Mc Martínez segíteni akar

Miskolc - „Kudarc”, „Küzdelem”, „Szenvedés” és „Nem adom fel”, „Tovább kell menni”. Néhány cím Suha Martin zenéi közül, melyek jól leírják, hogy milyen témaköröket jár körül a nehéz sorsú fiatal.

MC Martínez mélyszegénységbe született, hamar elvesztette édesanyját, testvéreit, majd nevelőszülőjét…

Martin életét végigkísérték a tragédiák, ezekről ír szövegeiben, inspirálták művészetét.

Ma, húsz évesen kvázi önmagáról kell gondoskodnia az iskola mellett. Hobbija a rapzene, amibe négy éve vágott bele, és azon túl, hogy nagyon komolyan veszi a karrierjét, ő is érzi: a zene eszköz is számára, hogy kifejezze és feldolgozza a sok fájdalmat, ami élete során érte.

Dalszövegeimen keresztül adom ki magamból a traumákat, amik életem során érték.” MC Martínez

Miben más?

Fiatal roma srác hadonászik olyan rapvideós stílusban a Diósgyőri vár előtt, amit a „nagyok” klipjeiben látni. Közben bizonytalan, remegő mozgással, kompozíció nélkül követi őt a kamera képe, a képernyőn pedig a hangsúlyos üzenetek feliratozva jelennek meg. Így indul a Nem adom fel című számhoz forgatott MC Mártinez-videó.

Süt róla az amatörizmus, mégis miben más Suha Martin, mint minden második, rappel próbálkozó fiatal? Egyfelől abban, hogy a hangja jó. Némi képzéssel és támogatással ügyes produkciót lehetne kihozni belőle. A másik tényező, hogy bár dalszövegei többnyire az ABAB rímmintát követik, a tartalmuk a maguk egyszerűségével együtt is több eredetiséget tartalmaznak, mint a legtöbb hasonló próbálkozás.

Ez azért lehetséges, mert Martin életét tényleg végigkísérték a tragédiák, amikről szövegel. Húsz évesen az érettségit igyekszik megszerezni, ezért tanul most – a szakács szakképzést már elvégezte. Eddig a pontig azonban történt vele néhány dolog, amik inspirálták művészetét.

Személyes tragédiák

Sályi roma családba született, ő ezt az időszakot úgy írja körül, mint „nem olyan körülmények, ahol normális élete lehetett volna”. Nagyon szegényesen éltek, rendszertelenül járt iskolába, aztán hét évesen elveszítette édesanyját, édesapja pedig beteges volt. Öt testvérével – egyikük még gyerekkorában elhunyt – nem sokkal ezután kiemelték őket a családból, és állami gondozásba kerültek, Miskolcra.

Húgával és két bátyjával a B.-A.-Z. Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ vendégei lettek, bár nem sokáig maradtak együtt. A két idősebb testvér megszökött az intézetből, azonban a kislánnyal szerencséjük volt, és mindkettejüket befogadta egy nevelőszülő. Testvérét néhány év után adoptálták, és elkerült Olaszországba, ezzel elveszítette az utolsó családtagját is – ma már tartja a kapcsolatot bátyjaival –, ő pedig maradt a családnál. Kilenc év után kellett elhagynia ezt a rendezett környezetet, amikor elhunyt a nevelőszülő, aki addig vigyázott rá.

Újabb gyám felügyelete alá került, azonban ez a kapcsolat nem működött, ezért lakásotthonba költözött. Ez egy utógondozási forma, amit Martin egy kollégiumhoz hasonlít: havidíj ellenében – amit az árvaellátásából biztosít – lakhat ott másokkal együtt. A nevelők bevásárolnak nekik, de mindezt leszámítva magukról gondoskodnak a fiatalok.

Az „új Martin”

Itt tart most MC Mártinez, aki életére visszatekintve elismeri, hogy 16-17 évesen „nagyon rossz gyerek” volt, „szemtelen”. Mára úgy érzi, ez megváltozott, a nevelők elismerik és azt mondják rá, hogy ő az „új Martin”. Mikor rákérdezek, hogy szerinte mitől változott meg, azt feleli, hogy nagyon sok volt benne a fájdalom, és eluralkodott rajta a szeretethiány. Úgy érzi, az segített rajta, hogy elkezdett zenélni: a dalszövegein keresztül kiadja magából a traumákat, amik élete során érték.

Az önterápián kívül más célok is kirajzolódtak előtte. A rappeléssel üzenni és segíteni szeretne másoknak, akiknek problémáik vannak: „ha valaki megtalál benne egy szót és magára ismer, az nekem jólesik”.

Király Csaba

[related-post post_id="4070421"]

[related-post post_id="4068149"]