répáshuta - Farkaskölykök nevelkednek a Bükki Nemzeti Park területén. tovább »

Videó: Kamerának pózolt a farkaslány az Aggteleki Nemzeti Parkban

Aggtelek, Jósvafő - Íme Zselyke az Aggteleki Nemzeti Park egyik fiatal nőstény farkasa, aki hosszas várakozás után végre megmutatta magát, és pózolt egy kicsit a kamerának. Többször is sikerült már felvételek készíteni a nagyragadozóról. tovább »