„Kegyelmi állapotban vagyok…”

Miskolc - Másnap kapott egy táviratot: szerződtetési tárgyalásra hívták.

Molnár Anna, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze a következő évadra szóló szerződésének tárgyalása után úgy fogalmaz: jó érezni, hogy számítanak rám.

Jó szerepeim vannak, és szerencsére jövőre is sokat dolgozom.

Molnár Anna

– Egy színész nem tud elmenni nyugdíjba, addig dolgozik, amíg szükség van rá, és amíg bírja – fogalmazza meg. – Én ebből a szempontból egy kegyelmi állapotban vagyok – teszi hozzá.

Tősgyökeres miskolci, édesapja Romániából Magyarországra, Miskolcra költözött és mozdonyvezetőként dolgozott. A II. világháborúban több országon keresztül utazva borzalmas dolgokat élt át, melyről sokat mesélt. Annának két gyermeke és négy unokája van, lánya az Operaházban dolgozik édesanyja nyomdokain járva. A zenével négyéves korában kezdett el foglalkozni, zongorázni tanult. A Földes gimnáziumban a szép emlékű Soóki István énektanár javaslatára H. Kovács Irén néninél folytatta az énektanulást. Párhuzamosan a miskolci Egressy Béni Zeneiskola zongora–ének szakán folytatta zenei tanulmányait. Észrevette, hogy kissé kilóg a sorból az ének tanszakon. Több feladatot vállalt, és például a Sárospataki Diáknapokon egymás után háromszor is megnyerte az énekversenyt.

Valahogy így kezdődött.

Érettségi előtt: szerződés

A zeneiskolában a Miskolci Nemzeti Színháztól Sarlós Gábor kereste a tehetségeket, és az énekvizsgán felfedezte Annát. Másnap kapott egy táviratot: szerződtetési tárgyalásra hívták. Így hamarabb lett munkahelye, mint érettségi bizonyítványa. 1968-tól 1983-ig dolgozott a Miskolci Nemzeti Színházban. A kórusba szerződtették, és ahogy megismerkedett a színházi élettel, kapott kisebb szerepeket. Tornázott, úszott, lovagolt, sportos életmódjának köszönhetően felfigyeltek csinos alakjára, tehetségére, és betették a tánckarba is. Volt olyan operett, például a Rigó Jancsi, ahol a tánckarban és a kórusban is szerepelt.

A János vitézben és az Éjféli randevúban is kettős szerepet kapott. Közben megszülettek a gyerekek, visszatérve sok kisebb szerep várt rá, 1983-ban a Marica grófnő szubrett szerepével véget ért az első színházi időszaka, és szabad­úszóként az akkor induló Tokaj Varietében folytatta a táncot és az éneklést.

A varieté előzménye az volt, hogy beindult Miskolcon a nyári színház Selmeczi György és Hegyi Árpád Jutocsa ötleteként. Az első nyári bemutató, a Cimarosa: A titkos házasság című operája volt, ahol már operaénekesként debütált. A nyári játékok során és a későbbi színházi bemutatókon sok nagy hírű énekessel és színésszel találkozhatott, közöttük Turai Idával, Csákányi Lászlóval és Psota Irénnel egy színpadon.

Átsegítette

A nyári játékok között fontos megemlíteni a Mágnás Miskát, mely életének egy nehéz szakaszán segítette át. Később a Debreceni Csokonai Színház tagjaként, majd vendég­énekesként Pécsett és a Budapesti Kamaraopera vendégeként is bemutatkozott.

A varieté után következett a második színházi korszaka. Galgóczi Judit művészeti vezető kikapcsolódásként elment megtekinteni a Tokaj Varieté műsorát, és elhívta próbaéneklésre, mely után – egy év gondolkodási időt hagyva magának – visszatért a színházhoz a Carmen címszerepében. Ezután jöttek az operaszerepek sorra, és a nyitás a prózai szerepek felé.

Minden énekes tudja, hogy bizonyos kor után nem lehet tartani a magas színvonalat, Anna 63 éves koráig érezte úgy, megengedheti magának. A jelenlegi szerepei közül a tavaly bemutatott Kivilágos kivirradtigban különleges szerepe van, hiszen utoljára színpadra lépő szereplőként egy igen nehéz, hangsúlyos monológot kell előadnia. Ez az egyik kedvence, a kihívás miatt is.

Megvalósuló vágyak

– A kutya különös esete az éjszakában egy fantasztikus darab, egy autista kisfiúról szól, akit én mint szomszéd néni próbálok egy kicsit jobb belátásra bírni, megszeretgetni, mert a darab szerint nekem is van egy ilyen korú unokám – meséli. – Fontos, hogy Lukács Andor rendezte, akit én rendkívüli módon tisztelek és nagyra tartok. Izgalommal vártam, hogy hogyan fogok tudni megfelelni az elvárásainak – teszi hozzá. – Az Elza pedig azért volt érdekes, mert találkoztam két tehetséges fiatalemberrel, Petyával és Bencével, akik ugyan unokáim lehetnének, és olyan fílingje volt az egész dolognak, mint anno régen, amikor még itt Zsótér Sándor rendezett. Ők idézték nekem azt a zsótéri világot, amit nagyon szeretek – fejti ki.

Túlvan a következő évi szerződéstárgyaláson, aminek az a konklúziója, hogy jövőre is sokat kell dolgozni. Négy darabban szerepel, ezek egyikét éppen Zsótér Sándor rendezi nagy örömére, emeli ki Molnár Anna.

- Pap Gyula -