„Bizony, néha el-elpityeredünk”

Miskolc - Ballagás, búcsúzás, érettségi. Egy teljesen más élet vár a középiskolák végzőseire.

Határtalan büszkeséget érzek az érettségi előtt álló fiam miatt, ugyanakkor feszültséget és némi aggódást is. Egy-két anyukával amikor összetalálkozunk, bizony el-elpityeredünk, hiszen a gyerekek együtt jártak az általánosba, majd a gimnáziumba, és most 12 év után itt a nagy elszakadás – fogalmaz Molnárné Pataki Éva, akinek a fia az encsi Váci Mihály Gimnázium végzős diákja. És bizony a nagy elszakadás nemcsak azt jelenti, hogy az osztálytársak kerülnek messzebb egymástól, hanem azt is, hogy a gyerek elköltözik otthonról, hiszen egyetemre készül.

Jól felkészítettek minket a tanáraink az érettségire." Molnár Benedek

Új élet

Az édesanya fontosnak tartotta, hogy fia a gimnáziumi éveket még a szülővárosában töltse.

– Nálunk a család minden tagja szorosan kötődik az encsi gimnáziumhoz. Az édesanyám az intézmény első érettségiző osztályába járt, aztán a nővérem is itt végzett, majd én is. Meggyőződésem, hogy egy vidéki kisváros gimnáziumából is el lehet jutni az ország bármelyik egyetemére. Ennek érdekében az itt dolgozó pedagógusok mindent meg is tettek – mondja az édesanya. Elárulja: fia gazdasági pályára készül, és hogy célját elérje, szorgalmasan tanult.

Fia, Molnár Benedek az érettségi előtt egyelőre nagy-nagy feszültséget érez, és mint megjegyzi, ugyanígy vannak ezzel az osztálytársai is.

– De jól felkészítettek bennünket a tanáraink és végig mellettünk álltak a szüleink. A jövő miatt azonban nem aggódom. Az igaz, hogy elválnak útjaink, és otthonról is elkerülök, de ez most inkább várakozással és izgalommal tölt el. Persze hiányozni fognak a barátok és a család, de szeretném kipróbálni az újat. Szerencsére jól tudok alkalmazkodni és könnyen kötök barátságokat – látja optimistán a jövőt Benedek.

„Erre vártunk”

Rajna Viktor a Mezőkövesdi Széchenyi István Katolikus Középiskola végzős tanulója. Ő úgy érzi, hogy a ballagás és az érettségi a fiatalok életének egyik legfontosabb eseménye, hiszen hatással lesz az egész jövőjükre.

– Vegyesek az érzelmeim a ballagás napján. Egyrészt az van bennem, hogy végre eljött ez a nap, hiszen erre vártunk a középiskola négy éve alatt. Ugyanakkor van bennem egy kis félelem az érettségi miatt és várakozás a jövőre gondolva – fogalmaz Viktor, gyorsan hozzátéve: tapasztalata szerint az iskola fiataljai céltudatosak, felkészültek a nagy napra, és a tanáraiknak is nagyon sokat köszönhetnek, akik fáradságot nem ismerve plusz órákat adtak, hogy mindenkinek jól sikerüljön az érettségi.

– Könyvtárba jártunk, tételeket dolgoztunk ki, és az elmúlt évek feladatlapjait oldottuk meg. A legnehezebb a kötelező szakmai érettségi lesz. Ugyan ez is 20 tételből áll, de minden tételnek négy része van. Úgyhogy tulajdonképpen 80 tételt kell tudni – sorolja Viktor. Megtudjuk tőle, érettségi után még egy évig marad a középiskolában, és megszerzi a gépgyártás­technikusi képesítést, azután pedig egyetemre jelentkezik, mert gépészmérnök szeretne lenni.

„Nem stresszelem”

Édesanyja, Rajna Károlyné büszkesége határtalan, hiszen már a második fia fog érettségizni.

– Óriási öröm számomra, hogy két komoly fiam van, és hogy idáig eljutottunk erőben, egészségben. Természetesen az érettségi miatt izgulunk és félünk, ugyanúgy, ahogy a gyerekünk. Talán a matek és az idegen nyelv lesz számára nehezebb, de egyáltalán nem stresszelem ezzel. Azt mondtam neki, ahogy sikerül, úgy sikerül. Úgy gondolom, most bátorításra és támaszra van szüksége – állapítja meg az édesanya. Elárulja: náluk nem a ballagás napján van a családi vacsora és az ajándékozás, hanem azon a napon, amikor Viktor megkapja az érettségi bizonyítványt.

– Ez így volt a nagyobb fiamnál is, ők kérték, hogy így legyen, hiszen akkor már van mit ünnepelni – teszi hozzá Rajna Károlyné.

- Hegyi Erika -

Üres lesz a ház nélküle

Nagy Zsuzsanna édesanya egy kicsit el is érzékenyül, amikor érettségi előtt álló lányáról beszél. Azt mondja, mint minden anyát, büszkeség tölti el ilyenkor, hiszen a sok-sok tanulásnak most meglesz az eredménye. Ugyanakkor félelem, aggódás és szomorúság is van a szívében, hiszen gyermeke a fővárosba jelentkezett egyetemre, ami azt jelenti, hogy a legkisebb gyerek is kirepül otthonról. Ráadásul a nagylány Angliában dolgozik, úgyhogy valóban üres lesz a ház.

Zsuzsanna lánya a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizik majd. Az édesanya hozzáteszi: nehezen engedi el az ember a gyerekét, de nincs mit tenni, ez az élet rendje.