Alternatíva kell legyen a háziorvosi munka Miskolcon

Miskolc - A praxiskörök és az egészségügyi szakemberek jelenthetik a megoldást.

A háziorvosi munkával kapcsolatban felmerül, hogy egyedül van az orvos. Ugyanakkor a betegjogok kapcsán kicsit átestünk a ló másik oldalára, ma ott tartunk, hogy nekünk orvosoknak nincs megfelelő védelmünk – mondja dr. Poncsák Csaba, a Praktizáló Orvosok Szövetségének elnöke. Példaként említi, hogy ha valamilyen okból megromlik a kapcsolat a háziorvos és a beteg között, akkor a beteg bármikor válthat orvost, de a jogi helyzet az orvos számára nem teszi lehetővé, hogy ne akarja ellátni a pácienst, főleg ha az ellátási körzetbe tartozik.

Írtunk már arról, hogy megyénkben van a legtöbb tartósan betöltetlen háziorvosi praxis és a településeken is utánajártunk, hol hogyan oldják meg a problémát. Szerettük volna azt is megtudni, hogyan látja a szakmában dolgozó háziorvos a kialakult helyzetet.

Az orvosi egyetemre felvételt nyert fiatalok 80–90 százaléka nem tervezi, hogy háziorvos lesz. Afféle másodikként választandó pálya lett, nem vonzó – mondja dr. Poncsák Csaba miskolci háziorvos, a Praktizáló Orvosok Szövetségének elnöke.

– A praxisvásárlási, letelepedési támogatás olyan összeget ért el, ami nagyon előnyös és még így is kevés orvos van. Annak idején ilyen lehetőségek sem voltak, egy praxis megvásárlása pedig többmilliós tétel. De véleményem szerint több szemszögből kell a problémát nézni, a társadalmi változások is sokat nyomnak a latba – mutat rá dr. Poncsák Csaba.

Mint mondja, azt már nem mondhatjuk, hogy anyagilag nem éri meg ez a munka, de érezhetik úgy, egy vidéki praxisból már nincs visszaút. Sokszor a háziorvosnak nincs helyettese, ügyelni kell, nem tud mozdulni.

– A többi kolléga részéről sincs megbecsülés, rossz beidegződés, hogy kicsit lenézik a háziorvost a szakmán belül. Egyre több a beteg, nincs meg a presztízse egy rendelésnek. Évi 11 ezer beteg fordul meg egy rendelőben, napi ötven-hatvan, húsz éve ennél jóval kisebb számok voltak. Miénk az alapellátás, nekünk mindenképpen el kell látni a beteget – teszi hozzá az elnök. A megoldásról kérdezve megjegyzi: ennyi orvost nem lehet hirtelen pótolni. Látniuk kell a hallgatóknak, hogy meg tudják alapozni a jövőjüket, háziorvosként is élhetnek tudományos életet. A szakma népszerűsítése érdekében tájékoztató előadásokat is kellene tartani az orvosi egyetemeken, kicsit terelni erre a szakra a hallgatókat, felhívni rá a figyelmüket, hogy ez is egy jó életpályamodell.

– Más megoldást nem nagyon látok, mint minden területen alkalmazkodni az igényekhez, lehetőségekhez. A nagyvárosokban nincs gond, a kisvárosokban szóba jöhet a körzetösszevonás. Vidéken megoldás lehet a praxiskör, amikor 6–8 településen két-három orvos dolgozik, így el tudják látni, tudják egymást helyettesíteni. Ehhez azonban kellene egy olyan egészségügyi középgárda, amelynek tagjai besegítenek az alapfeladatokba, mint amilyen például a nagy mennyiségű adminisztráció. Ha feladatokat, felelősségeket le tudunk osztani a településeken dolgozó egészségügyi szakembereknek, akkor az orvos mint konzulens működik közre, ezzel időt, energiát lehet nyerni – mondja az elnök.

- ÉM-HI -

[related-post post_id="3591937"]

[related-post post_id="3624310"]