Gyógyítót ismertek el Miskolcon

Miskolc - Dr. Majorosné dr. Hortai Ritának ítélték oda az idén a Kartal-Veczán-díjat.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezett hétfőn este a Művészetek Házában a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja. A XIV. Miskolci Nemzeti Estély elnevezésű rendezvényen adták át a Kartal-Veczán-díjat is, melyet az idén dr. Majorosné dr. Hortai Rita házi gyermekorvosnak ítéltek oda.

Versbarátok Köre

Az elismerést a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja és az Eszmék és Értékek Alapítvány kuratóriuma adományozza minden évben olyan miskolci személynek, aki keresztény, nemzeti értékelvű munkássága, közéleti szerepvállalása alapján mindannyiunk számára követendő példa lehet. A díjat Veczán Pál evangélikus esperesről és Kartal Ernő minorita szerzetesről nevezték el.

Dr. Majorosné dr. Hortai Rita Sajóládon dolgozik házi gyermekorvosként. Gyógyító munkája mellett különböző egészségfejlesztési programokat szervez. Három felnőtt gyermeke van és négy unokája. Az egészségügy és család mellett nagy szerepet játszik életében az irodalom. A 2008-ban alakult Éltető Lélek Irodalmi Kör alapító tagja, tavaly óta pedig az általa alapított Versbarátok Körének vezetője. A díjat nem tudta személyesen átvenni, mert jelenleg Erdélyben tartózkodik, ahol Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekotthonaiban teljesít szolgálatot. Egy miskolci orvoscsapat tagjaként szűrővizsgálatokat végeznek és gyógyítanak, ismertette dr. Várhelyi Krisztina, a KÉSZ miskolci csoportjának elnökségi tagja. Az elismerést Veczán Pálné és Kalna Zsolt, a minorita rend tartományfőnöke adta át a díjazott lányának, Molnárné Majoros Évának, aki felolvasta édesanyja köszönő szavait.

Az esten Szakács Árpád, a Magyar Idők újságírója mondott beszédet.

Csurka István egyik nagy­esszéjéből idézve a következőket mondta: „Forradalmaink, szabadságharcaink mindig azért törtek ki, hogy azok lehessünk, akik lehetünk. Időnként felcsillan a remény és összegződnek a magyar akaratok, lehetnénk többek, jobbak, akár hasznosabbak is. Bár a hasznosság szempontjaival a magyar forradalmak idején senki nem törődik, csak azzal, hogy teremtsünk magunknak saját világot. És a magyar forradalmak kezdetükkor ezért békések és vértelenek, mert nem az ellenség és zsarnokság gyűlölete lendíti a lábakat a menetelésre, karokat az esküvésre, hanem a remény, hogy majd most kiteljesíthetjük legjobb szándékainkat, a tehetségünket. Képtelen túlzás, mégis igaz, szorgalmunk lehetőségéért rohanunk a barikádokra, hogy úgy lehessünk szorgoskodók, ahogy akarjuk. Forradalmaink március 15-e óta a tehetség forradalma is és október 23-án a tehetség nevében kiáltottunk, hogy ruszkik haza!”

ÉM-HE