„Itthon akartam folytatni a pályát…”

Miskolc - „A spicc-cipőm az életem és nem szeretném, hogy az lekerüljön rólam.” Interjú Kovalszki Boglárkával, a Miskolci Balett táncosával.

Kovalszki Boglárka, a Miskolci Nemzeti Színházban működő Miskolci Balett táncosa néhány hete érkezett az együtteshez, ám a rövid idő alatt is számos szerepet kezdett próbálni. Most egy kellemetlen sérülés zavarta meg a felkészülést, de csak pár napra.

Fáslival a lábán érkezett, mi történt valójában? Gyakoriak a sérülések tánc közben?

Kovalszki Boglárka: Nem vagyok különösebben sérülékeny és hamar fel is gyógyulok, ha történik valami. Most egy emelésből érkeztem a földre és kifordult a térdem, elég fájdalmas volt, de csak pár napot hagyok ki, addig remélem meggyógyul.

Hogyan kezdődött a kapcsolata a tánccal?

Kovalszki Boglárka: A nagypapámmal mentünk el megnézni a Hattyúk tavát még hároméves koromban, és annyira megragadott, hogy elkezdtem táncikálni és a nagypapám mondta: Bogika, belőled primadonna lesz. Ez tetszett. Elkezdtem ovis balettre járni, majd olyan iskolába vittek a szüleim, ahol volt balett, ez a győri táncművészeti iskola volt, majd Budapestre mentem a balettintézetbe. De előtte még jártam versenytáncolni, három-négy évig. Voltam Európa- és világbajnokságon is. Utána már csak balett, balett – semmi másra nem tudtam koncentrálni.

Mosonmagyaróvárról indult, néhány szót mondana a családjáról? Volt valaki, aki foglalkozott a tánccal?

Kovalszki Boglárka: Ketten vagyunk testvérek. Az öcsém hétéves, most megy iskolába. A papám hobbiakrobata volt, ő tanított nekem gyakorlatokat (híd, cigánykerék), ugrásokat.

Mi volt a nagy álma? A győri balett?

Kovalszki Boglárka: Nem, én kezdetben a Magyar Állami Operaházba szerettem volna bekerülni, és mikor végzős lettem, kaptam is ott lehetőséget. Ám aztán külföldre vágytam, és sikerült is a Kassai Állami Színháznál vendégszerepelni, ami annyira megtetszett, ahogy szerepelnek, ahogy dolgoznak, hogy úgy éreztem, nekem ide kell jönnöm. Úgy gondoltam, mivel ez egy kisebb társulat, könnyebb szerephez jutni fiatalon is, nem kell végigjárni a ranglétra összes fokát.

Milyen volt a kassai munka, a színház?

Kovalszki Boglárka: Elfogadtam a szerződést, nagyon tetszett a színház, az első évben csak én voltam magyar, rengeteget dolgoztam, és nagyon sok szerepet eltáncolhattam. Olyanokat is, amelyeket egy fiatal embernek nem olyan könnyű.

Melyek voltak a kedvenc szerepei, amelyek kihívást jelentettek?

Kovalszki Boglárka: A kedvenc szerepem a Notre Dame-i toronyőrből volt az Esmeralda. Amikor kislány voltam, nagyon szerettem azt a mesét, és amikor megkaptam a szerepet, teljesen odáig voltam, hogy úristen, eltáncolhatom. Előtte néztem a mesét többször, hogy merítsek ötleteket. Ez azért volt kihívás, mert egy hetem volt felkészülni, de érzelmileg talán ez állt hozzám a legközelebb.

Sok előadása volt Kassán, egyéb nehéz szerep?

Kovalszki Boglárka: Igen, nagyon sok. Rengeteget játszottunk és mindig telt ház volt. Márai Sándor: Lola – ez volt érzelmileg egy igazán nagy kihívás, nehéz szerep, nagyon nehéz volt megformálni, mert azt, hogy elveszítem a babám, nehéz volt átélni. Huszonegy éves voltam akkor, nem volt tapasztalatom – azt sem tudtam, hogy kell tartani egy gyereket.

Nem fontolják meg, csak odaadnak egy ilyen szerepet?

Kovalszki Boglárka: Ketten voltunk, egy idősebb hölggyel – ő volt a példaképem –, ő adott könyvet, hogy olvassak, hátha átérzem. Megmutatta, hogyan kell megfogni egy babát, és rám szólt, hogy Bogi, hogy fogod azt a babát? Mert tényleg olyan problémáim voltak, hogy nem tudtam, hogyan fogjam, egy törülközővel gyakoroltam.

Melyik stílus áll a legközelebb önhöz? Mi az erőssége?

Kovalszki Boglárka: A klasszikus és neoklasszikus stílus. Nagyon szeretek spiccelni, a spicc-cipőm az életem, és nem szeretném, hogy az lekerüljön rólam. Ezt tudja Kozma Attila, és igyekszik is figyelembe venni.

Kassa után mi következett?

Kovalszki Boglárka: Úgy éreztem, mást is meg kell próbálnom, kimentem Csehországba, ahol fél évig dolgoztam, de nem tartottam előrelépésnek, mert nem szerepeltem annyit, mint Kassán. Ott is eltáncoltam pár kisebb szóló­szerepet, de a repertoár ott sokkal kisebb volt. Bevallom – így, hogy nem dolgoztam annyit és volt időm gondolkodni – nagyon vágytam haza, Magyarországra.

Hogyan ismerte meg a miskolciakat?

Kovalszki Boglárka: Utánaérdeklődtem az ittenieknek, mert itt van az egyik barátom, Medvecz Marcell, aki nagyon ajánlotta. Utánanéztem a Youtube-on, mit táncolnak és nagyon tetszett, attól függetlenül, hogy én egy egészen más stílusban mozogtam.

Milyen darabokban kapott szerepet?

Kovalszki Boglárka: Színpadra állok a My Fair Lady-ben, a Zorbában, A nagy Gatsby-ben. Ebből a My Fair Lady-t már betanultam, a másik kettőt még próbálni kell.

Hogyan fogadta a társulat?

Kovalszki Boglárka: Ismerek is embereket, és nagyon pozitív volt az első benyomás, mindenki segítőkész, érdeklődő és mondták, ha egyedül érzem magam, csak hívjam fel őket, csinálunk közös programot. Olyan kis család az egész. És a város is tetszik, kicsit hasonlít Kassára.

- Pap Gyula -

Névjegy: Kovalszki Boglárka

Született: 1992. április 13.

Tanulmányok:

Munkahelyek: