2017.06.10. 15:58
Lapok a könyvemből
<em>A könyv iránti hódolatom hétéves koromban kezdődött. Az általános iskola első osztályát koptatva alig vártam, hogy megtanuljak írni-olvasni. A könyvhöz való viszonyomat nagyban meghatározták a szüleimtől és a nagyszüleimtől kapott impulzusok. </em>Zólyomi Péter írása.
A könyv iránti hódolatom hétéves koromban kezdődött. Az általános iskola első osztályát koptatva alig vártam, hogy megtanuljak írni-olvasni. A könyvhöz való viszonyomat nagyban meghatározták a szüleimtől és a nagyszüleimtől kapott impulzusok. Zólyomi Péter írása.
Mint minden diák, a kötelező olvasmányok köreit én is lefutottam. Kincskereső kisködmön, a Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok. Ezeket még élveztem is, de A kőszívű ember fiaival már gondban voltam, elsőre nem bírtam végigolvasni.
Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani..."
Tizenkét éves koromban kezdtem el antikváriumokba járni. A 90-es években sok volt belőlük Miskolcon. Az iskolámhoz az Andrássy úton lévő Ducsai Antikvárium volt a legközelebb. Idős, bajszos öregúr, aki a sarokban lévő foteljában ülve, akárhányszor bementem mindig szívta a „szagos” cigarettáját. Volt azonban, amikor napközben is „jó” kedve volt. Ez volt az akciós könyv megszerzésének időszaka. Így vettem életem első antik könyvét: Napóleon volt a címe. Könyvespolcom ma is becses darabja. Jó vásárt csináltam, ugyanis egy nullát lehagyott az ár végéről, így egyezer forint helyett, kerek száz forint volt az ára…Emlékszem, szomorú voltam, amikor a kétezres években bezárta a boltját.
Szerencsére nem kellett sokáig szomorkodnom, mert a lakóhelyemhez még közelebb megnyílt Vízi Tiborné Antikvárium és régiségboltja. Ha nem voltak bent sokan, mindig bátorkodtam Draskóczy Katika nénitől kérdezni, aki készségesen válaszolt és kalauzolt az antik könyvek kalandos világában. Ő mindig félre is tette nekem a kiválasztott könyvet, ha éppen nem volt annyi zsebpénzem. Mert én bizony azt is könyvre költöttem.
A történelem iránti mérhetetlen kíváncsiság és tudásvágy a Lévay József Református Gimnázium emelt történelem szakára irányított. Amint haladtunk előre a tananyaggal, úgy bővült a könyveim száma is. Hazafelé mindig bementem Miskolc legrégebbi antikváriumába a színház mellett, ahova azóta is, immár tizennyolc éve rendszeresen járok. A hely varázsának és közelségének köszönhetően költöttem el a zsebpénzemet és maradt el az osztálypénz befizetése. A turpisságra hamar fény derült, szülői értekezleten szembesültek szüleim a félévi lemaradással. Így kénytelen voltam visszafogni magam, amiben nagy segítségemre volt a nagyapám, aki megengedte, hogy a könyvesszekrényében féltve őrzött Szendrei János: Miskolcz város története 1–5 című könyveibe beleolvassak. Ez nem volt egy egyszerű mutatvány, ugyanis a sorozat a kor követelményeinek megfelelően körülvágatlanul és papírkötésben jelent meg. Ezért egy idő után már annyira szétestek az egyes kötetek, hogy az könyvkötőt kívánt.
Ma már szabadúszó politológusként lehetőségem adódik, hogy egy antikvárium és régiségbolt tulajdonosának a munkáját segítsem. Az isteni gondviselés arra a környékre vezetett, ahol felnőttem, és abba az antikváriumba, ahova kamaszkoromban sokat jártam és oly sok kedves tárgyi emlékhez jutottam hozzá.
Számomra az antik könyvnek varázsa van. Ezért azt kézbe venni, kihajtani belőle az előző tulajdonos által behajtott szamárfüleket, elolvasni benne az esetleges ceruzás bejegyzéseket felbecsülhetetlen érzés. Azt az internet, az e-book nem adja vissza.
Hogy mit jelent számomra a könyv? Szerb Antal szavaival élve: „Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.”
