Ami tilos, az izgalmas is

Debrecen, Miskolc - Trágár szavak a színpadon? Igen, ha a szerző például egy sivár, értékvesztett világot akar bemutatni.

A mindennapokban gyakran halljuk, olykor mi is használjuk a trágár szavakat, kifejezéseket. De hogy hat ránk a vaskos fogalmazás, ha valamilyen művészeti alkotásban köszönnek vissza? Például a színpadon egy dráma szereplőitől? A kérdést Szűcs Tamásnak tettük föl, aki évtizedeken keresztül volt a Földes Ferenc Gimnázium magyar tanára és az iskola diákszínpadának vezetője.

Előfordulhatnak olyan szituációk, amikor az obszcén szavak helyénvalóak.” Szűcs Tamás

– Ez a kérdés engem is foglalkoztat, és meg kell állapítanom, hogy a trágár kifejezések napjainkban egyeseknél már nem is számítanak normaszegésnek, olyan gyakran használják. Ha a művészeti nyelvezetről beszélünk, akkor előfordulhatnak olyan szituációk, amikor az obszcén szavak helyénvalóak. Amennyiben ezek a szavak nem bírnak stílusértékkel, hanem öncélúvá válnak, az már nem nevezhető művészetnek, hanem a hétköznapok világába vezet vissza bennünket. Azt gondolom, ha az író egy sivár, lepusztult, érték vesztett világot akar bemutatni, akkor elképzelhető, hogy sok trágár kifejezés is a helyén van, ellenkező esetben nem indokolt – fejtette ki Szűcs Tamás.

Indulatokat

Hangsúlyozta: a közönség reakciója is felemás. Ha egy humorista beszél csúnyán a színpadon, azon mindenki nevet. Ha viszont egy színdarab épp ennek a világnak akar tükröt tartani a vaskos kifejezésekkel, akkor az a nézőknek már nem tetszik annyira. A szerzőnek helyén kell kezelnie a trágárságot, teljesen hétköznapivá tenni pedig nem ildomos.

A 60- 70-es években divatja volt a meghökkentő bemutatóknak.” Dr. Lukácsné Eisner Éva

– A káromkodásnak feszültség- és indulatlevezető hatása is van, épp ezért régóta kíséri indulatba jövő nemzetünket, karaktereinket. Az obszcén szavak gyakran fejeznek ki ellenkezést, lázadást, és ami tilos, az izgalmas is lehet. De pont ezek az értékek vesznek el, ha mindennapivá válnak – fogalmazott a szakember.

Dr. Lukácsné Eisner Éva, a Zrínyi Ilona Gimnázium drámatanára szerint mostanában mintha kevesebb olyan darabot tűznének műsorra a színházak, amiben trágár szavakat hallani. Megjegyzi, lehet, hogy épp emiatt vált ki nagyobb tiltakozást, ha valamelyik előadás mégis bátrabban használ arcpirító kifejezéseket.

– A ’60-’70-es években divatja volt a meghökkentő bemutatóknak. Valószínűleg abban a korban a reménytelenséget, a tehetetlenséget akarták ábrázolni a szerzők. De én már annyi mindent láttam és hallottam, hogy nem lepődöm meg semmin – jegyezte meg a pedagógus némi iróniával.

ÉM-HE

[related-post post_id="4121417"]

[related-post post_id="4120007"]