„Olyan nincs, amikor azt mondja az ember: vége, már minden modellem megvan”

Miskolc - A modellezés olyan hobbi, amit „egy életen át kell játszani”. Interjú: Tucsa Viktorral, a Miskolci Vasútmodellezők Egyesületének elnökével.

Civilben gépészmérnök, géptervező mérnök, ipari automatizálási területen dolgozik, ipari célgépeket terveznek, készítenek a munkahelyén. A nagy szerelem azonban a vasútmodellezés, amely során nem csak gyűjt, terepasztalt készít, de van olyan vasútikocsi-modell, amelyet csak ő készít. Tucsa Viktorral, a Miskolci Vasútmodellezők Egyesületének elnökével beszélgettünk.

Mindig jön egy új darab, amit meg lehet szerezni, építeni...” Tucsa Viktor

Hogyan került az életébe a vasút, a vonatok?

Tucsa Viktor: Minden fiút érdekelnek persze a műszaki, technikai dolgok vagy éppen a vasút, de nekem átlag feletti volt az érdeklődésem már gyerekként is, lehet, hogy ezért is lettem mérnök. Végül a vasút volt, ami megmaradt hosszú távon, illetve a vonatok. A Gömöri pályaudvar mellett laktunk, ott nőttem fel, és rengeteget néztem, figyeltem a vonatokat. Gyerekkoromban nagy újdonság volt a digitális fényképezőgép, így amint került egy a kezembe, elkezdtem a vonatokat, mozdonyokat, a pályaudvart fotózni.

Mikor jött a képbe a modell?

Tucsa Viktor: Kaptam gyerekként egy használt és elég leharcolt, régi NDK-s készletet az unokatestvéreméktől, aminek a mozdonya is hibás volt. Aztán 14 éves körül voltam, amikor az első mozdonyomat megvettem. Ez egyébként a mai napig is megvan, kicsit ütött-kopott, de még megy.

Ez még nem feltétlenül jelent elköteleződést a vonatmodellek iránt, hogy lett ebből hobbi?

Tucsa Viktor: Sokaknak van valamilyen hobbija, megszállottsága, van, akinek az autója, van, akinek a horgászat vagy a sport, nekem és a barátaimnak a vasútmodell. A gimnázium alatt jártam a kiállításokat, elmentem a Vasúttörténeti Parkba is, ami akkor hatalmas élmény volt a számomra. Aztán 2008-ban volt egy vasútmodell-kiállítás az Adyban, ami még nem miskolci kezdeményezésből fakadt, hanem egy pesti egyesület rendezte és innen gyökeredzik az igazi fanatizmusom. Ott futottam össze olyanokkal, akik itt Miskolcon űzik ezt a hobbit és az egyesületünk ötlete, kezdete is innen eredeztethető.

Mindenkit hasonló módon „szippant be” ez a hobbi?

Tucsa Viktor: Sokféle vasútmodellező van. Ismerek olyat, aki sosem vágyott terepasztalra, de többmilliós értékű gyűjteménye van. Van az a kategória, aki korlátok nélkül, bármilyen modellt beszerez, van egy kis terep­asztala és a játék élményéért csinálja. Meg vagyunk mi, akiknek nincs otthon terepasztala, mert nem is kell és nem is fér. De az is egy lépcsőfok, hogy van, aki csak gyűjt, nézegeti vagy játszik vele, és ettől továbblépve vannak azok, akik építik is elszánt módon. Alapvetően el kell különíteni a makettezést a modellezéstől. Vannak az egyszerű makettek, ami nemcsak vonat lehet, hanem mondjuk repülő, tank, autó. Van, ami készre szerelhető, de nem lesz működő modell. No meg persze a minőség sem mindegy, hogy az ember csak összerakja, kifesti ecsettel, vagy szakavatott eszközöket használ, minőségi festékeket. Ha megvesz valaki egy komolyabb készletet és azt tényleg profi minőségben szeretné elkészíteni, akkor ahhoz több tíz ezer forint értékű szerszámkészlettel és nem kevés tapasztalattal kell rendelkeznie.

Hogyan jött a saját modellek tervezése és építése?

Tucsa Viktor: Az első saját tervezésnek az adta az apropóját, hogy lehetőségem adódott lézervágásra, mellyel lehetőség nyílt a műanyag lapok precíz megmunkálására, eddig a pontig csak a vonalzó és a tűreszelőkészlet állt rendelkezésemre. A modellépítést pályafenntartási járművekkel kezdtem, ezután a lillafüredi kisvasútnak mind az MK48-as, mind a C50-es mozdonyát elkészítettem kerti vasúti méretarányban. Ezt követte az első sorozatnak nevezhető típus, amely a MÁV M32-es dízelmozdonyát mintázta meg, ebből is csak 5 darab készült. De valójában a Gags teherkocsi volt az első igazi sorozatban gyártott modellem. Ennek a rajongása gyerekkoromból fakad, gabonaszállító kocsinak épült, mindig tele volt vele a Gömöri pályaudvar és rengeteget láttam belőle. Mára sajnos alig maradtak fent az eredeti példányok. Nagyon pofás kis teherkocsi, amit egyik modellgyártó sem készít. Először kézzel kezdtem megépíteni, de rájöttem, hogy nem ad szép eredményt, így különböző tervek jöttek, mint a lézervágás, 3D-nyomtatás, de ezek nem adták azt a részletgazdagságot, amire szükség volt, így végül 2014 környékén jutottunk el egy olyan háromdimenziós modellhez az eredeti román tervdokumentáció alapján, amit el tudtunk küldeni egy olyan megmunkálással foglalkozó céghez, ahol CNC-gravírmaró segítségével el tudtuk készíteni a tökéletes mesterdarabot. De ekkor a projektet félretettem egy darabig, mert nem volt rá időm a munkám mellett, így végül tavaly júniusban készült el az első ötdarabos sorozat, amelyet azóta még kétszer húsz darab követett.

Van rá érdeklődés a modellezők körében?

Tucsa Viktor: Az első széria fele úgy kelt el, hogy nem is látták a kész darabokat, csak a nyers mintavagonokat. A kisszériás, egyénileg készülő darabokra igen nagy a kereslet a modellezés világában, hiszen a gyűjtemények kiemelkedő elemeit képezik.

A vasúthoz való kötődés is megmaradt?

Tucsa Viktor: Vonatozni sosem szerettem, a vasutat pedig még mindig szeretem. A gyűjteményemben sincs egyetlen személyszállító vagon sem, a modellezésben is valahogy az iparvasút, tehervontatás része az, ami megfogott.

A párja hogy áll hozzá ehhez a hobbihoz?

Tucsa Viktor: Így ismert meg, így szeretett meg, fogadott el, nincs semmi problémája vagy ellenérzése vele kapcsolatban. Azért ő már unja, szokta mondani, amikor veszek egy vagont, hogy de hát ilyenünk már van. Valójában persze nincs, mert máshol van rajta a felirat, a pályaszám, pici eltérés van.

Van ennek valahol vége, amikor azt mondja az ember, hogy már minden modellem megvan, amit szerettem volna?

Tucsa Viktor: Nincs ilyen. A tehervagonoknak, illetve pályafenntartási járműveknek több száz típusa létezik és azokon belül is számtalan alsorozat és átalakítás, teljesen lehetetlen, hogy eljussak oda, hogy mind­egyik meglegyen. Ha ez mégis előfordulna, akkor lehet, hogy elkezdenék mozdonyokat építeni. Vagy mégis belekezdenék a személyvagonok gyűjtésébe. Szerintem, ha egy hobbit igazán szeret valaki, akkor annak sosincs vége. Én nem ismerek olyan modellezőt, makettezőt, aki ne találna mindig új célokat és megállna valahol. Mindig jön egy új darab, amit meg lehet szerezni, építeni, cserélni. A terepasztallal is mindig úgy vagyunk, hogy hiába készül el egy kiállításra, ott mindig húsz újabb ötletünk jön, hogy mi kellene még hozzá, mivel lehetne kiegészíteni, még szebbé tenni. Tehát olyan, hogy kész terepasztal, nincs és nem is lesz.

Mennyire igényel műszaki érdeklődést vagy hozzáértést a vasútmodellezés?

Tucsa Viktor: Nem kell ehhez feltétlenül mérnöknek lenni, vagy óriási szakmai tudással rendelkezni, bár némi készség azért nem árt. Az érdeklődés és az elszántság sokkal fontosabb, mint minden hobbi, ez is bizonyos szintű fanatizmust igényel. De az interneten is mindent meg lehet ma már találni. A terep­asztal-építésnél is vannak kategóriák, hogy mekkora, mennyire törekszik az építő az élethűségre vagy csak a játék a fontos. A műszaki része érdekes, nyilván kell hozzá némi faipari, mechanikai, elektromosságtani tudás is, de általában törpefeszültséggel dolgozunk, tehát ez ne rémisszen el senkit. A bonyolultabb digitális vezérlés részét valójában az egyesületben is csak hárman-négyen csináljuk, a többiek nem is igazán értik, ők megelégszenek az alapokkal. Van egy frissen diplomázott villamosmérnök tagunk is, úgyhogy semmitől sem riadunk meg. De ez is tanulható, mint minden más a vasútmodellezés világában.

Mennyire jellemző, hogy aki kimegy egy kiállításra, gyűjtő lesz, a hobbijává válik a dolog?

Tucsa Viktor: Nagyon sok visszajáró látogató vagy éppen gyűjtő jön el a kiállításokra, van, aki mind a három nap kint van. De nagyon kevesen űzik ezt egyesületi szinten. A mi egyesületünk is gyakorlatilag állandó létszámmal működik, bár a tagok mostanra szinte teljesen lecserélődtek az alapítás óta.

Milyen terveik vannak az egyesülettel?

Tucsa Viktor: Tervek mindig vannak. Szeretnénk folyamatosan fejleszteni a terepasztalainkat, rendezvényeinket. Tervezünk egy állandó terep­asztalt Miskolcon, amely időszakosan látogatható lenne és lehetőség nyílna nemcsak az asztalok megtekintésére, hanem a játék kipróbálására is, hátha még többen kedvet kapnak ezen hobbihoz.

Rendszeres helyszín lesz a Gömöri pályaudvar a jövőben?

Tucsa Viktor: A tervek szerint igen. Ősszel rendeztünk ott először kiállítást, most április 7–9-én lesz másodszor és a jelenlegi elképzelések szerint évente kétszer, tavasszal és ősszel szeretnénk megrendezni, amire a vasúttársaság részéről is megvan a fogadókészség. A nyári időszak kivételével pedig havi rendszerességgel a börzét a VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Házban, ezzel szeretnénk kicsit a közösséget is összefogni. Sokan nem is azért jönnek ki a börzére, mert vásárolni szeretnének, hanem eszmét cserélni, beszélgetni. Minden évben részt veszünk a makettfesztiválon és versenyen a Kocsonya Farsangon, illetve az ősszel tartott Budapesti nemzetközi kiállításon is bemutattuk asztalainkat négy év kihagyás után.

Ha jól tudom, újra a Gömöri pályaudvar közelében lakik, ez tudatos választás volt?

Tucsa Viktor: Igen, ismét abban az utcában élek, ahol gyerekeskedtem, még jobb rálátással a pályaudvarra, de mostanában már nincs annyi időm az erkélyen állni és nézni, mint gyerekkoromban. De ebben semmi tudatosság nincs, a véletlen vagy a sors hozta így.

- Horváth Imre -

Névjegy: Tucsa Viktor

Gépészmérnök, géptervező mérnök

Miskolcon tanult és dolgozik

A Miskolci Vasútmodellezők Egyesületének elnöke

Egyedüliként készít az országban Gags teherkocsimodelleket

A vasútmodellbörzék és -kiállítások egyik főszervezője Miskolcon