2016.10.22. 11:55
A fontosat
<em><strong>Sokszor, sőt túl sokszor kapom meg barátoktól, ismerősöktől mostanában, hogy túlságosan realista vagyok, és ez tulajdonképpen, ha mélyen magamba nézek, talán igaz is. Ennek biztosan a horoszkópom az oka, mert elég erősen bak. „A fontosat, az alapvetőt tartja szem előtt…” – ragadok most ki a jellemzésből.</strong></em> <strong>Pásztor Attila írása.</strong>
Sokszor, sőt túl sokszor kapom meg barátoktól, ismerősöktől mostanában, hogy túlságosan realista vagyok, és ez tulajdonképpen, ha mélyen magamba nézek, talán igaz is. Ennek biztosan a horoszkópom az oka, mert elég erősen bak. „A fontosat, az alapvetőt tartja szem előtt…” – ragadok most ki a jellemzésből. Pásztor Attila írása.
Persze, ahogy a nóta is megemlékszik róla „néhány csepp könnyet elmorzsolok, de könyvet soha nem írok róla, de mégis néha gondolok a múltra…” Szerencsére van mire emlékezni és szeretek is sztorizni, tréfálkozni, a magam világából históriákat mesélni. Egy ideje már nem nagyon bővül a hallgatói köröm, sőt inkább azt igyekszem megóvni, ami régebbről megmaradt. De ez biztosan hosszú idők óta így van rendjén vagy csak én akarom így. Viszont hallgatni és olvasni is szeretek emberi történeteket, történelmieket, vicceseket, olyanokat, amelyek biztosan megérintenek, mert akár én is lehetnék a főszereplője.
Néha elmerengek ezeken, de az idő erre nem sok, mert mindig van mit csinálni. Ez az ember már csak ilyen, nem tud sokáig egy helyben ülni, meg az élet is elég rendesen szervezi a mindennapjait.
Szerencsére nem unatkozik, és visszatérve a jelenbe, az tény, hogy a fontosat, az alapvetőt tartja szem előtt.
