Oláh is a kapuban Lauternben

A DVTK NB I-es labdarúgócsapatának egyre jobb teljesítményére a válogatott irányítói is felfigyeltek. 1978 nyarán a világbajnokságon a magyar válogatott három vereséget szenvedve nem jutott tovább a csoportjából, a kudarc után Baróti Lajos helyett Kovács Ferenc lett a szövetségi kapitány. Irányításával 1978. szeptember 20-án, Helsinkiben játszotta első meccsét a válogatott, és a Finnország – Magyarország (2-1) Európa-bajnoki selejtezőn debütált a gárdában Tatár György. Ekkor csaknem kilenc év után szerepelt ismét diósgyőri labdarúgó a nemzeti csapatban! Ugyanis ezt megelőzően 1969. november 5-én Tamás Gyula kapus húzta magára a címeres mezt a Magyarország – Írország (4:0) világbajnoki selejtezőn. Tatár aztán összesen 11-szer lépett pályára az A válogatottban, és ezalatt ötször volt eredményes. Ötödik fellépésén, 1979. március 28-án, a Magyarország – Német Demokratikus Köztársaság mérkőzésen szerezte első gólját. Ekkor „csak” csereként állt be, de így is volt diósgyőri a kezdőcsapatban: a debütáló Kutasi László, aki összesen hatszor szerepelt az A válogatottban.

Előselejtező DVTK játékosokkal

1979 nyarán dr. Lakat Károly, az olimpiai válogatott edzője váltotta Kovács Ferencet a szövetségi kapitányi poszton. A szakember nagyon bízott a diósgyőri játékosokban, akikkel az olimpiai csapatban néhány hónappal korábban – a Románia elleni előselejtezőkön – már dolgozott együtt. A románok elleni két találkozó közül az idegenbeli összecsapáson öt DVTK-játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh és Tatár) kapott szerepet. A hazaiak 2-0-ra győztek, így bizakodva várták a visszavágót, amelyet május végén Diósgyőrben rendeztek. Ezen a meccsen hat diósgyőri lépett pályára, íme az összeállítás: Tóth Z. – Szántó, Dunai III, Rab, Kutasi – Oláh, Tatár (Pál) – Borostyán, Kiss L., Weimper, Fekete L. (Tieber). A magyar csapat remek játékkal, Fekete L., Borostyán és Kiss L. góljával 3-0-ra győzött, így 3-2-es összesítéssel továbbjutott a selejtezőcsoportba, ahol Lengyelország és Csehszlovákia volt az ellenfele.

A nagy válogatottban

Ám mielőtt az olimpia válogatott megmérkőzött volna a lengyelekkel, a diósgyőri fiúknak az A válogatottal volt három fellépésük. 1979. szeptember 12-én, Nyíregyházán, Csehszlovákiával játszott a gárda, és öt DVTK-s futott ki a gyepre, Íme a kezdőcsapat: Gujdár – Szántó, Salamon, Kutasi – Ebedli, Tatár, Tóth A. – Borostyán, Bene, Kiss L., Kuti. Három diósgyőrinek, Szántó Gábornak, Salamon Józsefnek és Borostyán Mihálynak ez volt az első meccse az A válogatottban, és győzelemmel debütáltak, hiszen 2-1-re nyertünk. A mieink góljait Tatár és Kuti szerezte, a vendégektől az „alálöbbölős” tizenegyeseiről ismertté vált Panenka volt eredményes. Két héttel később, a fentebb felsorolt öt diósgyőri játékos kapott szerepet Bécsben, ahol a házigazda osztrákok 3-1-re győztek, majd október 17-én ismét a Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán ötösfogat képviselte a DVTK-t Debrecenben, a finnek elleni Eb-selejtezőn, amelyen 3-1-re nyertünk – Tatár Gyuri ismét gólt szerzett.

Az olimpiai válogatottban

Az olimpiai válogatott október végén Lengyelországban játszotta első csoportmérkőzését, és Wroclawban 1-0-s vereséget szenvedett. Hat diósgyőri játszott: Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár és Borostyán. Két héttel később, a lengyelek elleni hazai meccs következett, amelyet Diósgyőrben rendeztek. Ekkor már nyolc DVTK-játékos (Veréb, Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár, Borostyán, Fekete L.) kapott helyet a kezdőben, majd csereként Fükő is pályára lépett, így összesen kilenc diósgyőri vette ki a részét a 2-0-s sikerből. A gólokat Kiss L. és Tatár szerezte.
„Az UEFA-kupa szereplés mellett az olimpiai válogatott diósgyőri mérkőzései jelentették számunkra a csúcspontot ebben az időszakban – mesélte Szabó Géza. – Lakat Károly a DVTK-ra építette csapatát, döntésében a fiúk jó formája mellett az is közrejátszott, hogy az olimpiai együttesben csak azok a labdarúgók szerepelhettek, akik világbajnokságon nem vettek részt, így az argentin vb-t megjárt futballistákra nem számíthatott a szakember. Kézenfekvő volt az is, hogy a hazai meccseket Diósgyőrben rendezzék, hiszen – talán nem túlzás, amit mondok – valóságos futball-láz volt a városban, garantált volt a telt ház. Felejthetetlen élmény, ahogy a nemzeti színű zászlókat lobogtató szurkolók együtt éneklik a Himnuszt a játékosokkal. Testközelből élhettem át a hangulatot, hiszen Lakat Károly mellett én voltam a gárda egyik pályaedzője, így részt vettem a csapat felkészítésében, és ott ültem a kispadon. A másik segítő Mészöly Kálmán volt, akit fél évvel később szövetségi kapitánynak neveztek ki.”
A lengyelek elleni siker után a csehszlovákok látogattak a diósgyőri stadionba, ahol ismét fantasztikus hangulatot teremtettek a szurkolók. Ugyanaz a csapat kezdett, mint a lengyelek ellen: Veréb – Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi – Oláh, Tatár, Karsai – Borostyán, Kiss L., Fekete. Az első félidőben remek játékkal 3-0-s vezetéshez jutott a csapat, ez maradt a végeredmény, és a győzelemmel átvettük a csoportban az első helyet. A prágai visszavágón már a döntetlen is elég lett volna az olimpiai részvételhez. A Csehszlovákia – Magyarország mérkőzést 1980. április 13-án rendezték, a hazaiak 3-2-re győztek, így ők vehettek részt a moszkvai olimpián (meg is nyerték az ötkarikás játékokat!). A cseh fővárosban azonban már csak négy diósgyőri – Szántó, Salamon, Kutasi és a gólt szerző Tatár – lépett pályára, mégis a Diósgyőri VTK játékosainak nyakába varrták a kudarcot…
„Kétségtelen, hogy tavasszal már nem ment úgy a játék a csapatnak, mint az előző szezonban – emlékezik Szabó Géza. – Mégsem értettük, hogy a csehszlovákok elleni meccsre miért hagyták ki több labdarúgónkat is az együttesből. Aztán rosszul esett, hogy bennünket tettek felelőssé a kiesésért. Ettől függetlenül büszkék lehetünk játékosaink helytállására, és mindig emlékezni fogunk a csodálatos diósgyőri válogatott meccsekre!”