„Ahogy a szerző írta” – a kulcs Bartók Béla univerzumához

Miskolc - Az operafesztivál kapcsán ezúttal Juhász Előd zenetörténész szólal meg és a nemrég elhunyt karmesterhez, Kocsis Zoltánhoz fűződő emlékeiről is mesélt.

– Örömmel fogadtam el a miskolci Operafesztivál meghívását. Annak idején, amikor ez a kezdeményezés az útjára indult, az első két évében forgattunk is itt – mint televíziós lehettem jelen a Verdi és Puccini munkássága köré épült műsorokon. Nagyon szép, maradandó emlékeket őrzök erről a kezdetről – avatott be Juhász Előd a Bartók Pluszhoz fűződő kapcsolatába. A hazai rádiós és televíziós zenei ismeretterjesztés talán legfontosabb, és generációk számára emlékezetes alakja két előadást vállalt Kesselyák Gergely fesztiváligazgató felkérésére az idei programban.

Páratlan felvételt vetít

Az egyikre Kodály Zoltánhoz fűződő személyes emlékei alapján készül.

– Azok közé tartozom, akik több alkalommal találkozhattak vele. Amikor a Zeneakadémiára jártam, nagyon sokszor ellátogatott az óráinkra, hiszen akkoriban indult a Zenetudományi tanszéknek ez a bizonyos zenetörténész tagozata. A miénk volt a második évfolyam. Egészen kiváló professzoregyéniségek – mondhatom úgy, igazi csillagok – fémjelezték akkor az Akadémia ezen tanszékét: Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Bárdos Lajos, és még hosszan sorolhatnám. Ezt szeretném feleleveníteni Kodály tanár úr szemszögéből. 1966 őszén kétszer is találkoztam vele Amerikában, ahol én ösztöndíjas zenekutató voltam. Készülök bemutatni egy egészen páratlan, 1963-ban készült televíziófelvételt is, amelyben jómagam mint ifjú zenetörténész, játékvezető kaptam szerepet. Ennek a televízió-műsornak az volt a címe, hogy Zenélő órák. Amikor Kodály Zoltán volt a dísz­vendég, azt az adást filmre vették, így meg is maradt. És most segít megismerni valamennyit a gondolkodásából, a személyiségéből azoknak is, akiknek nem volt szerencséjük találkozni vele – nyilatkozta lapunknak Juhász Előd.

Hihetetlen közvetlenséggel

A másik előadás Bartók Béla színpadi műveivel foglalkozik, mégpedig rendkívül sajátos szempontból: a nemrég elhunyt Kocsis Zoltán nézőpontjából. A zongoraművész és karmester gyakori vendége volt az Operafesztiválnak, Bartók zenei világának rendkívül avatott ismerőjeként emlékszik rá a közönség – ravatalánál Kurtág György zene­szerző azzal is emlékezett rá: Kocsis Zoltán ajándéka, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni.

Juhász Elődről pedig azt kell tudnunk, hogy sok beszélgetést folytatott Kocsis Zoltánnal, az utolsó ilyen célú találkozásaikból pedig könyv is született. Azt kérdeztük tehát, hogy a Bartók munkásságának elemzéséhez választott formát tekinthetjük-e egyben tisztelgésnek Kocsis Zoltán emléke előtt.

– Nagyon sokszor szóba került közöttünk Bartók Béla. Most csak summázni tudom, hogy alighanem Kocsis Zoltán a leghivatottabb jelenkori képviselője és ismerője a bartóki előadásmódnak, a bartóki stílusnak. Ezért úgy szeretnék foglalkozni Bartók Béla színpadi műveivel, hogy ízelítőt kapjunk Kocsis Zoltán előadásmódjából, abból, ahogyan ő a muzsikusaival és a nagyközönséggel is érintkezett. Részleteket mutatok egy amatőr videófelvételből, amelyben hihetetlen közvetlenséggel, szuggesztivitással vezet be Bartók világába. Úgy, ahogy, azt hiszem, senki más nem tudna – tette hozzá Juhász Előd.

Megkérdeztük tőle azt is, amit egykor magától Kocsis Zoltántól hallottunk, amikor előadás és előadás különbségeiről folyt a szó: csak azt kell eljátszani, ami a kottában van.

– A Kékszakállú születése óta nagyon sok nem kottahű előadási manír rakódott rá. Zoltán visszatért az eredeti kottához, az eredeti metronómjelzésekhez, így bontotta ki a zenét. Így tényleg nagyon leegyszerűsítően hangzik, hogy „a szerző által leírtakat kell megvalósítani” – de ez a mondat teljesen más, ha egy tanuló próbálgatja. Teljesen más, ha befutott művész. És teljesen más, ha egy olyan istenáldotta zseni által válik valóra, mint Kocsis Zoltán.

ÉM-BA

Ajánló

Hol hallgathatják meg Juhász Előd előadásait a Bartók Plusz Operafesztivál 2017 látogatói?

Portré: Juhász Előd

Juhász Előd zenetörténész vagyok, évtizedek óta dolgozom a médiában, TV-műsoraimat máig nézhetik az M3 csatornán, örömömre rádiós munkásságomat is töretlenül folytathatom, és mind e mellett sorra látnak napvilágot zenei tárgyú könyveim.

Képben-hangban-írásban igyekszem építeni a „zenehidat”, mely összeköt műfajokat, korokat, országokat és mindenekelőtt embereket – a zene segítségével. És nemcsak a szakmabeliek szűk körét igyekszem elérni, hanem a zenére nyitott és fogékony érdeklődők sokaságát. Lelkesítő tevékenység ez, hiszen értékeket, érdekességeket közvetítünk, felfedezve és reményeink szerint csipetnyit átadva a – Leonard Bernstein szavaival – „a zene végtelen változatosságából, szépségéből”.