Aranyosi Péter: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika…”

Miskolc - A Dumaszínház művésze, a Showder Klub fellépője, Aranyosi Péter kapta idén a Karinthy-gyűrűt.

Hogy mit jelent a humoristák életében a Karinthy-gyűrű? Úgy tudnám összefoglalni, mint amikor a Mennyei királyság című filmben megkérdezik a szultánt, hogy mit jelent Jeruzsálem? Mindent és semmit! – válaszolta kérdésünkre a miskolci születésű humorista, Aranyosi Péter.

Egy humorista életében azért ez komoly mérföldkő, hiszen ez a szakma elismerése, nem politikáé. Ezzel a humorista nem lesz jobb, de bekerül egy halhatatlan csarnokba, ami azért jó érzés. Az, hogy oda érdemes vagyok-e, az már más kérdés." - mondta Aranyosi Péter.

1975-ben alapították

A díjat nem mellékesen a Rádiókabaré szerkesztősége adja, és a Magyar Rádió elnöke adja át: csütörtökön az 1975-ben alapított Karinthy-gyűrűt Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, valamint Vaszily Miklós, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója nyújtotta át Aranyosi Péternek a Magyar Rádió Márványtermében.

– Régen az volt az értéke ennek a díjnak, hogy amikor kezdődött a Déli Krónika, bemondták az elején, hogy „ezekben percekben a Magyar Rádió elnöke ünnepség keretében adja át az idei Karinthy-gyűrű díjazottjának az elismerést”. Így nem csak hétfőn este lehetett az ember a rádióban, hanem a Kossuthon, főműsoridőben is – mondta. – Nem bánom, hogy nem akkor, mondjuk a 80-as években kaptam a díjat. Emlékszem mindkét világra: az egyiket rajongóként, a másikat előadóként élem meg. Voltaire Candide-jában van: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika.” Szerintem is most kell mindent jól csinálni.

Amikor Hofi telefonált

„Soha nem vágytam és vártam a Karinthy-gyűrűre” – vallotta meg Aranyosi Péter. „Tavaly ugyan nekem ígérték, de valami közbejött… Ami bizonyos: évtizedekkel ezelőtt sokkal komolyabb összefogás volt humoristák, szerkesztők és újságírók között. Most sokkal kevésbé érzem ezt. Akkor volt műhelymunka, jó volt belecsöppenni a Rádiókabaré ilyen munkájába. Ez kerek 20 éve, 1997 júliusában jött el az életemben, mert a legnagyobbakkal dolgozhattam. Azért az, hogy csörög a telefon, majd egy hang azt mondja a kagylóba, hogy Markos Gyuri vagyok, az nagyon nagy. De volt olyan, hogy Hofi Géza vagyok. Akkor visítva ordítottam: Hofi Géza!”

- Juhász-Léhi István -

[related-post post_id="3564669"]