2016.04.04. 14:12
"Magyarok a Marson" - A robotok szerelmesei Miskolcon
Miskolc - Volt köztük kerekeken és „hordókon” gördülő, lézerrel és okostelefonnal „tájékozódó”, sőt zenélő is.
Miskolc - Volt köztük kerekeken és „hordókon” gördülő, lézerrel és okostelefonnal „tájékozódó”, sőt zenélő is.Egy napra – szombaton – nem a sportolóknak, hanem a robotok szerelmeseinek adott helyet a Miskolci Egyetem Sportcsarnoka. Az, hogy idén itt rendezhették meg a „Magyarok a Marson” fantázianevű országos robotikai vetélkedőt, annak köszönhető, hogy tavaly a Miskolci Egyetem csapata lett, méghozzá magasan az első. A hivatalos nevén „X. Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenyen” rajtuk kívül még vagy két tucat csapat indult. Mint a két fő szervező egyike Vízi Pál Gábor fogalmazott: „Mindenkinek itt a helye, a 0-tól 99 éves fiatalig”. A feladatot mindig úgy igyekeznek megválasztani, hogy pontokat mindenki elérhessen, de a tökéletes teljesítéshez felsőfokú ismeretek szükségesek.
Oszlopról oszlopra
Az idei feladat szerint – amelynek megoldására voltak, akik egy éve készültek, de olyanok is, aki egy hete tudták meg – saját készítésű távirányítású robottal kellett egy, szintén miskolci egyetemisták által épített pályán manőverezni. Az ott elhelyezett oszlopokból minél többet kellett „elfoglalni”, vagyis egy jeladót beledugni az oszlopok belsejébe egy robotkar segítségével. Az adott csapat irányítója a robotot nem láthatta, csupán egy paraván mögül manőverezhetett, a robot által küldött jelzések alapján. A pályán egyszerre négy robot versenyezhetett, kerülve a direkt ütközéseket. Az eredmények a szubjektivitás kizárásával, kizárólag a feladat végrehajtása alapján kapott pontszámok alapján születtek.
– Amióta ide járok, azaz 2012-től minden évben részt veszek ezen a versenyen –tudtuk meg L. Kiss Mártontól, a miskolci csapat vezetőjétől, aki jelenleg a villamosmérnök mesterképzés második évfolyamát tapossa. – Mondhatni szájhagyomány útján terjed az érdeklődők között ez a lehetőség, én egyből kedvet éreztem hozzá.
Megtudtuk, Mártont már több állással is megkínálták, de egyelőre azzal hárított: hadd fejezze be előbb a mesterképzést.
– Konkrét elképzelésem nincs, hogy hol szeretnék dolgozni, de nem a gyártás, hanem mindenképpen a kutatás-fejlesztés terén. És semmiképp nem olyan alkatrészek létrehozásán, amelyeket rövid időn belül el kell dobni, hanem amelyek jól működnek és tartós értéket képviselnek.
