„Most már megyünk haza a Roniba”

Miskolc - „Nekünk a Ronald Ház olyan, mint egy otthon”, mondja József, akinek kisfia súlyos műtéten esett át.

A Ronald Házban majdnem olyan az élet, mint otthon, csak az a különbség, hogy itt egyszerre több ­család lakik, melyek gyerme­keit a szomszédos Gyermek­egészségügyi Központban gyógyítják. A napi kezelések után, amennyiben állapotuk engedi, a beteg gyermekek szüleikkel együtt átmehetnek a házba, ahol az otthonos környezet nagy mértékben elősegíti a kicsik gyógyulását.

A Miskolci Ronald Ház évente 300 családnak nyújt segítséget.” Rigó Zsuzsanna

A B.-A.-Z. Megyei Köz­ponti kórház területén találjuk a Miskolci Ronald Házat. A nappalit még a farsangi díszek teszik vidámmá, a konyhai részen pedig reggeliznek néhányan. A kedvünkért azért összeállnak egy csoportképre a csocsóasztal körül és még egy kis beszélgetésre is vállalkoznak.

Szépen fejlődik

Mileff Tímeának a ­koraszülött osztályon van a kisfia, mert a kicsi a 30. héten ­született, 1690 grammal.

– Február 10-étől lakom a Ronald Házban. A kisfiam szépen fejlődik, sok-sok vizsgálaton esett már át. Szerencsére nem találtak semmilyen problémát, de meg kell várni, amíg 2000 gramm fölött lesz a súlya, és megtanul szopni vagy ­cumisüvegből enni. Már ez is megy szépen – sorolja Tímea boldogan. Hozzáteszi:

– Óriási segítség számomra a Ronald Ház, bár nem először vagyok itt, mert az első gyermekem is koraszülött volt, és akkor is itt töltöttem néhány hetet. A gyönyörű környezet és a családias hangulat biztosítja a tökéletes pihenést. A kismamák számára ez rendkívül fontos a tejtermelés beindulása miatt – magyarázza Tímea.

Nehéz lenne bejárni

A reggeli utolsó morzsáival is végez a 9 éves Bódi Marcellina, őt az édesanyja nemsokára kezelésre viszi.

– Egy hónappal ezelőtt lebénult a kislányom fél arca. Jártunk kezelésre otthon, de nem javult. Majd idekerültünk a GYEK-be a neuroló­giára, később a rehabilitációra. Itt is mindennap kezelésre járunk – sorolja az édesanya, Bódiné Ruszó Nikoletta. – Nekünk nagyon nagy segítség a ház, mert Putnokon lakunk, és onnan mindennap bejárni szinte lehetetlen lenne. Felajánlották ugyan a kórházban, hogy Marcellina feküdjön be, de még soha nem volt tőlem távol, a 3-4 hét pedig nagyon hosszú idő – indokolja választását Nikoletta.

Marcellina pedig arról mesél, hogy a kezeléseket leszámítva vidáman telik a nap. Itt, a házban szeret tévézni, számítógépezni, délután pedig a kórházi iskolába jár, nehogy lemaradjon a tanulásban. Csak az a furcsa neki egy kicsit, hogy több osztály jár egy csoportba, így a tanító néni minden ­évfolyamnak más-más feladatot ad.

Apa, anya váltásban

A házban édesapák is laknak, akik ugyanúgy kiveszik a részüket a gyermek­ápolásból, mint az anyák. Kádas József tréfásan úgy fogalmaz, a neje a délelőttös, ő pedig a délutános. Ötéves kisfiuk csontvelő-transzplantáción esett át, most van az az időszak, amikor néha már kijöhet a steril boxból, de még messze a hazautazás. Április eleje, ha minden rendben megy. Ők is messze laknak, Nyíregyháza mellett, és helyzetüket nehezíti, hogy van egy 10 hónapos gyermekük is. Szerencsére van segítség, rá a nagymama vigyáz, aki hétvégén gyakran elhozza a kicsit a Ronald Házba, hogy együtt lehessen a család.

– Nekünk ez a ház olyan, mint egy otthon. Ha ez nem lenne, nem tudnánk a feleségemmel egymást váltani, legfeljebb hetenként, de a sok utazás rengeteg pénzt emésztene föl – sorolja az édesapa, majd boldogan jegyzi meg, kisfiának tegnap már nem kellett ­infúziót ­bekötni.

Együtt könnyebb

Ennek Rigó Zsuzsanna, az intézmény házmenedzsere is nagyon örül, hiszen pontosan ismeri minden egyes gyermek, minden egyes család történetét. Tőle tudjuk, hogy a Miskolci Ronald Házat 2004-ben nyitották meg, évente körülbelül 300 családnak nyújtanak segítséget. A fenntartó a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány.

– Az a célunk, hogy a beteg gyerekek együtt lehessenek a családtagjaikkal a kezelések ideje alatt. Együtt sokkal könnyebb átvészelni a nehézségeket, nálunk néha el is ­felejtik a gondokat. A családok megismerkednek más családokkal, és rájönnek, hogy az ő problémájuk eltörpül másoké mellett. A barátságos környezet biztosítja, hogy valóban az otthonuknak érezzék a házat. Kórházi vizsgálatok, kezelések után szokták is mondani: „Most már megyünk haza a ­Roniba!”

- Hegyi Erika -

Nem kórházi a környezet

Rigó Zsuzsannától megtudjuk azt is, a házba való felvételkor elsősorban a rászorultságot veszik figyelembe. 12 apartmanszobájuk van, ahol egy-egy család lakhat, de például a koraszülött gyermekek édesanyjai egy szobában kapnak szállást ketten-hárman. A házban úgy élhetnek a családok, ahogy otthon. Fizetniük nem kell, de az intézmény önellátó, tehát a szülők főznek és mosnak.

– Házunk azzal tud többletet nyújtani, hogy otthonos környezetben, de mégis a kórház biztonságot adó ­közelségében tölthetik a ­kezelések alatti vagy utáni időt a családok. Ha valami probléma adódik, a szülő pár perc alatt átér gyermekével a kórházi osztályra – mondja, majd hozzáteszi: a ház fenntartásához nagy szükség van a támogatókra.