Semmit sem bánt meg, amit eddig csinált

Miskolc - A GYEK főorvosa vallja, hogy elsősorban a mélyszegénységben élők között kell segíteniük­­­. Interjú: Dr. Fehér Annamáriával, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ főorvosával.

Dr. Fehér Annamária, a Velkey László Gyermek­egészségügyi Központ főorvosa maradhatott volna Kanadában, ám ahogy mondta, mindig az itthon vonzotta. A napokban arról is beszélgettünk, hol tart a „harc” az úgynevezett dizájnerdrogok ellen.

Nagyon fontos, hogy figyeljünk gyerekeinkre, a családokra, segítsük őket pozitív példaadással.” Dr. Fehér Annamária

Mennyi ideje dolgozik a GYEK-ben?

Az elmúlt 40 évet gyakorlatilag itt töltöttem, kisebb-nagyobb külföldi munkavállalást leszámítva. Akkor egy-egy intézetben Afrikában, illetve Kanadában igyekeztem bővíteni a tapasztalataimat.

Négy évtized nagy idő, mégis mi változott leginkább az intézményben?

1977-ben fejeztem be az egyetemet. Velkey professzor úr intézetébe kerülhettem és a sors adta, hogy az egyetemen elkezdett tudományos munkámat a gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatban Madácsy tanár úr mellett folytathattam. A gyermekgyógyászati szakvizsga után sok kihívás várt rám. A napi rutin mellett oktattam a nővérképzőben, beteg gyerekeket üdültettem. Módom volt külföldi kongresszusokon előadást tartani már egészen fiatalon, ugyanakkor nem féltem Ózdon osztályt vezetni, amikor a körülmények megkívánták. Sokat vállaltam, és szívesen tettem mindezt. Több szakvizsgát szereztem. Endocrinológusként, diabetológusként a zsíranyagcsere és szénhidrátanyagcsere-zavarral foglalkoztam, a diabetes korai szövődményeit vizsgáltuk Orosz László professzorral és Barkai László professzorral, a témavezetőm mellett.

Később a légúti kisbetegek sorsa foglalkoztatott, majd a pulmonológiai szakvizsgát Budapesten tettem le. A megye légszennyezése miatt sok gyermek légúti beteggel kell foglalkoznunk. A szegény falvak mindennemű káros anyaggal történő fűtési melléktermékei is ezt a tendenciát fokozzák. 2003-ban a Miskolci Egyetemen okleveles orvosjogászként végeztem, célom a beteg jogainak mindenkori szem előtt tartása.

Visszatérve a kérdéséhez: az elmúlt évtizedekben nagyon sok minden változott. Változtak a kollégák, a vezetés és a megye populációja is. Változott a világ, változott az orvosok elismerése, ugyanakkor a betegek összetétele is. Nekem ez azért különösen érdekes, mert engem a magyar Egészségügyi Minisztérium Afrikába delegált, és ott egy gyermekosztályt vezettem. 1993 után több ízben voltam Kanadában, hogy a sürgősségi ellátásba is betekintsek. Amikor 2000-ben úgy tűnt, hogy az álmom már itthon is megvalósítható, akkor úgy éreztem, hogy hazaérkeztem, Sólyom tanárnő és sokak segítségével terveztük el, hogy csináljuk azt, amit az akkori ország körülményei diktáltak az adott körülmények figyelembevételével. És amit odakint láttam, tapasztaltam, azt segítek megvalósítani a hazámban. Választanom kellett, hogy a családi kötelék a fontosabb, Kanadában maradok végleg, vagy hazatérek. Ez utóbbit tettem, mert magyar vagyok, és hazajöttem, hogy a magyar egészségügyért dolgozhassak. Furcsán hangzik ez most az én számból a jelenlegi politikai és szociális helyzetet figyelembe véve, hiszen az orvosok nagyobb része igyekszik külföldre menni, ahogy tudnak, ahogy az egyetemet elvégzik. Itthon kell őket tartani! A rezidensek bevonása a sürgősségi munkába, önálló döntési jogköreik felügyelet alatti bővítése – ez történik most, ez jelenti a jövőt.

Engem mindig vonzott az itthon, a haza. Ez a legnagyobb dolog az életemben, nem bántam meg, amit eddig csináltam, vagy amit eddig az életemen alakítottam.

Engedjen meg egy éles váltást: nem volt ilyen szép a helyzet néhány éve a dizájnerdrogokkal kapcsolatban…

Az imént azt kérdezte, hogy milyen változást észleltem, most megint megerősítem: nemcsak az egészségügyi ellátás, a körülmények, a vezetés, az elismerés, de a beteganyag összetétele is jelentősen változott. Hozzánk is begyűrűzött a kábítószerek használata. Egy olyan országba, ahol ezen szerek használatának a legminimálisabb kultúrája sem volt ismert és nem volt gyakorlatban. Már korábban is hallhattuk azt, hogy a klasszikus, nagyon kemény dolgok mellett egyre inkább jelentkeznek azok a biofűnek, herbálfűnek nevezett anyagok, amiknek kiszámíthatatlanok a hatásai. Ellenszerük nincs, összetételük ismeretlen, bárki bármikor olcsón hozzáférhet. Ha ma megnézzük a riportokat, a tévét, a médiát, rendre azt mondják, hogy egyre több van belőlük.

2014-ben megriadva segítséget kértünk erre vonatkozóan mindenkitől. „Segítsetek gyermekeinket megvédeni” – hiszen a megyénkben akkor új jelenség volt. Fiatal gyermekeket, 8–18 év közötti életkorúakat, naponta 3–4 főt csoportosan hozott be a mentő döntően kábítószer-mérgezés miatt. A panaszok görcs, légzési nehézségek, fulladás, bizonytalan járás, szédülés volt. Gyakorlatilag akkor kezdtünk el arra odafigyelni, hogy veszélyes dolog történik. Rájöttünk, hogy a mélyszegénységben élők között nem a drága és a nehezen megfizethető kábítószerek hódítanak, hanem ezek a különböző indiai és egyéb országokból érkező, összetételükben teljesen ismeretlen és rendkívül kiszámíthatatlan következményekkel bíró szerek.

Ma pozitív értelemben tudok viszont beszámolni a megyénkben bizonyos szintű javulást mutató helyzetről. Ez nem azt jelenti, hogy a droghasználat teljesen megszűnt, de valamelyest átalakult. A kórházba vagy az intenzív osztályos ellátást igénylő gyermekpopulációból eredő dizájnerdrogos fiatalok száma csökkent. Napjainkban inkább az alkohol és a gyógyszer az, ami dominál. Vannak még olyan esetek persze, de csökkenő tendenciát mutatnak, ahol még magas a biofüvek népszerűsége. Otthon gyártott, bizonytalan eredetű szerek összekeveréséből eredő mérgek. A megyében a herbálfűvek, cigaretták minősége változott, és igen, az első évben a médiában mindenkit megráztak ezek az események és egyre inkább odafigyelésre kényszerítettek mindenkit. Volt olyan betegünk, aki ennek a hatása alatt kómába esett és megfagyott.

Miben látja a javulást?

Leginkább a megelőzésben. A társadalom meghallotta a segélykiáltásunkat, és egy közös összefogás alakult ki. A különböző társadalmi szervezetek, a rendőrség, az ifjúsági védelem és az iskolában tartott felvilágosító előadások megmozdítottak valamit. Minden esetben, amikor bekerül hozzánk egy gyerek, a pszichológusok, a nővérek elbeszélgetnek ezekkel a fiatalokkal. Ez is segítette a drogdílerek felkutatásait és ezeknek az eltávolítását. Ezek olcsó, nagyon olcsó szerek; egy ilyen cigi 300 forintba kerül, és a gyerekek az interneten is be tudják szerezni. Volt olyan, aki többször volt már nálunk és tanult a többszöri bent fekvésből. Elmondta a társainak, hogy mi az, amire vigyázzanak. Szerintem ez is segített abban, hogy vissza­szorultak a 16. életévüket betöltött dühöngő kábszeresek. Ők egyébként a felnőtt osztály pszichológiai részére kerülnek, mert eddig egy átlag gyerek osztályra kerültek. Egy normál közösségbe, ami dráma volt.

Milyen maradandó hatása van ezeknek a drogoknak?

Amikor gyógyszert vagy dizájnerdrogot fogyasztasz, nem tudhatod, hogy milyen hatása lesz, mert kiszámíthatatlan. Nem tudni, hogy mi van benne. Volt olyan betegünk, aki fél nap múlva, úgy tűnt, hogy jól van, ám utána elkezdett őrjöngeni és olyan állapotba került, hogy az intenzív osztályra kellett szállítani. A hosszú távú hatása szintén kiszámíthatatlan, ám biztos, hogy szervkárosító hatással bírnak. Idegrendszeri, máj, szív és egyéb mellékhatásai vannak. Tönkreteszi a gyerekeket!

Számokban mit jelent ez?

Az elején nagyon sok volt: 300–400 eset évente. Most talán a fele lehet. Valamilyen szinten a drogkultúra is alakult: nem azonnal hozzák be azokat, akik kábultak, hanem folyadékkal itatják, lefektetik, felügyelik őket. Ha az ember végigmegy a mellékutcákon, azért látszik a kapu alatt az ott szipózó csapat, de olyan szintre azért már eljutottunk szerencsére, hogy kevesebb azoknak a száma, akik az intenzív osztályra kerülnek. Ez igaz megyénkre, de az országos vonatkozás nem ez. Az elmúlt hónapban is jelentek meg olyan cikkek, hogy túl olcsók a gettódrogok, gombamódon szaporodnak a tudatmódosító szerek. Ezt elismerem, de tehetünk ellene a közös összefogással. A statisztikában egyébként nagyjából egyenlő a lányok és fiúk aránya.

Ez lehet az egyik út, de milyen feladataik vannak még a jövőben?

Amit elkezdtünk, azt kell folytatni! Még mélyebben, elsősorban a mélyszegénységben élők között kell segítenünk. Nekünk kell odamenni és segíteni nekik. Elsősorban nem olyanoknál kell keresni a drogot, akik családban élnek. Rájuk is figyelni kell, de az állami gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben élők között gyakrabban fordul elő, hiszen nagyon kevés a felügyelő, engedélyezett a ki-be járás, tehát oda mennek el, ahova akarnak. Ránk is nagyon nagy felelősséget hárít ezeknek a megoldása. Nagyon fontos, hogy figyeljünk gyerekeinkre, a családokra, segítsük őket pozitív példaadással.

- Juhász-Léhi István -

Ezt írtuk 2015-ben

„Mostanában naponta 3–4, 18 év alatti gyerek kerül be hozzánk toxikus állapotban, döntően kábítószer hatása miatt. A jellemző tünetek: görcs, mellkasfájdalom, légzési nehézség, hányás, fulladás, bizonytalan járás, szédülés. Van, akinek nagyon lelassul a szíve, volt olyan is, akit ki is kellett ütnünk – mondja dr. Fehér Annamária főorvos (GYEK), aki épp egy 17 éves fiút látott el, aki pár napja távozott hasonló állapotból kitisztulva. Próbálja szóra bírni, de nem sok sikerrel: ébreszthetetlen.

– A kábítószer zöme az úgynevezett legális fű. A gyerekek arról számolnak be, hogy az internetről vagy az utcán, az iskolák környéki árusoktól szerzik be. Minthogy megyénk szociálisan hátrányos helyzetű, elképesztő, mi mindennel próbálják minél kevesebb pénzből megoldani saját kábításukat. Hogy csak egyet mondjak: állati ürülékre csepegtetnek acetont, azt tekerik be. De az interneten is számos tippet adnak egymásnak, mit mivel párosítsanak. Meg szoktam nézni, hogy valamennyire képben legyek. Olyan vad dolgok is születnek, amelyekből akár egy-két slukk is elég, hogy kiüssék magukat. Egy füves cigit olykor ketten szívnak el, s ez elég ahhoz, hogy mindkettőjüket kiüsse.” (Észak-Magyarország, 2015. január)