„Van valami varázsa a helynek… Ez egy munkás vakáció, ahol feltöltődünk…”

Hejce - A hejcei művésztáborban jártunk nemrégiben, ahol a művészek lelkileg feltöltődtek.

Az úgynevezett hejcei Döngő most nem a döngéséről híres, hanem arról, hogy az épület teraszán képzőművészek alkotnak. Már kikészítették festékeiket, vásznaikat. Van, aki még gondolkodik a témán, mások előbb vázlatot készítenek, de olyan művésszel is találkozunk, aki már javában dolgozik a hejcei ihletésű munkán. A munkatempó ugyan eltérő, de abban mind egyetértettek a művésztábor lakói, hogy Hejce különleges hely, ahol az ember szakmailag fejlődhet, lelkileg pedig feltöltődhet. Az elmúlt héten jártunk a festői szépségű faluban.

Egy nagy család

A 26 éves tábor új művészeti vezetője a temesvári Ioan Mercea, akit, mint megtudjuk, csak János bácsinak kell szólítani.

– Legalább 20 éve vagyok tagja a hejcei művésztábornak. Nagyon megszerettem ezt a helyet, mert gyönyörű a táj, különlegesek az emberek, a tábor tagjaival az évek során összeszoktunk, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Elmondjuk egymásnak bajunkat-bánatunkat, megbeszéljük az alkotás technikai problémáit, és így együtt, úgy gondolom, szép dolgokat sikerül alkotnunk. Formákban és színekben fejezzük ki a spiritualitást, a lelki gyötrődéseinket és az itteni különleges táj és emberek adta élményeket – fogalmaz Ioan Mercea. Hozzáteszi: nagy megtiszteltetés számára, hogy a művésztábor tagjai őt választották művészeti vezetőnek, és reméli, hogy meg tud felelni a feladatnak. Elárulja: főleg olajfestményeket fest, néha akrillal is dolgozik. Most egyelőre összeszedi a gondolatait, mert úgy érzi „a hely lelkét kell megfognia, és ehhez kell egy kis idő”. Főleg most, amikor ez az első év, hogy nincs velük Dudás Gyula nagybányai festőművész. Ő volt eddig a tábor művészeti vezetője, de tavaly elhunyt.

Lelki nyugalom

A tolmácsolásban Sütő Éva grafikusművész segít, aki szintén régóta tagja a tábornak. Ő Déváról érkezett Hejcére.

– Nagyszerű itt lenni és alkotni. Nagy lelki nyugalmat ad a falu, van valami varázsa a helynek, és az emberek is kedvesek. Úgy mondanám, hogy ez egy munkás vakáció, ahol feltöltődünk – lelkesedik a grafikusművész. Megtudjuk, tusrajzot készít. Valószínűleg napozással kapcsolatosat, mert olyan gyönyörű az idő.

– És éjjel a csillagok! – jut eszébe. — Éjjel szinte szedni lehet őket az égről, olyan gyönyörűek! A városban nincs ilyen élményben részem, mert ott sok a mesterséges fény.

Éva elmeséli azt is, hogy hétfőn Budapesten jártak, megnézték a Picasso- és a Modig­liani-kiállítást, másnap pedig a regéci várba kirándultak. Ezek az élmények mind a feltöltődést segítik.

Hazajön

Dana Mislaus-Mercea már hozzákezdett a munkához. Kiderül, ő Ioan lánya, és legalább 10 éve már, hogy a hejcei művésztábor lelkes tagja.

– Nekem ez olyan, mintha hazajönnék. Épp arról beszélgettünk valamelyik nap az édesapámmal, hogy gyakrabban vagyunk itt Hejcén, mint az otthoni művésztáborunkban. Ugyanis édesapám vezeti Romániában a dubovai tábort, immár 33 éve.

Kiderül, Dana a Temesvári Képzőművészeti Középiskolában tanít, mint fogalmaz „kis festőket nevel”. Szerinte Hejcén az a különleges, hogy az épített, falusi környezet nagyszerűen kombinálódik a természettel.

Hegyi Erika

Előbb pasztellel rajzol

Boár Szilviával is a művésztáborban találkozunk. Nagy szakértelemmel rendezgeti pasztellrajzait. Azt mondja, ő úgy szeret dolgozni, hogy előbb vázlatokat készít, aztán olajfestékkel festi meg a megálmodott képet. Megtudjuk, Máramarosszigetről érkezett, a Tisza partjáról.

– Nagyon szeretek idejárni, mert megismerhetek más művészeket, közösen dolgozunk, sokat beszélgetünk, de van, amikor szép csendben dolgozgatunk. A falu is szép, jó, hogy itt megmaradtak a népi építészet remekei, csak kár, hogy egyre kevesebben laknak itt – mondja Szilvia.

Megkérdeztük: Mit ad a falunak a művésztábor?

Megkérdeztük a Hejcén élő embereket, hogy nekik mit jelent a településen minden nyáron megrendezett művésztábor.

Szopkó Jószefné: Jó a falunak a tábor, mert sok szép festmény készül ilyenkor. A művészek a falut is megörökítik, aminek mi, hejceiek nagyon örülünk.

Kovács Diána: Kicsit felpezsdül itt az élet a tábor idején. Jó, hogy mások is megismerik a falu szépségét, összeismerkednek az itt élőkkel. Itt már mindenki tudja, hogy ők a „művészek”.

Nagy Sándorné: Nagyon hasznos a művésztábor, csak az a baj, hogy évről évre kevesebben jönnek. Azért sajnálom ezt, mert gyönyörű munkák készülnek itt minden nyáron.

Zsíros Borbála: Nagyon jó, hogy működik Hejcén művésztábor. Így maradnak emlékek a faluról, nem vész el semmi érték.

Szentiványi Gyula: Az idén 26 éves a művésztábor, én azt szeretném, ha még 200 év múlva is jönnének ide a művészek. Csak Dudás Gyula bácsit sajnálom, aki tavaly elhunyt. Ő volt a tábor művészeti vezetője.

Czakó Gézáné: Bizony jó a falunak, hogy képzőművészek jönnek ide évről évre. Én ritkán találkozom velük, de vannak visszatérő ismerősök is. Annak idején a lányom is dolgozott a művésztáborban.