A Hernád-parti ökofalu

Szentistvánbaksa - Szentistvánbaksán minden hasznosul, állatokat tartanak, manufaktúrát üzemeltetnek.

Szentistvánbaksán, az alig háromszáz lelkes festői környezetben elterülő abaúji kistelepülésen sajátos ökoszemlélet érvényesül. Ezt a falut semmilyen mezőgazdasági, természetes eredetű hulladék nem csúfítja, ugyanis szorgalmas biotakarítók gondoskodnak a tisztaságról. A lenyírt fű, a lehulló lombkorona, a kukorica szára, a borsó héja, és még hosszasan sorolhatnánk, mi minden kerül a kecskefarmra, melynek lakói jóízűen elropogtatják a friss zöld levelek mellett a hüvelyesek burkát is. Ezeknek az állatoknak a tejére egyébként külön iparág épült az abaúji faluban. Túl azon, hogy a kecsketej és a belőle nyert sajt igen finom és népszerű, még szappant is készítenek belőle. Az abaúji szappanok víz helyett kecske­tejből készülnek, melyek nyugtató illatát a hozzáadott levendulaolaj adja. Vízi Károlyné Mónika Partiumban született, Nagyváradon nevelkedett, ahol a román diktatúra idején hiánycikk volt a minőségi pipereholmi és házilag készítettek szappant az asszonyok.

A természetben mindennek megvan a maga helye.” Vízi Károlyné Mónika

Megtanulják

– Akkoriban nagy szó volt, ha Gyöngyvirág vagy Baba szappan került a mosdóba. Ilyet csak akkor használtunk, ha sikerült Magyarországról átcsempészni – idézi fel az ínséges időket az asszony, aki napjainkban Szent­istvánbaksán él, és lassan az egész falut megreformálja életrevaló székely furfangjával. Ez a pici Hernád-parti település már saját manufaktúrával is bír, és egymás után érkeznek az óvódás és iskolás csoportok mellett a világra nyitott nyugdíjaskörök is, hogy megtanulják, hogyan készült a szappan őseink idején. Az idelátogatók kézműves sajtot is kóstolhatnak és készíthetnek, illetve a minta­tanyán megtekinthetik, hogyan is működik a minden ízében bio gazdaság.

– A természetben mindennek megvan a maga helye, minden jól hasznosul. A zöldszemetet elfogyasztják a kecskéink, melyek tejéből sajtot és szappant is készítünk. Nagyanyámtól lestem el a tisztálkodószerek készítésének rejtelmeit, de én már hidegeljárással dolgozom, és minőségi alapanyagokat használok, emellett igyekszem alkalmazni nagyi filozófiáját, miszerint mindent lehet valahogy hasznosítani – avatott be minket mottójába Mónika.

A mamaszappan

Nagy-, déd- és ükszüleink idején a háztartásokban semmi sem ment kárba, mindent megpróbáltak okosan hasznosítani. Az égett zsiradékból, mely főzésre már nem volt alkalmas, lúggal és vízzel vegyítve szappant csináltak. Egy kilogramm zsiradékhoz nagyjából fél liter vizet és 20 dekagramm lúgot adtak, és az ő idejükben még nem hideg eljárással készültek a tisztálkodószerek. A vízzel és lúggal elegyített zsírt felfőzték, a fazék szélén és a víz tetején (ugyanúgy, mint amikor húslevest készítünk) habos réteg keletkezik, a hő és a lúg hatására a zsír felhabzik, ezt a réteget felmenőink leszűrték, fadobozokba tették és ebből lett a piperetermék. Ám a fazék alján maradt lúgot sem pazarolták el. Félretették és alkalom adtán ebből merítettek egy adagnyit, ha a kötényüket és a lábasokat fehérítették, melyet szintén meleg eljárással, forralva végeztek, nem véletlenül volt olyan patyolat fehér nagyanyáink ágyneműje, köténykéje. Ezzel a fehérítő- és fertőtlenítőeljárással nem vetekszik sem az automata gép, sem a legdrágább mosópor.

Juhári Andrea